Egy történeten belül a forduló- vagy neuralgikus pont sokszor egy karakter halálához kapcsolódik. Ha ezt a fordulatot az adott mű szereplői várják, siettetik, kilátásba helyezik stb., azaz valamilyen viszonyba lépnek vele, akkor a befogadó is úgy kezd tekinteni rá, mint a műbeli világ narratív gépezetének nélkülözhetetlen elemére. A Tűz & Vér című Martin-alkotás többször is nyomatékosítja az egyik töréspont jelentőségét, és az ismétlés formájába rejti. A Sárkány örököse – Az utódlás kérdése című fejezet végén a következőt olvashatjuk: „H. u. 129 harmadik holdjának harmadik napján Helaena hercegnő és három gyermeke meglátogatták a királyt lakosztályában. […] Őfelsége […] elmesélte az ikreknek, hogyan repült üknagyapjuk és névadójuk, Jaeherys, az Öreg Király északra, a Falhoz, hogy legyőzze az óriásokból, vadakból és vargokból álló sereget. A gyermekek figyelmesen hallgatták, bár már tucatnyi alkalommal hallották a történetet. A király egy idő után elküldte őket, fáradtságra és mellkasa szorítására panaszkodott. Végül Viserys a Targaryen-házból, első ezen a néven, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királya, a Hét Királyság ura, a Birodalom Védelmezője lehunyta szemét, és elaludt. Soha többé nem ébredt fel. Őfelsége ötvenkét éves volt, ebből huszonhat évig uralta Westeros legnagyobb részét. Ezután kitört a vihar, és a sárkányok táncra keltek.” (383. old., ford. Stemler Miklós) Majd A Sárkányok veszte – A feketék és a zöldek című fejezet elején pedig ez áll: „A Westeros Vastrónjáért zajló öldöklő belháború a jól csengő »Sárkányok Tánca« nevet kapta, melyet a Targaryen-ház rivalizáló ágai vívtak egymás ellen H. u. 129. és 131. között. […] I. Viserys Targaryen király halála után a Vastrónnak két fő várományosa maradt: lánya, Rhaenyra, aki az egyetlen életben maradt gyermeke volt első házasságából, valamint Aegon, aki a második feleségétől született legidősebb fia volt. […] A sokáig fortyogó konfliktus H. u. 129 harmadik holdjának harmadik napján robbant a felszínre, amikor a gyengélkedő, ágyhoz kötött I. Viserys Targaryen király álomba szenderült a királyvári Vörös Toronyban, és nem ébredt fel többé.” (384–385. old., ford. Stemler Miklós) A király halála történelmi fordulópont, így részben elfogadható, hogy a 8 részen keresztül a „fortyogó konfliktust” kibontó House of the Dragon megtoldja azt egy többértelmű jelenettel, melyben a királynő a haldokló dadogásában (testamentalitásában) ráismer az utódlás megváltoztatására, miközben Viserys rendre nem tudja már akkor, hogy kihez beszél valójában. (Mintha Aemmához, első feleségéhez, vagy a lányához, Rhaenyrához szólna.) Amit a könyv többször elmond, azt a filmsorozat nem teheti, ezért elhelyez a törésponton egy elbizonytalanító effektust, amely tovább erősíti a király halálának fordulatjellegét. Ezután ugyanis legitimnek érzi a másik oldal – amely egyébként rég készült erre – Rhaenyra félreállítását. A töréspontban ily módon végérvényesen megsemmisül a múltnak az a darabja is, amelyet a királyi nézőpont reprezentált az egység alakzataként (míg a 7. epizódban Viserys belépője és útja a trónig felejthetetlen marad). Törlődik a centrum, az évad végén kezdetét veheti a „tánc”. Valószínűleg a nézők is pont erre vártak, még ha nem is tudták pontosan (mert nem olvasták a könyvet), csak sejtették az addigiak alapján a sorozat ívéből, az árulkodó tekintetekből; ám épp ezért duplikátum, különleges befogadásalakzat is a töréspont. Amely érdekes mód különbözik a Tűz & Vér és a House of the Dragon esetében, de mégis egybevág a két médiumban futó történetben. A környezet tehát változik, de a funkció megmarad. (H. Nagy Péter)
