Az Opus 2014/3-as számának mellékletével egy izgalmas, az MA PKK előző féléves programja szempontjából különösen érdekes vállalkozás vette kezdetét. Részlet H. Nagy Péter szerkesztői előszavából:
Amikor úgy döntöttünk, hogy sorozatot indítunk a környezetünkben fellelhető graffitikról, az motoszkált bennünk, hogy a street artban megtestesül egy-egy konkrét helyszín geopoétikai állapota, művészethez való viszonya. A város ugyanis olyan, mint a nyelv. Dinamikus képződmény, folyamatosan változik. Erről tanúskodnak (vagy gondoskodnak) a falfirkák is, melyek néhol megbújnak a falnagyságú hirdetések árnyékában, alászállnak az átjárókba, az alagutakba, vagy átmeszelteti őket az ingatlan új tulajdonosa, és így tovább. Ha azonban nyitott szemmel járunk, vagy éppen jókor vagyunk a megfelelő helyen, vagy pont ellenkezőleg, nem tudjuk kikerülni a provokatív látványt, megpillanthatjuk a város szubkulturális miliőjét, mindazt, ami a felszínes térképolvasó számára pusztán elnagyolt díszlet. A graffiti üzenete pedig sok esetben éppen ez: itt vagyok, vegyél észre, megtöröm az egyhangúságot.
Az első helyszínünk Érsekújvár. A képanyagot kommentár nélkül tesszük közzé, némelyik graffitinak könnyen felfejthető az üzenete, van, amelyik szignóként azonosítható, míg mások bonyolultabb figurális felületeket alkotnak. Némelyiket olvasni is kell, mások befoghatók egyetlen pillantással. Mindezeken túl Érsekújváron az egyik team felkérésre is készít graffitikat, s ez jelzi azt a kezdeményezést, hogy ha egy városban sok minden kikerülhet az utcára, miért éppen a graffiti lenne az ezek közül, amelyet nem illik elfogadni? Ebből a szempontból is a szóban forgó város egyedi képet mutat, hiszen a graffitik alapján olyan térbe kerülünk, amelyben nem csak a fentebb említett vonások, de az illegalitás és a legalitás útjai is kereszteződnek.
