Gyors három év után a végére ért Jantje Friese és Baran bo Odar közös netflixes szüleménye, a Dark című sorozat. Míg Friese a forgatókönyvi teendőket vállalta magára, addig bo Odar a rendezésért volt felelős. Három éve ez a sorozat gyakorlatilag a semmiből pattant elő. Egy kicsi német sorozat, mely a nagyvilág számára ismeretlen neveket sorakoztatott fel. Alig pár nappal a megjelenése után már mindenki arról beszélt, hogy megkaptuk korunk egyik legjobb sci-fijét. Akkoriban leginkább a Stranger Things című tinisorozathoz hasonlították, azonban aki öt résznél többet látott belőle, az tudja, hogy a hasonlat maga nagyon fakó. A Dark egy teljesen egyedi sci-fi. Ezt az elképesztően komplex történetvezetésnek köszönhetjük, mely akárhol és akármikor képes minket olyan irányba elgörgetni, amire még csak nem is számítottunk.
Egy időutazásos sztoriról van szó, mely négy család történetét mutatja be generációkon keresztül. Érdekessége, hogy egy nagyon erős és komplex történetről beszélünk, melyet mégis a karakterek visznek. A készítők ugyanis karaktereikre és az ő tulajdonságaikra, illetve személyiségeikre építik történetüket. A nézőnek rendesen fel kell készülnie, ha egyszer úgy dönt, hogy bevállalja a sorozatot. Ahogyan lassan mélyülünk majd el részről részre a sorozatban, úgy azt fogjuk érezni, hogy az egész kezdi elveszíteni az értelmét. Majd elérkezik az a pont, amikor akár azt is mondhatjuk, hogy na jó, innen már nincs visszaút, és tuti valami hülyeség lesz a lezárása. Nos... ez nem így van. Sok más kiváló sorozattal ellentétben a Darkot megéri végigülni és törni rajta a fejünket, ugyanis zseniális, ahogyan minden apróság összeáll a végén. Egy időt és teret átható családi romantikus drámát kapunk. Azért is sikerült a készítőknek így összeállítani a képet, mert nem hagyták magukat az árral sodródni. Egy előre megtervezett komplex mechanizmus lassú felépítésének, majd működőképességének szemtanúi vagyunk. A készítők pontosan tudták, hogy három évadot akarnak, és annyit is kaptunk. Sok más sorozattal ellentétben tudták, hogy hol kell megállni, és nem estek át a ló másik oldalára.
A sorozat tömve van szimbólumokkal. Maga a három évad és a hármas szám is szimbolikus. Ezen kívül rengeteg bibliai utalást is kapunk. Tíz oldal kevés lenne leírni, mennyi minden megtalálható ebben a sorozatban. Van-e szabad akarat, vagy mindenki sorsa előre meg van írva? Mi hogyan cselekednénk, ha tudnánk, hogy bármit, amit teszünk, már előre megírták? Hazugságokba menekülnénk, hogy elfeledtessék velünk, vagy megpróbálnánk harcolni ellene? Esetleg megbékélnénk a gondolattal? Ez csak néhány a megannyi érdekes kérdésből, melyet a sorozat feszeget. Nem kérdés, hogy stílus szempontjából olyan filmkészítőket idéz fel a sorozat, mint David Lynch vagy Andrej Tarkovszkij. Színészi szempontból az ismeretlen nevek ne adjanak okot a kétségekre, ugyanis a legtöbben kiválóan hozzák a magukét, és nem lennék meglepődve, ha néhanyukat a jövőben akár hollywoodi szuperprodukciókban is látnánk.
Egy nehezen nézhető és nehezen letehető sorozatot kaptunk, amit minden sci-fi rajongónak látnia kell. Amíg ilyen sorozatokat kapunk, addig tán a fájdalom a filmek hiánya miatt a mozikból is enyhül. Emeljük kalapunkat minden idők tán legkiválóbb német sorozata előtt, és az egyik legkiválóbb modern sci-fi sorozat előtt. (Tóth Márk)
