(Az írás spoileres.)
Hogy a kedélyesen szószátyár magyar cím céltudatosan remek filmet takar, a Még egy kört mindenkinek (Druk, 2020) kritikusi és nézői fogadtatása világszerte jelzi. Most csak a művet keretező zene hangulati teljességére hívnám fel a figyelmet – amely zene a zárlatban az ünnep egészen komplex alakváltozatát bűvöli elő a főhősből és a jelenetből.
Mert Martin (Mads Mikkelsen) felszabadult tánca egyszerre következik a gyász lélektanából (vö. halotti torok hagyománya) és az érettségi vizsga sikerességéből; egyidejűleg ünnepli a fiatalságban rejlő, mindig új életerőt, a magánéleti visszarendeződés váratlan örömét, valamint az alkoholizmuson felülkerekedő tudatosságot; mindeközben magába gyűjti, mert analitikusan dolgozza fel a poklok tapasztalatát; ugyanakkor az újra megtalált és értelemmel kitöltött társadalmi szerepek (tanár, férj, apa) s az adományként megélhető barátságok dicsérete is benne foglaltatik.
A film, miközben társadalmi problémára irányít figyelmet, nem démonizálja – de nem is romantizálja – az alkoholfogyasztást. A forgatókönyv is tisztában van vele: az alkoholizmus olyan betegség, melytől az illető környezete is szenved; mindazonáltal a függőség nem bűn, hanem az esendőség származéka. Ürességeik elől menekülve keresnének igazabb életet a főszereplők (mint a 19. századi oroszok óta majd’ mindenki, aki egyszerre szeretne gondolkodni és érezni), s ha az italtól nem kaphatják is meg, a szabadabb tudatállapot új élet esélyeit rajzolja eléjük. Olyan tudáshoz kerülnek közelebb, melyről végül alighanem mind belátják: a cél az volna, hogy a szesz garantálta mentális kondíció nélkül is elérhető, megtartható, átélhető legyen. (Illúziókkal a film sem ámít: míg az egyéni sorsok eljutnak, eljuthatnak a mértéktartás gyakorlatáig, az ivás közösségi szokásrendjét újratermelik a mindennapok.)
A dionüszoszi forgatagban is józan mámorra tesz javaslatot Thomas Vinterberg rendezői munkája – de hogy kinek-kinek miféle útja vezet odáig: ezt ez a dramedyelemekkel is ékes dráma (mely jól ismeri a fekete humor, a társadalmi drámák és a lélektani krimi skandináv hagyományait) nem fogalmazhatja meg. Ott kezdődünk, ahol a történet véget ér. A víz, melybe utolsó mozdulatával a férfi beleveti magát, ugyanaz a közeg, amely elnyelte barátját. Halállal is szolgál, de megtisztítani is tud.
Már csak jegyzetem címe szorul magyarázatra. De szerencsés helyzetben vagyok: a filmből minden kiderül. (Halmai Tamás)