MA Populáris Kultúra Kutatócsoport

Az MA PKK második szimpóziumára 2014. október 9-én, csütörtökön, 14.00 órai kezdettel kerül sor a Selye János Egyetem Tanárképző Karának kari olvasójában. A hat előadásból és egy kerekasztal-beszélgetésből álló akció témája a popkultúra vizuális összetettsége lesz. Szóba kerül majd többek között a térkép regénybeli funkciója, a férfiasság kódjainak kérdésköre, a dallasi merénylet és a történelem „megérzékülésének” jelensége (pl. Stephen King regénye alapján), az X-Térség látványvilága Jeff VanderMeer Déli Végek trilógiájában, Boris Vallejo képi világa és sok egyéb érdekesség. A rendezvény utolsó harmadában egy nyitott kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, melyen bármelyik előadáshoz hozzá lehet szólni. A részletes program hamarosan olvasható lesz a blogon. (HNP)

Az MA PKK második félévének témája a populáris kultúra vizuális összetettsége volt. Ezt a témakört október elején egy szimpóziummal zárjuk, majd elkezdődik a harmadik félév, mely a világépítés alternatíváiról fog szólni. Változatos programmal készülünk, a szemináriumokon olyan jelenségek kerülnek majd elő, mint a fantasy- és az álomvilágok különböző megjelenítései, olyan műfajok, mint az urban fantasy vagy a tévésorozatok, illetve olyan kérdéskörök, mint a tudatalatti újrafelfedezése vagy az összeesküvés-alapú gondolkodás. Ismét számos releváns művel foglalkozunk majd, de folytatjuk az összegző jellegű témák boncolgatását is. Érdemes lesz tehát velünk tartani a világok közti kalandozásban 2014 második felében is. (HNP)

Az Opus 2014/3-as számának mellékletével egy izgalmas, az MA PKK előző féléves programja szempontjából különösen érdekes vállalkozás vette kezdetét. Részlet H. Nagy Péter szerkesztői előszavából:

Amikor úgy döntöttünk, hogy sorozatot indítunk a környezetünkben fellelhető graffitikról, az motoszkált bennünk, hogy a street artban megtestesül egy-egy konkrét helyszín geopoétikai állapota, művészethez való viszonya. A város ugyanis olyan, mint a nyelv. Dinamikus képződmény, folyamatosan változik. Erről tanúskodnak (vagy gondoskodnak) a falfirkák is, melyek néhol megbújnak a falnagyságú hirdetések árnyékában, alászállnak az átjárókba, az alagutakba, vagy átmeszelteti őket az ingatlan új tulajdonosa, és így tovább. Ha azonban nyitott szemmel járunk, vagy éppen jókor vagyunk a megfelelő helyen, vagy pont ellenkezőleg, nem tudjuk kikerülni a provokatív látványt, megpillanthatjuk a város szubkulturális miliőjét, mindazt, ami a felszínes térképolvasó számára pusztán elnagyolt díszlet. A graffiti üzenete pedig sok esetben éppen ez: itt vagyok, vegyél észre, megtöröm az egyhangúságot.

Az első helyszínünk Érsekújvár. A képanyagot kommentár nélkül tesszük közzé, némelyik graffitinak könnyen felfejthető az üzenete, van, amelyik szignóként azonosítható, míg mások bonyolultabb figurális felületeket alkotnak. Némelyiket olvasni is kell, mások befoghatók egyetlen pillantással. Mindezeken túl Érsekújváron az egyik team felkérésre is készít graffitikat, s ez jelzi azt a kezdeményezést, hogy ha egy városban sok minden kikerülhet az utcára, miért éppen a graffiti lenne az ezek közül, amelyet nem illik elfogadni? Ebből a szempontból is a szóban forgó város egyedi képet mutat, hiszen a graffitik alapján olyan térbe kerülünk, amelyben nem csak a fentebb említett vonások, de az illegalitás és a legalitás útjai is kereszteződnek.

A Prae 2014/1 száma több szöveget is tartalmaz, amely az MA PKK szempontjából érdekesnek számít. A szám Moduláció blokkjában olvashatjuk H. Nagy Péter Ubikvitás – metamorfózis – hírnév című írását, mely Lady Gaga testkoncepciójáról és médiastratégiájáról szól. Az írás első, „bemelegítő” részében a szerző a művésznő BBC Radio 1´s Weekend-beli koncertjét elemezve közelít a téma felé. Ezután Gaga karrierjét Madonnáéval párhuzamba állítva mutatja be, milyen viszonyban van az állandó médiajelenlét a szubjektum megváltoztatásával valamint a testkép felhasználásával. H. Nagy roppant alapos elemzése rétegről rétegre haladva mutatja be a produkciót, fellebbentve a fátylat Lady Gaga művészetének összetett kódrendszeréről.

Deisler Szilvia és H. Nagy Péter szövege, A Matrjoska-babákon túl, a Felhőatlasz című regény remedializációs technikáját elemzi. Az írás szerint a regény egyik kulcskérdése, hogy „fennmaradhat-e valamilyen elv vagy »örök igazság« az időben, ha közben egymást váltó technomédiumok közvetítik az üzeneteket”. A szerzők a regény Matrjoska-szerű felépítését elemezve fejtik fel a Felhőatlasz bonyolult utalásrendszerét, a különböző történetek közötti kapcsolatokat. 

A blokk két recenzióval zárul. N. Juhász Tamás A magyar fantasy hálózata c. írása Hegedűs Orsolya A mágia szövedéke c. könyvét mutatja be, Baka L. Patrik Véres sorok c. szövege pedig Az éjszaka gyermekei c. tanulmánykötetről szól. Míg A mágia szövedéke a magyar fantasyről szól, addig Az éjszaka gyermekei a vámpírizmushoz köthető művekről közöl értő elemzéseket, így elmondhatjuk, hogy mindkét kötet hiánypótlónak számít – a popkultúra olyan szeletének feltérképezésére vállalkoznak ugyanis, melynek bemutatásával régóta adós a magyar irodalomtudomány. (HN)

Az MA PKK legutóbbi szemináriuma a férfiakkal kapcsolatos kutatási témák sokféleségét igyekezett bemutatni. Azokat a témákat és kérdéseket igyekeztünk körüljárni, amelyek a posztmodern fordulatot követően váltak megtapasztalhatóvá a populáris kultúrában.

Sánta Szilárd egy aktuális kérdés, az Eurovíziós Dalfesztivált megnyerő Conchita Wurst körül kirobbant botrány körüljárásával indította a beszélgetést. Egy internetes kommentet elemezve mutatott rá a Conchita-jelenség recepciójának visszásságaira, ebből kiindulva definiálta a társadalmi nem és a biológiai nem közötti különbséget. Megállapította, hogy bár a férfi/nő viszony lassan változásnak indult a 20. század folyamán, még napjainkban is alapvetően a férfidominancia érvényesül.

Az ún. men´s studies kb. az 1940-es évektől létezik, hatottak rá a gender studies és a feminizmus különböző irányzatai, valamint az „elnyomott mások” hangjainak megjelenése is. A század végén a nemek vizsgálata egyre komplexebb lett, s a kutatások nyomán világossá vált az is, hogy a maszkulinitás nem egy univerzális adottság, hanem történelmileg és kulturálisan meghatározott – ennélfogva igényli a reflexiót.

Keserű József bevezetőjében annak a számára meglepő ténynek adott hangot, hogy ismerősei közül sokan nem is tudják, hogy léteznek férfiakkal foglalkozó tudományok, s kétkedve rázzák a fejüket, ha ilyesmiről hallanak. Ezután a „ki a férfi?” kérdésre adható válaszokat keresve mutatott rá, milyen nehéz is definiálni a férfiasság fogalmát. A továbbiakban fantasy alkotásokban vizsgálta a férfikép megjelenéseit.

Zárásképpen az akciófilmekben megjelenő férfikép változásairól volt szó a 80-as évektől napjainkig. Míg ezen filmek hőskorában meghatározó volt a kidolgozott fizikum (Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone), addig a 90-es évekre ez valamilyen szinten visszaszorult (Bruce Willis) s előtérbe került a nyelvi megformáltság (idézhető egysorosok stb.). (HN)

Az MA PKK április 30-i szemináriumán Neil Gaiman Sandman képregényei kerültek terítékre. Médianarratológiai szempontból a képregény önálló, narratív médiumként aposztrofálható, (para)irodalmi műfajként kezelendő, amelyet a kilencedik műfajnak is neveznek. Máté Orsolya előadása a képregények vizuális hatásaira, művészi világára fektette a hangsúlyt, melyben a kép és szöveg kettőségének értelmezése is szerepet kapott. A képregények mediativitására jellemző elemek a hangfestészet, az állóképek változatos keretezésének lehetőségei, a szóbuborékok, az ellipszis,  ill. a heterokronitás (azaz a befogadás ideje nem előre programozott) stb. A panelek sajátos szerkesztése miatt az olvasás, befogadás nem tekinthető lineárisnak, hiszen a befogadó szubjektum aktivitásától függ, s esetenként indukálhatja az újraolvasást is. A Sandman esetében a vizuális, képi narratíva igen sokrétű, a pop-artos színkezelés mellett az intermedialitás is szerepet kap, hiszen egy-egy panelnek szerves részét képezi pl. az expresszionista Edvard Munch A sikoly c. festménye, vagy Andy Warhol Marilyn Monroe selyemszitanyomatos képsorozatának egy darabja, de a Mucha-féle szecesszió vagy  a szürrealizmus mellett a görög mitológia párkái és a Marvel képregények hősei (Batman és Robin, Superman) is megjelennek a paneleken. Mivel a képregény és azon belül a Gaiman-féle Sandman-jelenség vizsgálata egy egész szemeszter anyagát is képezhetné, ezért Hegedűs Norbert előadásában röviden e képregények irodalmi kontextusára fókuszált. Az 1986-os év a médium történetében mérföldkőnek tekinthető, hiszen  Frank Miller The Dark Knight Returns és Alan Moore Watchmen c. képregényei már kiléptek a gyerekműfaj kontextusából, s újszerű értelmezésben, szokatlan szemszögből ábrázolták a szuperhősök alakjait. Gaiman Sandman képregényei (1988–1996) is erre a „hagyományra” épülnek, merítve a nyugat-európai folklór, az „álommanó” avagy „homokember” jelenségből. (A Sandman-jelenség kapcsán érdemes utalni az egyes alteregókra is: Wesley Dodds, Garret Sanford vagy Morpheus, valamint a Metallica Enter Sandman c. számára!) A képregényt eredetileg fantasy-horrorként reklámozták, melyben a Végtelenek kapnak kitüntetett szerepet, akik nem emberek, nem istenek, öröktől s örökké valók. Közéjük tartozik Álom (Dream), az álmok ura, Morpheus, Végzet (Destiny), Vágy (Desire), Kétségbeesés (Despair), Pusztítás (Destruction), Gyönyör (Delírium) és Halál (Death) karaktere. Gaiman az angol verzióban eljátszik a Végtelenek azonos kezdőbetűivel, ennek esztétikai hatása a magyar fordításban sajnálatos módon elveszik. 

Mivel egy olyan médiumról van szó, amelyben a kontextust a kép és a szöveg kettőssége alkotja, azok esztétikai és médianarratológiai értéke is megfogalmazódott, miszerint a szöveg magasabb szinten áll a képi világgal szemben (bár a Halált megtestesítő fiatal, feketébe öltöztetett goth lány karakterét látva egy elismerő „kézfogás” mindenképp jár a rajzolóknak J). Gaiman univerzuma egy szinkretista, befogadó világkép, hiszen az  „egyiptomi (Bast), norvég (Odin, Thor, Loki) és babiloni (Isthar) istenek éppúgy helyet kapnak a képregényben, mint egyes absztrakt fogalmak megtestesülései (a Káosz és a Rend Urai), bibliai figurák (Káin és Ábel, Lucifer, Remiel), valós történelmi alakok (William Shakespeare, az Egyesült Államok császára), a DC anti- és szuperhősei (John Constantine, Martian Manhunter, illetve maga az eredeti Sandman, Wesley Dodds) vagy a Szentivánéji álom karakterei (Oberon, Puck)” – fogalmazta meg Hegedűs Norbert előadásában. Végül az önreflexióról esett néhány szó: a Sandman a magánmitológia teremtésének iskolapéldája, melynek történeteibe Gaiman nyílt és tropikus formában is beleszövi ars poétikáját úgy, hogy az egyes epizódokban a főszereplő Sandman nem is jut fontos szerephez. (Németh Csilla)

Az Opus 2014/2-es száma az MA PKK szempontjából fontos tanulmányokat tartalmaz. A Költészet és… című blokkban olvasható Hegedűs Norbert – Neil Gaiman verseiről szóló – Költészet és dark fantasy című frappáns dolgozata. A folyóirat Alternatívák című blokkját H. Nagy Péter írása nyitja, melyben Wells Az időgép című klasszikusának továbbírásairól esik szó. Keserű József Narrativitás és rekontextualizáció David Gemmell és Stella Gemmell Trója-trilógiájában című munkája a jelzett regények szakszerű – és megkerülhetetlen aspektusaival foglalkozó – értelmezését nyújtja. A blokk harmadik darabja Baka L. Patrik tanulmányértékű kritikája a Kontrafaktumok című többszerzős, a spekulatív fikcióról szól monográfiáról (szerk. Keserű – H. Nagy). A blokk címe nem csak a tanulmányokban felvetődő kérdéshorizontra utal, hanem arra a példaértékű konferencia- és könyvsorozatra is, mely a 80-as években az Egyesült Államokban a science fiction és a fantasy kérdéseivel foglalkozott – professzionális keretek között. (HNP)

Az MA PKK ápr. 16-i szemináriuma a „graffiti” témakörére fókuszált. Mint ahogy az Sánta Szilárd bevezetőjében is elhangzott, e mindennapjaink részévé vált jelenség értelmezési tartománya rendkívül széles, hiszen a vandalizmustól a magas művészetig terjedő spektrumot képes lefedni. Műfajként tekintve a jelenségre, némileg leegyszerűsítve, az illegális street art és a legális public art dichotómia nyújthat kiindulópontot annak értelmezéséhez. Előbbi kategóriába sorolható – a graffiti értelmezését némileg kitágítva – a falak aláírással való megjelölése, matricázás vagy éppen biztonsági kamera látószögét kihasználó, és ezáltal annak életünkre gyakorolt hatását fókuszba állító rajz vagy akár performansz végrehajtása. A public art tágabb értelmezésében inkább a politikához közelít: mikor az aktuálisan regnáló kurzus köztereken elhelyezi a saját értékvilágával korreláló kulturális termékeket szobrok és utcanevek által, vagy akár egyéb módokon. Ide sorolhatjuk természetesen az arra engedélyezett felületen elhelyezett falrajzokat is. A graffiti funkcióit hosszan lehetne sorolni, kezdve az üresség kitöltésének vágyától a figyelemfelhíváson át a politikai tartalom prezentálásának szándékáig. Jellegét tekintve mindenképpen territoriális, hiszen megszületése által stigmatizálja az adott teret. Művészeti paradigmából, illetve az esztétikai ideológiából kiindulva a „jó” és „rossz” graffiti elkülönítése értelmezhetetlen, jogilag és a közvélekedés alapján azonban e megkülönböztetés erőteljesen fennáll. A szeminárium második felében Banksy alkotásai kerültek sorra Sánta Szilárd értő kommentjeivel kísérve, majd a jelenlévők többsége megfogalmazta álláspontját a művészeti tér átminősítésével, a városok imaginárius térképével, a szubkultúrák kánonjaival, a graffiti provokatív jellegével kapcsolatban. (Szitás Péter)

Képek az akcióról itt.

Az MA PKK következő akciójára jövő csütörtökön kerül sor, este 18:00-tól. A helyszín ezúttal a komáromi Borozó, ahol a Jókai Mór Diákkörrel egy válogatást tekintünk meg az elmúlt évek legjobb  Mediawave-es rövidfilmjeiből. A filmvetítés előtt Hegedűs Norbert beszélget Hartyándi Jenővel, a fesztivál művészeti igazgatójával.

Az MA PKK következő szemináriumának témája a graffiti lesz. Ízelítőül vessünk egy pillantást Banksy alkotására. Az I Love You a wight-szigeti Ventnorban volt látható, de lemázoltatta a helyi megyei tanács, mondván, fel kell lépniük az illegalitás ellen. Banksy művét metagraffitinek tartják, mivel utánozza az olyan típusú falfirkát, amely valamilyen üzenet könnyed átadására fókuszál. Másrészt a közhellyé vált téma (I Love You) kiegészül egy homokóra geometrikus képével, amely a számítógépen akkor látható az egér nyila helyén, amikor az alkalmazásra várakozunk. Ez a feszültég többféleképpen értelmezhető, ám feltehetően arra játszik rá, hogy a szerelmi vallomás még nem jutott el a címzetthez. De az is lehetséges, hogy éppen az üzenet felszámolódásának vagyunk tanúi. A törlés ráadásul arra is utal, ami ezzel a graffitivel történt. Heszky András mindezt így fogalmazta meg egy remek tanulmányában: „A street art alkotások tehát nem tudnak teljesen elveszni sohasem, sőt, ha jobban belegondolunk, eltűnésüknek lehetősége talán pont esztétikai jellegzetességük; mi több, talán épp ez adja jelentőségüknek egyik részét és fontos alkotóelemét. Az I Love You letörlése és felszámolása ilyen módon mintha magának a műalkotásnak a továbbélése lenne. Mintha mindig is arra készült volna, és úgy készült volna a graffiti, hogy csak napjai vannak hátra.” (Opus 2011/6.) A szavak eltűnnek az időben, a képet átfestették, a műalkotás viszont megtekinthető az interneten… Némely graffiti cselesebb, mint első ránézésre gondolnánk. (HNP)