Brandon Hackett (Markovics Botond) Eldobható testek című science fiction regénye a 24. században játszódik, amikor az emberiség már elhagyta a Földet, a technológiai fejlődésnek köszönhetően pedig (látszólag) egyetlen leküzdendő probléma maradt: a halál. Ahogyan a könyv borítóján is olvashatjuk: „A halál az emberiség végső ellensége.”
A regény egy letartóztatási jelenettel kezdődik. Melvin Kadeket – aki lehetővé tette, hogy az emberiség elhagyja a Földet – azzal vádolják, hogy szándékosan tette tönkre az anyabolygót, hogy elérje célját: az emberiség exodusát a Naprendszerbe. A letartóztatást Vireni Orlando, a Libra nevű igazságügyi szervezet tagja vezeti. Vireni meg van róla győződve, hogy Kadek bűnös (hiszen elegendő bizonyíték van ellene), és mindent megtesz azért, hogy a törvény erejével sújtson le rá. Egy másik szálon egy ezzel összefüggő cselekmény bontakozik ki: a Szellemek pere. A Föld pusztulásakor 200 ezer ember tudatáról digitális másolat készült, és ők most, a 24. században eljutottak a fejlődésnek arra a szintjére, ahol képesek maguknak testeket nyomtatni, amelyekbe áttöltik a tudatukat. Ők lesznek az újhumánok (vezetőjük Marion Cheng, Melvin Kadek egykori felesége). Mivel az újhumánok tudata áttölthető egy másik testbe, az sem érinti őket végzetesen, ha a testük meghal. Ilyenkor egyszerűen eldobják azt, és áttöltődnek egy másik testbe, azaz gyakorlatilag halhatatlanok. A halál tehát legyőzetett, ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnt volna minden probléma. Az újhumán lét ugyanis kérdések özönét szabadítja el.
Embernek számítanak-e az újhumánok? Joguk van-e bármilyen testet birtokolni (például ismert személyiségekét)? Hányszor válthatnak testet naponta? Legfőképpen pedig: ki felügyeli ezeket a folyamatokat? Ki rendelkezik a másolatokban létező újhumán tudatok felett? Hackett regényében nagyon hangsúlyosan jelenik meg a technológia és a jog egymáshoz való viszonyának kérdése. Az új technológiák új törvények bevezetését igénylik; egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyenek lesznek ezek az új törvények, és ki fogja felügyelni betartásukat.
Az Eldobható testek mély világ- és emberismeretről árulkodó, nem mellékesen pedig rendkívül szórakoztató regény. Többek között olyan kérdésekkel szembesíti az olvasót, mint: Mit tehetünk a Föld megóvásáért? Hogyan változna a test(ünk)ről alkotott felfogásunk, ha testünk eldobható lenne? Miért vagyunk hajlamosak pozitív tulajdonságokkal felruházni a szép embereket? Mi lenne, ha képesek lennénk legyőzni a halált? Ha az ember nemcsak adatok halmaza, hanem „érzések, gondolatok, vágyak, örömök, frusztrációk, fájdalmak és fantáziák” szövedéke is – mint ahogy a regény egyik szereplője fogalmaz –, akkor hogyan válhat áttölthetővé a tudat? És vajon meddig mehetünk el az igazság érvényesítésében anélkül, hogy teljesen fel kellene adnunk azt, akik vagyunk?
Túlzás nélkül állítható, hogy Markovics Botond regénye a kortárs science fiction csúcsteljesítménye, és méltó folytatója annak a hagyománynak, amelyet olyan írók neve fémjelez, mint Isaac Asimov, Arthur C. Clarke vagy Zsoldos Péter. Szívből gratulálok a szerzőnek a díjhoz!
Keserű József
2021. 04. 20.
