A Trónok harca világában számos igen különös fiktív létezőt találunk – ami megszokott a fantasy kontextusában. A sárkányok, a holtak vagy az óriások is ezek közé tartoznak, a Fire & Blood adatállományában viszont utalás történik egy meglehetősen rejtélyes tulajdonságokkal rendelkező csoportra. Mielőtt erre röviden rátérnénk, nézzük a sárkányokat. A Fire & Blood krónikása folyamatosan tudósít a sárkányok számáról, állapotáról, mozgásairól, és arról, hol és mi módon szólnak bele a csaták, viszályok stb., azaz a történelem menetébe. Ezek a lények egyediek, eltérő méretűek és színűek, különböző fejlődési útvonalakat futnak be életük során, saját személyiségük és érzelemviláguk van. Egy sárkány és a lovasa közti kapcsolat olyasmi, mint az Avatarban a navik és a lovaglásra vagy repülésre használt állattársaik varkocson keresztüli összefonódása. Egymás meghosszabbításai egy szoros immateriális és mentális hídon keresztül, melynek fizikai eredőjét a sárkánytojással való gyermekkori érintkezés alapozza meg. (Bizonyos források szerint a sárkányok kikeléséhez is szükséges ez a kontaktus. A lovas és a sárkány kommunikációjára jó példa a House of the Dragonban Laena Velaryon halála, amikor a sikertelen szülési kísérlet után a sárkány segítségével lesz öngyilkos a meg nem született gyermekével. A Tűz & Vérben Laena halála ettől eltér [372. old.], így ez a megoldás is részben váratlan.) Rhaenyra sárkánya Syrax. A hercegnő „Hétesztendős korában sárkánylovassá vált, egy fiatal sárkányon repült fel az égbe, a bestiának az ősi Valyria egyik istennője után a Syrax nevet adta.” (Tűz & Vér, 348. old. ford. Stemler Miklós) Sorsa szomorú epizód a hagyományban, a Sárkányok táncában Tyrion is hivatkozik rá egy történelmi legendával kapcsolatban, melyet azonban Gyldayn főmester a Fire & Bloodban nem említ. A sárkányok tehát lépten-nyomon előkerülnek Westeros történetében, mivel a Targaryenek sárkánylovasok, de sok olyan furcsa lény képezi ennek a világnak a háttéranyagát, melyekről keveset tudunk meg, mégis valamiért megemlítik őket valahol a krónikák. A különös tulajdonságok sokszor istenekhez kötődnek. Lys seregnyi istene közül például az Alkonyi Yndros nappal férfi volt, éjjel pedig nő. Imádóiról ily módon elképesztő híresztelések kaptak szárnyra. „Yndros követői állítólag szerelmeskedés által férfiból nővé és nőből férfivá tudtak alakulni, és arról suttogtak, hogy Larra úrnő alkonyi orgiákon vett részt csak azért, hogy utána férfiként látogathassa meg a Selyem utcájának bordélyait.” (Tűz & Vér, 651. old.) Ez a motívum fontos a populáris irodalomban, a legkirívóbb változata valószínűleg a Lovecraft Country-ban szerepel. Ebben a nemváltás mellé a bőrszín átkódolása is társul, így a metamorfózis a pigmentre épülő démonizáció terepére vezet. A Matt Ruff-regényből készült sorozat – szerencsére – megtartja ezt a szálat, többször is brutális képsorokkal közvetíti az átváltozást, például a két szeretkező ember aktusa közben. Hajmeresztő. Martin műveiben (is) az ehhez hasonló alakzatok úgy épülnek egymásra és frissülnek, hogy létrejön az elemek kollázsa, és átrendeződnek az ismert történetek paneljei a testek és a testi funkciók forgatagában. A Sárkányok táncának (a House of the Dragon központi eseményhorizontjának) elbeszélése valóban alkalmas rá, hogy a legapróbb részletek hangsúlyainak váratlan, olykor orgiasztikus kiaknázásával újrakalibrálja a westerosi trónviszályok iránti érdeklődést. De, persze, ezt már sokszor megírták róla – szárnyas szavakkal szólva. (H. Nagy Péter)
