A határmunkálatok a fantasyben is fontosak. Hegedűs Orsolya A mágia szövedéke című könyve szerint a M.A.G.U.S.-regények közül kiemelhető Wayne Chapman (Gáspár András) Karnevál című regénye, amely „[…] nem pusztán egy rendkívül aprólékosan kidolgozott fantasy világot elénk táró történet, hanem ezt a fiktív valóságot nyelvileg is remekül megalkotó és működtető, interkulturális és intertextuális utalások hálójával átszőtt szövegkorpusz”. Az elemzésből kiderül, hogy a chapmani fantasyk egy része, így a Karnevál is, eleve számol egyfajta interkanonikus olvasással, amennyiben többek között a Tolkien és Martin alkotásainak kontextusában elhelyezhető műfaji kódok alkalmazása mellett a modernségből származó vendégszövegekkel, például Baudelaire-, Rilke-, Apollinaire-idézetekkel, versrészletekkel operál. A szövegtér heterogenizálása átszivárgásokat eredményez, melynek következtében az önelvűen működő fiktív világ textuális dimenziója a fantasy-elemeket más típusú, akár azoktól teljességgel eltérő poétikájú szövegvilágokkal köti össze. „Mindezen túl pedig értelmezhetjük a regényt annak az elitkultúrára és az elitirodalomra nézve felforgató jellegű potenciálnak a megvalósulásaként is, amely magát a fantasyt jellemzi.”
Ennek a szubverzív technikának vagy kreativitásnak egy újabb lehetőségével szembesít Moskát Anita Horgonyhely című regénye. A történeten végighúzódik egy olyan problémakör, mely a fantasy műfajtömbjén belül viszonylag szokatlan, a Horgonyhely világában ugyanis nemcsak helye van a tudománynak, de a mű egyes részei egyenesen a tudományos gondolkodásra reflektálnak. Ez a szempont felmerül Vida Barbara A kortárs magyar fantasy női vonulata című tanulmányában is, és egy produktív olvasásallegória felé mutat: „Önreflexióról, vagyis a szöveg által jelölt szövegiségről tehát Vazil műve nyomán beszélhetünk, az általa írt feljegyzések ugyanis a Horgonyhely világának materiális termékeiként vannak jelen, ami által Vazil és az olvasó között analógia létesül: Vazil éppúgy a regény világának működését próbálja feljegyzései által megérteni, mint ahogy az olvasó próbálja ugyanezt a szöveg olvasása során.” Ez a párhuzam egyben a tudományos eljárásokra tereli a figyelmet, hiszen Vazil feljegyzéseit megelőzik a kutatásai, melyek a női test tanulmányozására irányulnak. A regényben a kiismerhetetlen világ kutatása összekapcsolódik a spekulációval, ugyanis többször arról értesülünk, hogy a tudomány feltétele a jó kérdés megtalálása, ezzel pedig (egyelőre) Vazil nem rendelkezik.
A Horgonyhelyben a tudományos kutatás eredménytelensége viszont nem jelenti azt, hogy le kellene mondani róla, ahogy azt sem, hogy minden jelenség maradéktalanul megérthető. A regényvilág működése innen nézve a gondolkodás határaival szembesíti a szereplőt és az olvasót is, melyhez a gumó szemszögéből bemutatott élet és a földdel való azonosulás is hozzájárul. A geológiai látásmód érvényesítése mellett viszont a Horgonyhely olyan szövegként is olvasható, melynek anyagi rétegét néhány nyelvi elem egymáshoz való viszonya és átrendezése működteti. (Például az „anyaföld”, a „szülőföld” és a „röghöz kötöttség” kifejezések szószerinti és figuratív játékára épülő jelölőhálózat.) Ez a megoldás valószínűleg kapcsolatba hozható a fantasy és szépirodalom között húzódó – itt retorikailag is bevonható – „határsávval”, hiszen a nyelvi-irodalmi médium olyan kezeléséről van szó, amely talán kevésbé jellemző a fantasykre. Vagy ha a fentebb mondottakat érvényesítjük, akkor éppen ez lehet az a pont, ahol a mű felforgatja a rendelkezésre álló képleteket, és áttöri a taxonómiát. Ahogy Vazil nem tudja beilleszteni a horgonyhely működését a kutatásaiba, úgy az olvasó folyamatosan kizökken a regényes cselekményszerűség biztosította kényelemből. A Horgonyhely tehát a hagyományos fantasy-olvasás megújításáról és az eredeti fantasy-világ komplexitásáról szóló alakzathálózat. Olyan összetett kapcsolatrendszer, amely az ízlésközösségek elvárásain túl éppen szakmai kvalitásaival és kihívásaival lehet inspiráló irodalmi-kulturális tényező. (H. Nagy Péter)
