A világjárvány okozta létbizonytalanság és a globálisan tapasztalható feszült légkör ideális táptalajt teremtettek a disztópiák virágkorának. Az Agave kiadónál megjelent Menekülj is egy újabb bimbó a világvége-irodalom ágbogas flórájában. Ha valaki a szöveg világában kialakult katasztrófa tudományosan kidolgozott értelmezésére vágyik, akkor nem lesz elégedett. Nem hiába nem „Magyarázz”, hanem „Menekülj” a könyv címe. Csupán felszínesen, kis nyomokból, laikusok értelmezéséből értesül a befogadó arról, mi is történt: megjelent egy égi fényjelenség, melynek hatására a szemlélődőkben pusztító agresszió alakult ki azokkal szemben, akik lemaradtak a különleges élményről. Nem az okokon, hanem a következményeken, elmélkedés helyett az akción van a hangsúly.
A hírek tele vannak erőszakos bűntettekkel, majd az internet-, áram- és mobilszolgáltatás megszűnik. Hőseink csak az elemekkel működő rádiójukból értesülnek arról, hogy a fertőzöttek halállista alapján irtják az embereket, s nem meglepő módon, a főhős is szerepel rajta. Bepakolja hát terepjárójába a családját, némi ellátmányt, fegyvert, valamint túrafelszerelést, és irány Colorado.
A karakterépítés abban az értelemben különleges, hogy bár a hősök egyáltalán nem tartoznak az emlékezetes kategóriájába, de kellőképpen árnyaltak és szimpatikusak ahhoz, hogy a történet olvasása közben izgulni lehessen értük. Folytonos halálfélelem a család útitársa, miközben égő házak és kihalt városok mellett haladnak el és úttorlaszokon törnek át. Gondjaikat csak tetézi a benzin- és élelemhiány, valamint egy embervadászokkal teli autókonvoj.
A Menekülj nyelvi megformáltsága, történetszövése és optimizmusa terén hajaz Dean R. Koontz sci-fijeire. Hangsúlyozza a szeretet fontosságát a káoszban. Azt példázza, hogy a túlélési törekvések a szörnyűségek viharában előhozhatnak a jó emberekből olyan erőtartalékokat és érzéseket, melyek a hétköznapok forgatagában végleg elsatnyulni, elillanni látszottak. (Juhász Kornélia)
