„…egész világok csúsznak át a szavak és a betűk közötti réseken, mint ahogy az élet is kis helyekre koncentrálódik a csillagok között.”
(Jane Sagan; John Scalzi: A Sagan-átirat: Napló)
Scalzi mester írásai kapcsán evidenciának számít, hogy a karakter- és világépítés, a cselekményszövés és a prózapoétika terén is magasra teszi a mércét. A kvartett első tagját tekintve talán a hiteles, szociális és lélektani érzékenységet, a második vonatkozásában az idegenséggel való találkozás helyett az azzal való együttélést, a narratíva tekintetében a megállíthatatlan tempót és a fejezetenkénti cliffhangereket, poétikája kapcsán pedig a folyamatos önreflexiókat, illetve a klasszikus sci-fik sokszor véresen kegyetlen paródiába csapó megidézését és továbbgondolását érdemes megemlítenünk. Egy regényre való terjedelem azonban sokkal nagyobb mozgásteret ad mindezek érzékeltetéséhez, kiépítéséhez, mint a rövidebb írások. Legalábbis ezt feltételezhetnénk.
A Vének történetei és más írások címet viselő kötet két szövegblokkból épül fel, melyek közül az első egy, a Vének háborúja-széria extratartományának tételezhető novellapárost tartalmaz, a Vének központi szereplőit állítva fókuszba. A Perry-átirat: Kérdések egy katonához című szöveg tördelésében is egy hanganyag átiratának formáját ölti, ahol a felszólalók kapitálissal szedett neve után a hozzájuk tartozó közlemény következik, kurzivált zárójelekben pedig a háttérzaj (nevetés, pusmogás) jelzése kap helyet. A Sagan-átirat: Napló ezzel szemben fejezetekbe szedett beszámolója egy MI-nek, Jane Sagannak. John Perry a Gyarmati Véderő tevékenysége kapcsán tart előadást, majd folytat dialógust egy lakossági fórum keretein belül, a földönkívüli Huckleberry kolónia Újgoa nevű gyarmatán, rendkívüli őszinteséggel és kritikával beszélve a Véderő tevékenységéről, az emberfelettivé tett katonák mindennapi küzdelmeiről az idegen fajokkal, annak tapasztalatával zárva mondandóját, hogy a béke megteremtése és fenntartása az egyes emberi etnikumok között is gyötrelmes küzdelem, nem még egy fajok fölötti játszmában. Amíg az ő stílusa humorral átitatott, köznapi, Jane Sagané hasonlatai, hangulati képei, az egymástól árnyalatokban eltérő szinonimák halmozása révén jóval emelkedettebb, naplója pedig olyan egzisztenciális kérdések kapcsán szerzett tapasztalatait összegzi, mint a születés, a barátság, a szex, a halál, s mindezt egy mesterséges intelligencia horizontjából. A novellákat – rétegezve a befogadás folyamatát – az átiratok feldolgozói is kommentálják, rögtön a szövegelőkön, jól érzékeltetve a horizontváltásokból következő elidegenítő hatást, például egy olyan kutató szemszöge felől, aki pusztán a háborús eseményekre való utalásokat keres Jane Sagan hathatósan emocionális tudati anyagában.
A kötet második szövegblokkja a szerző úgynevezett ötperceseit, rövid történeteit tartalmazza, számtalan műfajban, pl. sajtóinterjú formában az emberek idegen és „idegen” állatokkal való találkozásáról, szuperhősökkel és szupergonoszokkal készített rádióinterjú-átiratokban, vagy a Plútó exbolygó E/1-es beszámolójában a státusza körüli hányattatásairól, stb. A jobbára humoros ötpercesekben a hangsúly az ember és az idegen fajok jövőbe vizionált mindennapi együttélésére és a kulturális eltéréseikből következő elértéseikre kerül. A lehető leglehetetlenebb fajok és hagyományok kerülnek így egymás mellé, egyrészt a klasszikus sci-fik fajtalálkozóinak és leírásainak paródiájaként, de egyszersmind annak érzékeltetéseként is, hogy az egyes emberi kultúrák közötti, általunk olykor „szakadéknyinak” vélt távolságok milyen jellegtelen karcolásoknak tűnnek is egy ilyen Scalzi-féle, meghatványozott téteken és léptéken alapuló, „transz-multikulturális” játszmában. (Baka L. Patrik)
