Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Címkék

2068 – Éld az életem (1) 911 L.A. (1) A. F. Brady (1) Aaron Sorkin (1) Ada (1) Adam Sandler (1) Addie LaRue (1) Adrian Tchaikovsky (1) agave (154) Agave (9) ajánló (61) Alien (1) Alix E. Harrow (1) Alma Katsu (1) Álomdalok (1) Amanda Gorman (1) Anne Sverdrup-Thygeson (1) Anthony ONeill (1) Apollo’s Arrow (1) artpop (3) Assassin’s Creed Odisszea (1) Átváltozás (1) Az agyament műszak (1) Az éjféli égbolt (1) Az éjszaka fénye (1) Az elnök emberei (1) Az elveszett város (1) Az erő nyomában (1) Az illusztrált ember (1) Az Intézet (1) Az ír (1) Az obeliszkkapu (1) Az ötödik évszak (1) Az utolsó párbaj (1) Az utolsó tanú (1) Az utolsó tréfa (1) A beteg (1) A chicagói 7-ek tárgyalása (1) A csodálatos Mrs. Maisel (1) A dilemma (1) A ganümédeszi hatalomátvétel (1) A halálmegvető (1) A halál útvesztője (1) A hasadék (1) A His Dark Materials (1) A két pápa (1) A Kimenekítés (1) A kívülálló (1) A Kreml jelöltje (1) A Labirintus (1) A lángoló isten (1) A láthatatlan ember (1) A megtört föld (1) A negyedik majom (1) A nomádok földje (1) A professzor és az őrült (1) A rettenthetetlen (1) A sötétség kora (1) A sötét oldal (1) A terror univerzumai (1) A titokzatos bolygó (1) A tökéletes fegyver (1) B. A. Paris (1) Bábel fiai (1) bacigalupi (2) Batman - Karácsonyi ének (1) Beatrice Ákos Jerikó (1) Bekerített erdő (1) Beren és Lúthien (1) Blake Crouch (1) Bob Dylan (1) Bong Joon Ho (1) Brandon Hackett (2) brandon hackett (6) Californication (1) Carl Zimmer (1) Catherynne M. Valente (1) Cavan Scott (1) Charles Casillo (1) Charles Dickens (1) Christopher Nolan (1) Christopher Tolkien (1) Cixin Liu (1) Csillagok háborúja (1) Csongrádi Ábel (1) Csősz Sándor (1) Cyberpunk 2077 (1) Dacre Stoker - J. D. Barker (1) Daniel José Older (1) Dan Simmons (3) Dark (1) David Fincher (1) DC (1) Delilah S. Dawson (1) Dennis Lehane (1) Designated Survivor (1) dialógus (1) dick (9) Doctor Strange (1) Doktor House (1) Dominic Dulley (1) Donnie Darko (1) Don Winslow (1) Dooku az elveszett jedi (1) Dracul (1) Drew Williams (1) Druk (1) Eduardo Sacheri (1) Ed McDonald (3) Éhség (1) Éjvadászok (1) Elan Mastai (1) Eldobható testek (1) Elektronikus állam (2) Élősködők (1) Emelkedés (1) Eminem (1) Enola Holmes (1) Ericson Core (1) ernest cline (3) escher (1) Etetés (1) Európa (1) évértékelő (3) Evidens közegek (1) Ezüst Félhold Blues (1) Fekete monitor (1) Feleségem (1) Fiatal Írok Tábora (1) Fire & Blood (6) Fire and Blood (1) GABO SFF (7) gaga (12) Game of Thrones (1) Gáspár András (1) Gazdátlan csillagok (1) George R. R. Martin (12) giger (1) Gombaszögi Nyári Tábor (4) Gordon Doherty (1) Gorlo Volka (1) Gőzkorszak. Pavane (1) graffiti (4) Graham Moore (1) Gravity (1) Guy Ritchie (1) H. Nagy Péter (3) Harley Quinn (1) Harriet (1) Helen Keen (1) Helikon (1) Hibridek (1) hírek (8) Hölderlin (1) Holt idény (1) Homeland (1) Homeland s08e12 (1) Homérosz (1) Horgonyhely (1) House of the Dragon (8) Hyperion (1) Időugrás a Marson (1) Iliász (1) Ílion (1) In memoriam (1) Irha és bőr (2) író-olvasó (3) Izsó Zita (1) J. D. Barker (1) J. R. R. Tolkien (1) Jack Ketchum (1) Jana Vagner (1) Jason Matthews (2) Jasper DeWitt (1) Jeff VanderMeer (4) Jenn Lyons (1) Jiří Menzel (1) Joe Hart (1) John le Carré (1) John Le Carré (2) John Scalzi (1) Jojo Nyuszi (1) Joseph Staten (1) Jozef Karika (1) kaku (1) kalligram (1) Karácsonyi ének (1) Karanténkultúra és járványvilág (1) Kárhozat (1) Keith Roberts (1) Ken Liu (1) Keserű József (1) Később (1) Kettős szerepben (1) Kevin Shinick (1) Kilégzés és más novellák (1) Kim Stanley Robinson (1) Királyok veszte (1) Kisasszonyok (1) Kitömött barbár (1) koncert (1) könybemutató (1) könyvbemutató (9) Koréliai Hajsza (1) krimipályázat (1) Különös új világok (1) kultúrkorzó (4) kurzweil (1) lady gaga (2) Lara Fabian (1) Láthatatlan bolygók (1) Légszomj (1) Lehetnek sárkányaid is (1) Leigh Whannell (1) Lenn a sivár Földön (1) Lily Brooks-Dalton (1) Lőrinczy Judit (2) Lovecraft földjén (1) Love Death & Robots (1) Lúzerek éjszakája (1) madonna (1) Magam adom (1) Maid (1) Mákháború (1) Mank (1) Marilyn Monroe (1) Martin Scorcese (1) Már megint a felfedezők (1) Matt Ruff (1) mediawave (1) Médiumközi relációk (1) Megsebezve (1) Mel Gibson (1) Menekülés a tóhoz (1) Menekülj (1) Mesék a Hurokból (1) Michael J. Martinez (1) moskát anita (5) Moskát Anita (2) Mulan (1) Mulan 2020 (1) N. Juhász Tamás (1) N. K. Jemisin (3) Nabokov (1) neal stephenson (2) Neil Gaiman (4) Németh Zoltán (2) Nicholas A. Christakis (1) Nnedi Okorafor (1) Nobel-díj (1) Obscura (1) Octavia E. Butler (3) opus (20) Örkényi Ádám (1) Oxygen (1) Ozymandias (1) Palmer Eldritch három stigmája (1) Paolo Bacigalupi (2) partitúra (1) Pásztor Anna és Pásztor Sámuel (1) Pat Cadigan (1) Percy Bysshe Shelley (1) Perfect Harmony (1) Péterfy Gergely (1) Philip K. Dick (15) Pierce Brown (2) Piranesi (1) Pókfény (1) Prae (2) prae (5) Próza Nostra (1) Quentin Tarantino (1) Quimby (1) R. F. Kuang (3) Rae Carson (1) Ragadozó madarak (1) Rammstein (1) Rango (1) Ray Bradbury (1) Ready Player Two (1) Red Hot Chili Peppers (1) rég várt (2) Repedés a térben (1) Repeszhold (1) Respect (1) Rian Johnson (1) Richard Morgan (2) Rólunk szól (1) S.W.A.T. (1) Samantha Downing (1) Sam Hargrave (1) sandman (1) Sárkányköztársaság (1) sci-fi (1) scolar live (1) Scott Westerfeld (1) Sepsi László (1) simmons (1) Simon Stålenhag (2) Spencer (1) Star Trek (1) star wars (12) Star Wars - A végső dobás (1) Star Wars Canto Bight (1) Star Wars Phasma (1) Stephen Hawking (1) Stephen King (5) Stillwater (1) Stowaway (1) Superstore (1) Susanna Clarke (1) szeminárium (33) Szerelem a hatodikon (1) szimpózium (22) szingularitás (1) SZMIT (1) T2 (1) Taika Waititi (1) Ted Chiang (1) Tenet (1) Termőtestek (1) Terra Insecta (1) The Durrells (1) The Hill Will Climb (1) The Last of Us Part II (1) The Queen’s Gambit (1) The Rookie (1) The Science of... (1) The Undoing (1) The West Wing (1) The Witness (1) This is Us (1) Thomas A. Szlezák (1) Thomas Vinterberg (1) Tízezer ajtó (1) Toby Ziegler (1) Togo (1) Tom Sweterlitsch (1) Tőrbe ejtve (1) Trhlina (1) Trónok harca (1) true detective (1) Tudástér (1) Tűz & Vér (3) Tűz és Vér (1) Ubik (1) Uncut Gems (1) Úriemberek (1) Űrlottó (1) Űropera (1) V. E. Schwab (1) Vaiana (1) Vakság (1) Végítélet (1) Vének történetei és más írások (1) világépítés (1) Világok Találkozása (1) Vírusok világa (1) vizualitás (3) Volt egyszer egy… Hollywood (1) Vörös Veréb (1) Vulcanus kalapácsa (1) Westworld (1) William Gibson (1) Yellowstone (1) Zachary Mason (1) Zack Snyder (1) Zéró csapat (1) Címkefelhő

Alrendszerek egyensúlya - The Rookie s03e11

hannlec 2022.03.12. 17:41

Nem krimi- vagy bűnügyi sorozat, a detektívszériákhoz sincs köze, és a helyszínelős-profilozós műfaji mellékágakhoz sem kötődik: Az újonc (The Rookie, 2018–) a rendőrnarratívákon belül a járőrsorozatok aránylag elhanyagolt zsánerét gyarapítja. Ennek megfelelően adódik ugyan benne akció, nyomozás, rejtély és izgalom is, a fő hangsúly azonban az utcai fegyveres szolgálat mindennapjaira, illetve a szereplők szakmai és magánéletére esik.

Az áthúzódó történetszálaknál lényegesebb az egyes epizódok epikai lezártsága, a bűneseteknél a karakterek közti viszonyok alakulása, a jellem- és sorsképletek rajza. A modalitás is ehhez igazodik: a drámai élt humor tompítja, a tragédiák árnyékából emberség fénylik elő, a társadalmi és etikai kérdéseket (rasszizmus, drogok, nemi szerepek, hűség/árulás stb.) a baráti és családi összetartozás pragmatikuma puhítja megélhetővé. A szereplőválogatás e dramaturgiai dinamika jegyében rendelt egy szakmai-bajtársi közösségbe olyan különböző habitusokat, mint amilyen John Nolané (Nathan Fillion), Nyla Harperé (Mekia Cox) vagy Jackson Westé (Titus Makin).

rookie.jpg

A covid miatt csak 14 részre méretezett harmadik évadból a 11. epizód azért érdemel külön figyelmet, mert metaoptikával él: a rendőri hivatást mint társadalmi alrendszert kontextualizálja. Az apropót egy új szereplő érkezése adja: Katie Barnes (Katy M. O’Brian) a hadsereg kötelékéből kerül az egyik állandó karakter, Tim Bradford (Eric Winter) kiképzőtiszti felügyelete alá. Bradford szembetűnően más attitűddel fordul Barnes, mint a korábban általa tanított Lucy Chen (Melissa O’Neil) felé. A ridegen szabálykövető hozzáállást megértő-támogató magatartásra cseréli. Ennek idővel maga adja meg a magyarázatát: míg az érzékeny kezdőt, Chent szigorúsághoz és fegyelemhez kellett szoktatnia, a katonai önazonosságát magával hozó Barnes figyelmét épp a létezés lágyabb, békésebb tónusaira kell felhívnia. S arra is, hogy – hiába a fegyverviselés azonosnak tetsző joga és az erőszak-monopólium – a rendőrnek nem ellenséggel, hanem polgárokkal (áldozatokkal és tettesekkel) van dolga. Vagyis legalább három társadalmi alrendszer (katonaság, rendőrség, civilek) között kell biztonsággal közlekednie annak, aki legalább az egyikben biztos identitásra kíván szert tenni.

Tanulságos abból a szempontból is ez az epizód, hogy arra emlékeztet: az aktuális (szakmai vagy közösségi) környezetben elfoglalt helyünk nemcsak viselkedésünk árnyalatait határozhatja meg (Barnes), de azt is, hogy identitáskereső társaink sorsának alakulásában mely személyiségjegyeinkkel tanácsos részt vennünk (Bradford). Alighanem az önismereti tudatosság különösen magas fokán áll már, aki nemcsak saját kilétével van tisztában, de kapcsolati hálójában is érett és felelős érzékkel igazodik el.

Sem sorozatesztétikai (avagy formanyelvi) nézőpontból, sem lélektani vagy társadalomkritikai vetületben nem korszakos alkotás Az újonc, de amit vállal, megbízhatóan teljesíti: barátságosan, profin és ízlésesen von be egy olyan világba, mely még ebben a stilizált formájában is eleven levegőt áraszt, s további időzésre késztet. (Halmai Tamás)

Címkék: The Rookie

Szólj hozzá!

Karanténkultúra – oktatási segédanyag

hannlec 2022.03.08. 14:28

A Komáromi Jókai Színház projektjeként 2021 nyarán elkészült egy kisfilm, amely a karanténkultúrával foglalkozik. A felvételen Barak László és Vida Gergely karanténversei hangzanak el Gál Tamás és Ollé Erik tolmácsolásában, Lakatos Róbert zenei kíséretével. (A versek később a Feedback című kötetben jelentek meg.) A műsorban szerepel továbbá Laboda Róbert, aki a karanténnaplójából ad elő részletet. (Később ez is megjelent könyvformában.) A művek között H. Nagy Péter kommentárjai és mikroelemzései kapnak helyet. A teljes anyag ajánlható középiskolai és egyetemi órákhoz, a tanárok és a diákok kiegészíthetik saját meglátásaikkal, újabb művekre, képekre utalhatnak a szóba kerülő jelenségekkel kapcsolatban. A kisfilm egészében is igen élvezetes, de alkalmas arra is tehát, hogy megszakítva, közbeszólva dolgozzák fel a téma iránt érdeklődő pedagógusok, hallgatók. Kutatócsoportunk ezért is ajánlja a dokumentumot, amely a következő linken érhető el:

 

Szólj hozzá!

Szótárba foglalt világ - A professzor és az őrült

hannlec 2022.03.05. 09:16

(Az írás spoileres.)

Talán nem újítóan kiemelkedő alkotás, de klasszikusan szép életrajzi dráma A professzor és az őrült (The Professor and the Madman, 2019), mely az angol nyelv nagyszótárának munkálatait viszi vászonra, s példázatos hajlamaiban egyszerre a nyelv dicsérete, és az olvasásé, és az anyanyelvi beszélők közösségéé, és az élethivatásé, és a megbocsátásé, és a szereteté, és a szerelemé, és a barátságé.

a_professzor.jpg

A 19. század végének angliai tudományos élete a keret, három ember (egy pszichiátriai gondozott [Sean Penn], egy autodidakta tudós [Mel Gibson] és egy özvegy nő [Natalie Dormer])  kapcsolatrendszere a tartalom, a humánum és a humanizmus gyógyító ereje a mondandó. S ráébredhetünk a sorozatok kiváltságára: ami itt váratlanul és alig megmagyarázva történik (a két férfi kapcsolatának barátsággá alakulása, a nő gyűlöletének átváltozása szerelemmé), az 10-12 részben komótosabban volna kifejthető, árnyalható és földeríthető. Például a doktor előéletéről is érdemes volna többet megtudnunk, a polgárháború utáni Amerikáról: ahogy az USA-ból USA lesz, az indiánokból rezervátumlakó, a feketékből papíron szabad ember, a porból és vérből felhőkarcolók, a hegyekből sorsok tanúi.

Mégsem lehetünk elégedetlenek. A sorsdrámák főbb erővonalai tiszták, trauma és katarzis viszonyrendszerében aggályosan igazít el a film, a végén a fekete-fehér dokumentumfotók megrázóak. A PTSD-s tüneteket mutató – s a bűntudat démonaival vesződő – főhős megpróbáltatásai pedig e műformában elővezetve sem hagynak kétséget afelől, hogy az elmegyógyintézetek történelme a pokol történelme a földön.

A rendezés és fényképezés látványos bravúrok nélkül teljesíti feladatát, a színészi játék kiérlelt elevensége mellett elsősorban mondatok maradnak velünk, hosszan, hogy ne foghassuk rövid úton menekülőre:

„Ha olvasok, senki nem üldöz.”
„A betegség gyakran maga a gyógymód.”
„I can because of you.”
„If love... then what?
then no chance redemption”

A szótár kötetről kötetre napvilágot lát. A munka zajlik, adományoz, megtisztít. A szavak összegyűjtése új teremtés illúzióját kelti, a dolgok megnevezése (és a nevek definiálása) friss otthonná kerekíti az ódon létezést. Rendet bűvöl a nyelvi tudatosság a néma káoszokba. Persze nem érinthet minden vonatkozást a dramaturgiai jóvátétel: óceán hömpölyög végül a szerelmesek közé. De mégis, mégis: szerelmesek közé hömpölyög az óceán. (Halmai Tamás)

Címkék: A professzor és az őrült

Szólj hozzá!

Élettel elfedett sorsok - A nomádok földje

hannlec 2022.03.01. 19:06

„Don’t know where I’m going

But I know what to do”

(Rhiannon Giddens: I’m On My Way

„Mennyi út diribdarabja saruján!”

(Vörös Viktória: A Halászkirály vára)

„Honfoglalás a levegőben” – mondja a Van Gogh imája című Pilinszky-vers, egyszerre utalva a madarak természetes létmódjára és az emberi tekintet esélyeire. A „lebegő madárodú” (Vörös Viktória: Ráolvasó) költői képzete is elénk derenghet. Hiszen ebben az értelemben bocsát rendelkezésre mozgó – sőt mozgalmas – otthont a „nomádok” lakókocsis, kisbuszos életformája. Amint A nomádok földje (Nomadland, 2020) című filmben el is hangzik: nem hajléktalanok (homelessek), csak ház nélküliek ezek az amerikai polgárok. Akik közül többen valós személyiségükkel szerepelnek a műben, fokozandó a dokumentarista hatást.

Ehhez a félfikciós történethez alighanem jótékony elemként adódott a rendező, Chloé Zhao idegen (kínai) optikája. A rácsodálkozó tárgyilagosság és elfogulatlan kíváncsiság alapállása maradandó alkotást – és egyebek közt három Oscar-díjat – eredményezett. Mesterkélt és hatásvadász narratív fordulatok helyett a tisztává komponált képeké és a finom zenei kíséreté (jobbadán szólózongorát hallunk, a magányosság társművészeti jelölőjeként) a főszerep. S persze az özvegységében régi életét felszámoló Ferné (Frances McDormand – Kiss Mari csodálatos szinkronhangjával). Akinek depresszívvé sebzett arcát sosem hagyja el a megértő és kedves figyelem – talán mert van az illúziótlan melankóliának olyan változata, mely már a szent egykedvűség lelki-szellemi állapotával határos. 

nomadok.jpg

Miközben a road movie és a telepes westernek zsánerét is gyöngéden újrakeretezi, A nomádok földje nem visz színre dogmatikus kapitalizmus- vagy modernségkritikát. Inkább csak helyzeteket rögzít, kérdéseket vet fel. Gondolkodásra késztet. (S ha gondolkodunk, könnyen juthatunk arra: a – kinél kényszerű, kinél eltökélt – kivonulás a civilizációból azért lehetséges, mert a civilizáció, melyből a nomádok kiválnak, továbbra is létezik. Furgonra, benzinre, ruhára, gyógyszerre a lakott övezeteken kívül is szükség van, ahogy például szociális életre is, különösen a gyerekeknek.)

Eseménytelen? Unalmas? Monoton? A történet megközelítéséhez illetéktelennek tetszenek ezek a jelzők. Inkább arról lehet szó: másfajta időben létezik az a világ, melynek részeseivé lehetünk. Az új vadnyugat új pionírja a természet és a közösség értékvalóságának újraértelmezésére tesznek kísérletet; végső soron pedig a rilkei saját élet ethoszához a saját halál szabadságát társítják. Megrendítően csupaszodva társadalmi szerepektől mentes emberi identitásukra, s szinte egy, a mindennapokban élettel elfedett élethez találva vissza.

A magyar címfordítás kifogástalan – az eredeti változat teljes auráját azonban nem képes áthozni. Hiszen a Nomadland jelölő földrajzi név hatását kelti (mintha ország terjeszkedne az országban). S értelemszerűen attól az intarziás szemantikai játéktól is elesünk, mely az angol kifejezésben a józanság és normalitás sugalmait köti ehhez a virtuális tartományhoz: no mad land… (Halmai Tamás)

Címkék: A nomádok földje

Szólj hozzá!

Az ember hangja - Zéró csapat

hannlec 2022.02.26. 17:21

(Az írás enyhén spoileres.)

1963-ban épült meg a kifejezetten a SETI-kutatásokra tervezett Big Ear rádiótávcső, mellyel 1977-ben a Hűha! jelet rögzítették. Ezt a rádiótávcsövet 1998-ban lebontották, helyén golfpálya épült.”

(Wikipédia, SETI szócikk)

Családi mozi? Ifjúsági film? Wes Anderson (Holdfény királyság) modorában? A T.S. Spivet különös utazása (r.: Jean-Pierre Jeunet) műfaji nyomdokaiban? Igen – és talán más is. A Zéró csapat (Troop Zero,  r.: Bert & Bertie, 2019) 1977-ben játszódó története egy cserkészcsapatnyi gyerek közös álmát viszi vászonra: felkerülni arra a hanghordozóra, mellyel a NASA idegen civilizációknak üzenne.

A film két vonatkozásban is frissíti a műfaji kereteket. Egyrészt rendkívüli bájjal vet számot a másság, a különcség-különösség – s az ebből származó kirekesztettség, megalázottság – egyívású változataival. A félárvaság traumája, a hitéletbe gyolcsozott sebek vagy a nonbináris gyermeki létmód külön-külön is narratívára elegendő motívumok volnának. (A gyerek- és a felnőtt színészek – Mckenna Grace-től Allison Janney-ig – kivétel nélkül kivételesek.)

Másrészt gondos rendezői arányérzék dolgozza egybe a tudományos-felvilágosult szellemiséget a spiritualitással érintkező mesetudattal. Az űr itt egyszerre asztrofizikai dimenzió és túlvilági szcéna. Mindenekelőtt pedig földönkívüli létformákat ígérő létezési körzet.

zero.jpg

A mű egy korszak emberiségléptékű reményeinek is emléket állít. A meghódítható, megismerhető világűr (holdra szállás, űrprogramok) lelkesítő képzete és a popkulturális progresszió (rockzene, hippikultúra, pszichedelikus artisztikum) erővonalai érnek egybe a fináléban. David Bowie 1969-es, kozmikus dala, a Space Oddity a tábori válogatón többletjelentésre tesz szert: földön is kószálhatnak eltévedt űrhajósok, emberre is nézhetnek szánalomra méltó ufóként. Minthogy ez a metaforika itt gyerekekre bizonyul érvényesnek, a dalbéli Tom őrnagy (Major Tom) sorsa nemzedéki allegóriaként is értelmezhető. (Fölöttes értelmezési szinten: a Bowie neve fémjelezte zenei kultúra lebegő státuszára, történeti kiszolgáltatottságára is gondolhatunk.)

Néhány jelenettel korábban Bowie Rebel Rebel című dalának lelkesítő energetikája segítette át a csapatot egy válsághelyzeten. Úgy látszik, lázadásból és álmokból keverik ki magukat az új idők, új korszakok. – Ideszőhető szemantikai körülmény, hogy a „Zéró csapat” nevet a történetben kényszer és gúny szülte, de a visszaszámlálás végpontja s a nulladik időegység reménytelisége éppúgy óhatatlanul benne foglaltatik, mint a renden/rendszereken kívüli állapot racionális/intézményes uralhatatlansága.

Egyszerre vígjáték és dráma a Zéró csapat, mely az ember hangját már a földön is hallatni igyekszik. S hogy a történet happy enddel zárul? Nem a vég boldog, hanem a végtelen. Ziggy Stardust a megmondhatója. (Halmai Tamás)

Címkék: Zéró csapat

Szólj hozzá!

Ultramodern nosztalgia - Örkényi Ádám: 2068 – Éld az életem

hannlec 2022.02.24. 08:46

Rengetegszer, életünk sok eleme kapcsán felcsendül a „Bezzeg a mi időnkben” kezdetű frázis. Változik a világ olykor jobb, olykor rosszabb irányba. Örkényi Ádám 2068 – Éld az életem című regénye egy groteszk disztópia, amely olyan jövőt vetít elénk, mely valóban adna okot a múltba vágyó sóhajtozásra.

Több szereplő kerül felváltva narrátori szerepbe. Egyiküknek sincs markánsan karakteres megszólalásmódja, és jellemük sem teszi őket kedvelhetővé. Inkább sarkított, karikatúraszerű torz alakok ők egy nyomasztó világban. Nem a hősei adják a mű velejét, hanem a benne bemutatott  világ. Egy személytelenséggel és technikai eszközökkel telepakolt rémálom, mely attól hat erősen az olvasóra, hogy minden eleme a jelenünk egy-egy reális mozzanatát gyúrja tovább valami zavarba ejtővé.

orkenyi.jpg

Speciális idegháló-technológia révén az átlagemberek influenszerek élményein keresztül jutnak hozzá stimulusokhoz. A tömegek frusztrációját kihasználják a nagyvállalatok és elhozzák az élmények demokráciáját. Egy sisak segítségével akármit megélhetnek az emberek, s megfeledkezhetnek az ő valóságuk  mélyszegénységéről. Az átlagemberek a hétköznapokban nyomtatott ruhákat hordanak, és ugyancsak nyomtatott ételeket esznek (a valódi ízek már furcsák, sőt undorítónak tűnnek). A folyadékbevitel is problémás. A reciklált vízért nem kell fizetni, de a tiszta víz csapján számláló található. A disznóvágás illegális turistacsalogató, ugyanis a hús, akárcsak a bőr és a fa, illegális áru. Elszaporodnak a  szójaültetvények, de a tudatos mezőgazdaság hiánya miatt romlik a bolygó állapota. Érdekesség, hogy Velence már búra alatt van.

Aki elolvassa ezt a könyvet, különleges ajándékot kap: megtapasztalhatja, milyen érzés édes nosztalgiával gondolni az aktuális helyzetünkre. A 2068 – Éld az életem rámutat arra, hogy vannak értékelni- és megőriznivaló dolgok az életünkben, hogy érdemes kiélveznünk a saját létidőnket, amíg lehet. (Juhász Kornélia)

Címkék: Örkényi Ádám 2068 – Éld az életem

Szólj hozzá!

Kutya a jachton - Még egy kört mindenkinek

hannlec 2022.02.21. 08:13

(Az írás spoileres.)

Hogy a kedélyesen szószátyár magyar cím céltudatosan remek filmet takar, a Még egy kört mindenkinek (Druk, 2020) kritikusi és nézői fogadtatása világszerte jelzi. Most csak a művet keretező zene hangulati teljességére hívnám fel a figyelmet – amely zene a zárlatban az ünnep egészen komplex alakváltozatát bűvöli elő a főhősből és a jelenetből.

Mert Martin (Mads Mikkelsen) felszabadult tánca egyszerre következik a gyász lélektanából (vö. halotti torok hagyománya) és az érettségi vizsga sikerességéből; egyidejűleg ünnepli a fiatalságban rejlő, mindig új életerőt, a magánéleti visszarendeződés váratlan örömét, valamint az alkoholizmuson felülkerekedő tudatosságot; mindeközben magába gyűjti, mert analitikusan dolgozza fel a poklok tapasztalatát; ugyanakkor az újra megtalált és értelemmel kitöltött társadalmi szerepek (tanár, férj, apa) s az adományként megélhető barátságok dicsérete is benne foglaltatik.

druk.jpg

A film, miközben társadalmi problémára irányít figyelmet, nem démonizálja – de nem is romantizálja – az alkoholfogyasztást. A forgatókönyv is tisztában van vele: az alkoholizmus olyan betegség, melytől az illető környezete is szenved; mindazonáltal a függőség nem bűn, hanem az esendőség származéka. Ürességeik elől menekülve keresnének igazabb életet a főszereplők (mint a 19. századi oroszok óta majd’ mindenki, aki egyszerre szeretne gondolkodni és érezni), s ha az italtól nem kaphatják is meg, a szabadabb tudatállapot új élet esélyeit rajzolja eléjük. Olyan tudáshoz kerülnek közelebb, melyről végül alighanem mind belátják: a cél az volna, hogy a szesz garantálta mentális kondíció nélkül is elérhető, megtartható, átélhető legyen. (Illúziókkal a film sem ámít: míg az egyéni sorsok eljutnak, eljuthatnak a mértéktartás gyakorlatáig, az ivás közösségi szokásrendjét újratermelik a mindennapok.) 

A dionüszoszi forgatagban is józan mámorra tesz javaslatot Thomas Vinterberg rendezői munkája – de hogy kinek-kinek miféle útja vezet odáig: ezt ez a dramedyelemekkel is ékes dráma (mely jól ismeri a fekete humor, a társadalmi drámák és a lélektani krimi skandináv hagyományait) nem fogalmazhatja meg. Ott kezdődünk, ahol a történet véget ér. A víz, melybe utolsó mozdulatával a férfi beleveti magát, ugyanaz a közeg, amely elnyelte barátját. Halállal is szolgál, de megtisztítani is tud.

Már csak jegyzetem címe szorul magyarázatra. De szerencsés helyzetben vagyok: a filmből minden kiderül. (Halmai Tamás)

Címkék: Druk

Szólj hozzá!

Elménk sötét bugyrai – Philip K. Dick: A halál útvesztője

hannlec 2022.02.13. 11:07

„Ez a munka is éppúgy untatta, mint a többi. Lement hát a hajórádióhoz, és tobozmirigyét vezetékekkel az elektródákhoz kapcsolta. A vezetékeken át az ima az adóhoz, onnan a legközelebbi reléhálózatba jutott: néhány nap alatt bejárta a galaxist, és – remélte – felfogták valamelyik istenvilágon.” (7.) Mit tehet az ember, ha elégedetlen az életével, fásult, céltalannak érzi magát? Ha a Delmak-O-ra vált jegyet, garantáltan ki fog zökkenni a komfortzónájából. A kihalt, csupán szürreális robot-állatvilággal rendelkező gyarmatbolygón tizennégy, látszólag idegen ember gyűlik össze, akik azt sem tudják, hogy pontosan mi a feladatuk, és hogy kezdjenek hozzá a megvalósításához, mert a bolygóközi kommunikációs rendszerük elromlik, így végleg magukra maradnak és a bolygót sem tudják elhagyni. A céltalanság, az összezártság és a hely különös légkörének hatására aztán fokozatosan elhatalmasodik rajtuk a paranoia, amely sok esetben aztán az őrületig fokozódik, vagy pszichedelikus-vallásos látomásokba torkollik.

Míg a régebbi kiadás borítója egy zavarba ejtő, de igen látványos optikai illúzióval borzolta az olvasók (látó)idegeit, az új verzió a 2001: Űrodüsszeia Monolitját idézi fel, a hatalmas mértani test belsejéről pedig a Kocka-filmek halállabirintusa juthat eszünkbe, különösen a könyv címével összekapcsolva. A bombasztikus címadás minden bizonnyal az eladási számokat volt hivatott felpörgetni, ugyanakkor tükrözi a történet baljós alaphangulatát is. Az 1970-es regény a szokásosnál sötétebb tónusú, tematikájában pedig legerősebben a Figyel az ég, az Ubik és Az Alfa-Hold klánjai kérdésfelvetései köszönnek vissza. A fülszöveg metafizikai thrillernek titulálja, sokan az SF Tíz kicsi négerének tartják, mivel mind a kezdő szituációja, mind nyomasztó, rejtélyes atmoszférája a klasszikus krimiét idézi. Ahogy a szereplők megérkeznek a gyarmatra, szinte azonnal felüti a fejét köztük a bizalmatlanság, a gyanakvás és a rivalizálás, és hamarosan rejtélyes gyilkosságok is történnek, melyek elkövetői – mivel rajtuk kívül nincs értelmes, öntudattal bíró létforma a bolygón – a csoporton belül kell, hogy rejtőzzenek, de sokáig a földi kormányzatra is gyanakodnak, amely kamerás robotlegyeken keresztül figyeli őket. A férfi-női kapcsolatok útvesztői és a különböző házaspárok összezártságából fakadó konfliktusok is visszatérő elemei az életműnek. A szituáció pszichológiai kísérlet-jellege és az elmegyógyintézet-vonal akár a Viharsziget ihletőjéül is szolgálhatott. A szöveget áthatja Eros és Thanatos párharca is, amin keresztül Dick az emberi halálösztön sajátosságait és a gyilkolásra való hajlamot is vizsgálat tárgyává teszi.

A műben megjelenő sajátos vallási rendszer működése erősen emlékeztet a Figyel az ég egyik világának automataszerűen működő istenére. Ott a főszereplő, Hamilton az ima erejével javítja meg és indítja be az autóját, és világában az átkok, áldások és a gyógyító talizmánok is működnek, az istennel való kapcsolattartással pedig a teofónia tudománya foglalkozik. Az embereknek munkakörük fontosságától függően akár napi több száz imát is el kell mondaniuk a majdani üdvözülés reményében. A halál útvesztőjében mindez nincs ennyire a végletekig karikírozva, de nyomokban azért megjelenik, például amikor az egyik szereplő egy digitálisan közvetített ima segítségével jut el a Demak-O-ra. Dick sajátos teogóniájának csíráit is felfedezhetjük a regényben, bár a szöveg valóságának egyik szintjén bizonyíthatóan létező istenvilágokkal éppen profanizálja a transzcendentális elképzeléseket, miközben a gnoszticizmus és a keresztény szentháromságtan elemeit gyúrja egészen sajátos eleggyé. A Létrehozó egy monoteisztikus entitás, akinek három megtestesülése az istenség különböző aspektusait jeleníti meg: a Közbenjáró leginkább Krisztusra hasonlít, míg a Földönjáró középkorú férfi alakjában tűnik fel, a sötét oldalt pedig a Megsemmisítő képviseli, akinek a teremtés koncentrikus hullámaiból már csak a tökéletlen legkülső gyűrű jutott, ott jött létre valahol az univerzum peremén, ezért ő az entrópia manifesztációja, miatta létezik a pusztulás. Az öregség és a halál.

a_halal_utvesztoje_b1.jpg

A történet és főként a szürreális világ megalkotásakor Dick bevallottan sokat merített saját LSD-látomásaiból is. Ezzel a művével is bizonyítja, hogy az elme útvesztőinél nincs bonyolultabb, és ha úgy tetszik, halálosabb csapda sem. A valóság mibenlétével kapcsolatos történetvégi csavart számos későbbi filmben, így a Tizenharmadik emeletben vagy az Avalonban is viszontláthatjuk. A végső, elbizonytalanító csattanó pedig cliffhangerként bármelyik jelenlegi sorozat végén is megállná a helyét. „Van ebben valami ördögi irónia: mind azért jöttünk ide, mert teljesebb életet akartunk. Hasznosabbak akartunk lenni. A telepen mindenkinek volt egy álma. Talán épp ez a bajunk, vélte. Túlságosan belevesztünk a saját álomvilágunkba. Úgy látszik, nem vagyunk képesek kikecmeregni belőle, ezért nem tudunk együtt működni.” (151.) A magunkba zártság mint az objektivitás és a gyümölcsöző kompromisszumkészség szükségszerű akadálya is központi problémaként jelenik meg, mint a Palmer Eldritch három stigmájában. „Tudják, Specktowsky azt írja rólunk, hogy »prekoncepcióink és elvárásaink rabjai vagyunk«. És az Átok egyik feltétele, hogy ezeknek a hajlamoknak a kvázi-realitásában ragadjunk, anélkül, hogy valaha is meglátnánk, milyenek a dolgok valójában.” (103.)

Az elmebetegeket az jellemzi, hogy képtelenek kitörni a saját kis univerzumukból, nem tudnak becsatlakozni abba a közös világba, a koinosz kozmoszba, ami a társadalmi és interperszonális kapcsolatokhoz szükséges együttműködés alapja és színtere. Az idiosz kozmosz börtönében élnek és közben összetévesztik a saját szubjektív észleleteiket a valósággal. Az elbeszélés módja is tükrözi ezt a szemléletet. Akár a Figyel az égben, minden résznek más a fokalizátora, és az ő egyedi nézőpontja dominálja az adott szakaszt. Az angol eredetiben erre rájátszva a regény elején egy fiktív tartalomjegyzék is található, aminek egyébként semmi köze magához a történethez, pusztán – talán szintén egy LDS-trip mellékhatásaként, vagy egyszerűen poénból – összefüggéstelen, de vicces mellékinformációkat közöl a szereplőkről. Ez sajnos kimaradt a magyar fordításból.

A bolygó egyik rejtélye az Épület, aminek a cégére mindenkinek mást mutat, mivel a szereplők tudatalatti vágyait manifesztálja, a Stalker Zónájának Szobáját idézi. A regényben szereplő mesterséges intelligencia, azaz polienkefalikus elme a kollektív tudat(talan) tárhelyeként jelenik meg egy olyan világban, ahol a szimulákrum valóságosabb az eredetinél, mert már felülírta és ezáltal véglegesen fel is számolta azt. (Babos Orsolya)

Címkék: Philip K. Dick A halál útvesztője

Szólj hozzá!

Bábuk a magasban - The Queen’s Gambit s01

hannlec 2022.02.04. 08:58

(Az írás enyhén spoileres.)

„                      ”

(Tandori Dezső: A gyalog lépésének

jelölhetetlensége osztatlan mezőn)

A kulturális hálózatok kevésbé kiszámítható működésmódjára jellemző, hogy olykor rétegigények kielégítését célzó produktumok váratlanul széles körben fejtenek ki váratlanul szubverzív hatást. Ahogy J. K. Rowling Harry Potter-sorozata egész nemzedékeket csábított vissza az írásbeliség univerzumába (kilépve az ifjúsági fantasy szubkulturális zónájából), úgy A vezércsel (The Queen’s Gambit, 2020) a sakk iránti érdeklődést szította fel világszerte (nem csak a játékkal eleve elfogultakat szólítván meg). (A Netflix-érában nem megy meglepetésszámba az efféle kánonformáló mutatvány, lásd például a Csernobil szakmai és laikus fogadtatását!) Ehhez szükség volt egy kiváló alapanyagra (Walter Tevis 1983-as regényére), a hétrészes minisorozat feszes kereteivel megelégedő rendezői tudatosságra (Scott Frank) és árnyalatosan alázatos színészi játékra. A mellékszereplők is bőséggel dicsérhetők, de nyilván az Elizabeth Harmont alakító Anya Taylor-Joyé  a döntő érdem. (A gyermek Harmont az első részben Isla Johnston játssza ugyancsak karizmatikusan.)

Mikor színházak változó szereposztásban tűznek műsorra darabot, összehasonlítható az elütő előadások minősége, természete, hatásfoka. Egyszeri filmek-sorozatok esetében csupán általánosságban jelenthető ki: más főszereplővel a mű is más arcát mutatná. Gondoljunk csak arra, mi történne, ha kultikus verssorokat szinonimák mentén igazítanánk át. A jelentés lényege megmaradna, az esztétikum esszenciájától elesnénk. (Vö. Állj fel, honfitárs, hív az ország!... Sem leszármazottja, sem elégedett felmenője nem vagyok senkinek… Mert magányossá válik akkor minden… Stb.) Ebben az értelemben felcserélhetetlen és utánozhatatlan Taylor-Joy jelenléte is a képernyőn.

vezercsel.jpg

Az 1960-as évek stílusvilága, közérzete, hangulati összképe bámulatos fokon tárul elénk részről részre; a zenék és a grafikai átkötések ízléses könnyedsége a történések drámai súlyát egyszerre óvja meg olcsó giccstől és még olcsóbb didaxistól. A Szovjetunió és az USA hidegháborús szembenállását mindeközben szabatos egyszerűséggel képezi le a sakk-küzdelmek ideológiája (az Egyesült Államok civilizációs oldalához az individualizmus, a kapitalizmus és a kereszténység értéktartományait rendelve – pátosszal, melyet azonban józan szarkazmus itat át). A vizuális megvalósítás egyik legemlékezetesebb elemét, a mennyezetre vizionált sakkjátszmák vissza-visszatérő motívumát is föltétlenül érdemes kiemelnünk. Ez a képi megoldás éppúgy utal a főhős rögzítetlen önazonosságára, mint a falak közé zárt, de fölfelé megnyíló tekintet szabadságára, a nézőpontváltásokban rejlő teremtő hatalomra, avagy világ(rend) meg- vagy átfordításának diszkrét ambíciójára.

A sorozat szembetűnő sajátossága, hogy miközben egy fiatal lány hódító előremenetelét kíséri nyomon egy férfiak által uralt sportági övezetben (és korszakban, országban, világban), a genderszempontot jószerével Beth maga is zárójelbe illeszti: nem nőként, hanem játékosként vesz részt a (férfi)versenyeken. Persze ezzel együtt – akaratán kívül – is feminista sikertörténetet valósít meg, bárha abúzus közben nem éri, hímsoviniszta atrocitások nem hátráltatják számottevően. Csorbítaná mindez a történeti hitelességet? Azt hiszem, nem. Ahogy sem az oroszok helyenként sematikus ábrázolása, sem a szokatlanul tiszta és ártatlan happy end nem zavaró. E vonásokat a stilizáció velejáróinak érezhetjük. Tekintve, hogy az elsődleges művészi szándék nem ezeket célozza, a sorozat nem ezekre fókuszál. Hanem mire is?

Az identitáskeresés drámájára. A szocializáció káoszára. A család helyetti család barátságképzetére. Hivatás és elhivatottság útvesztőire. Traumatizáltság és zsenialitás egymásnak feszülő lélektanára. A mentális mássággal élő női hősök (kiragadott példával: Temple Grandin), a traumatizált személyiségűek (Megbocsáthatatlan), a kivételes képességűek (Enola Holmes) és az alkohol- vagy gyógyszerfüggőség démonaival küszködők (Homeland) sorsképletét szerkeszti egybe Beth alakjában A vezércsel, a tragikus elárvultságból a katartikus túlélés esélyeit munkálva ki. Győzelmet aratni az árvaság felett? Igen, ez a narratíva tétje – példázatos módon, ontológiai síkon is értelmezhetően.

A magyar cím (A vezércsel) rövid, pontos, jól hangzik, és könnyen megjegyezhető. Tökéletes fordítás. Megajándékoz ugyanakkor azzal a tapasztalattal, hogy olykor a tökéletes sem teljes. A két nyelv (és a két szakzsargon) közti különbségből fakad, hogy az eredeti föliratból (The Queen’s Gambit) sem a királynői, sem az áldozati jelentéskör parabolikája nem vált átemelhetővé. Vigaszunk legyen, hogy amit elvesztettünk a fordításhermeneutikai vámon, visszanyertük a sorozatesztétikai réven. (Halmai Tamás)

Címkék: The Queen’s Gambit

Szólj hozzá!

Fény... Félelem... Futás! - Blake Crouch: Menekülj

hannlec 2022.01.28. 08:26

A világjárvány okozta létbizonytalanság és a globálisan tapasztalható feszült légkör ideális táptalajt teremtettek a disztópiák virágkorának. Az Agave kiadónál megjelent Menekülj is egy újabb bimbó a világvége-irodalom ágbogas flórájában. Ha valaki a szöveg világában kialakult katasztrófa tudományosan kidolgozott értelmezésére vágyik, akkor nem lesz elégedett. Nem hiába nem „Magyarázz”, hanem „Menekülj” a könyv címe. Csupán felszínesen, kis nyomokból, laikusok értelmezéséből értesül a befogadó arról, mi is történt: megjelent egy égi fényjelenség, melynek hatására a szemlélődőkben pusztító agresszió alakult ki azokkal szemben, akik lemaradtak a különleges élményről. Nem az okokon, hanem a következményeken, elmélkedés helyett az akción van a hangsúly.

 

crouch.jpg

A hírek tele vannak erőszakos bűntettekkel, majd az internet-, áram- és mobilszolgáltatás megszűnik. Hőseink csak az elemekkel működő rádiójukból értesülnek arról, hogy a fertőzöttek halállista alapján irtják az embereket, s nem meglepő módon, a főhős is szerepel rajta. Bepakolja hát terepjárójába a családját, némi ellátmányt, fegyvert, valamint túrafelszerelést, és irány Colorado.

 

A karakterépítés abban az értelemben különleges, hogy bár a hősök egyáltalán nem tartoznak az emlékezetes kategóriájába, de kellőképpen árnyaltak és szimpatikusak ahhoz, hogy a történet olvasása közben izgulni lehessen értük. Folytonos halálfélelem a család útitársa, miközben égő házak és kihalt városok mellett haladnak el és úttorlaszokon törnek át. Gondjaikat csak tetézi a benzin- és élelemhiány, valamint egy embervadászokkal teli autókonvoj.

 

A Menekülj nyelvi megformáltsága, történetszövése és optimizmusa terén hajaz Dean R. Koontz sci-fijeire. Hangsúlyozza a szeretet fontosságát a káoszban. Azt példázza, hogy a túlélési törekvések a szörnyűségek viharában előhozhatnak a jó emberekből olyan erőtartalékokat és érzéseket, melyek a hétköznapok forgatagában végleg elsatnyulni, elillanni látszottak. (Juhász Kornélia)

Címkék: Blake Crouch Menekülj

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása