Az MA PKK ápr. 16-i szemináriuma a „graffiti” témakörére fókuszált. Mint ahogy az Sánta Szilárd bevezetőjében is elhangzott, e mindennapjaink részévé vált jelenség értelmezési tartománya rendkívül széles, hiszen a vandalizmustól a magas művészetig terjedő spektrumot képes lefedni. Műfajként tekintve a jelenségre, némileg leegyszerűsítve, az illegális street art és a legális public art dichotómia nyújthat kiindulópontot annak értelmezéséhez. Előbbi kategóriába sorolható – a graffiti értelmezését némileg kitágítva – a falak aláírással való megjelölése, matricázás vagy éppen biztonsági kamera látószögét kihasználó, és ezáltal annak életünkre gyakorolt hatását fókuszba állító rajz vagy akár performansz végrehajtása. A public art tágabb értelmezésében inkább a politikához közelít: mikor az aktuálisan regnáló kurzus köztereken elhelyezi a saját értékvilágával korreláló kulturális termékeket szobrok és utcanevek által, vagy akár egyéb módokon. Ide sorolhatjuk természetesen az arra engedélyezett felületen elhelyezett falrajzokat is. A graffiti funkcióit hosszan lehetne sorolni, kezdve az üresség kitöltésének vágyától a figyelemfelhíváson át a politikai tartalom prezentálásának szándékáig. Jellegét tekintve mindenképpen territoriális, hiszen megszületése által stigmatizálja az adott teret. Művészeti paradigmából, illetve az esztétikai ideológiából kiindulva a „jó” és „rossz” graffiti elkülönítése értelmezhetetlen, jogilag és a közvélekedés alapján azonban e megkülönböztetés erőteljesen fennáll. A szeminárium második felében Banksy alkotásai kerültek sorra Sánta Szilárd értő kommentjeivel kísérve, majd a jelenlévők többsége megfogalmazta álláspontját a művészeti tér átminősítésével, a városok imaginárius térképével, a szubkultúrák kánonjaival, a graffiti provokatív jellegével kapcsolatban. (Szitás Péter)
Képek az akcióról itt.
