A jól működő történetek egy jelentős része valamilyen (és valamiért) hangsúlyos változásból nő ki. A statikus viszonyok hirtelen dinamikussá válnak. Ezért is fontos a kezdőpont megválasztása. A House of the Dragon rég várt debütálása óta azon töprengek, hogy ez a sorozat eltalálta-e a maga funkcionális indítópontját. Furcsa kérdésnek tűnik; ám szinte biztos vagyok benne, hogy a nézők egy része nehezen boldogul a cselekmény bizonyos elemeinek az elhelyezésével. Aki viszont olvasta George R. R. Martin Fire & Blood című könyvét, könnyedén felidézheti az előzményeket. A Targaryenek történetének egyik csomópontja I. Jaehaerys több mint fél évszázados uralkodásának időszaka. A királyt Békehozónak nevezik; és annyi minden fűződik a nevéhez, hogy felsorolni is lehetetlen – Westeros teljes arculatát/kultúráját érinti ez. (A könyvben több mint 200 oldal szól erről a szakaszról.) A király uralkodásának utolsó éveiben előkerül az utódlás kérdése, amely hatalmas megmozdulást generál a földrészen. Nincs ugyanis egyértelmű/alkalmas örökös, a trónra a nagy családok legtöbbje benyújtja igényét. A Nagytanács ekkor hozza azt a törvényt, amely szerint „Westeros Vastrónja nem lehet nőé, és női leszármazotton keresztül sem szállhat férfira.” (Tűz és Vér, ford. Stemler Miklós, 346. old.) Többségi szavazattal ekkor lesz Viserys a trónörökös (az Öreg Király unokája férfiágon), majd I. Jaehaerys halála után királlyá koronázzák. I. Viserys uralkodását sokan (a fikció szerint) a Targaryen-hatalom csúcspontjának tartják; a trónörökös kijelölésekor viszont a király megszegi a kőbe vésett törvényt – ez a sorozat nyitóhorizontja –, és fiú utód hiányában lányát, Rhaenyrát teszi meg a trón várományosának. (Majd feleségül veszi a Segítő lányát, Alicent Hightowert. Lényegében ez a mozzanat vezet el majd a Sárkányok Táncának nevezett, különleges – vízen, levegőben, hálószobákban és sikátorokban vívott – brutális háborúhoz, melyben Rhaenyra megpróbálja érvényesíteni trónigényét Viserys és Alicent fiával szemben. A tét tehát az – nagyon leegyszerűsítve –, hogy félreállítható-e a nő.) Ez kardinális változást elindító kezdőpont tehát, ugyanakkor mindez reláció függvénye. A Király Békéje I. Jaehaerys korában és a férfiágra vonatkozó törvény az a két legfontosabb komponens, amelyhez képest a töréspont észlelhető. Innen nézve látható át, hogy miért kulcsszereplő Westeros történetében Rhaenyra. Másrészt igen látványos a könyvben, hogy a források éppen erre az időszakra válnak bizonytalanná, ami azt jelzi, hogy itt már számolni kell a nézőpontok egymásnak ellentmondó vonatkozásaival. (Ami oly izgalmas volt a Trónok harcában.) És milyen lelkesítő az is, hogy megkerülhetetlen érvet tudunk felhozni amellett, hogy a sorozat kezdőpontja mégiscsak jó választás eredménye. Ha korábbra helyeződött volna a fókusz, jobban látnánk ugyan a töréspont másik oldalát, a tágabb kontextust, de még statikus viszonyok közé kerülnénk. Ebből következően nem feltétlenül kell veszteségként megélni az in medias rest a Tűz és Vér ismerőinek; mert a hatásos történetek ereje nem(csak) a végükben, hanem kezdetükben (is) rejlik. (H. Nagy Péter
