A titokzatos eltűnések és a furcsa helyek toposza olyan sűrű mintázatot alkot a spekulatív fikció keretén belül, hogy nem sok esély van a vele szembeni elvárások átrendezésére, az automatizmusok megtörésére. Gondolhatnánk. Időnként azonban előfordul, hogy történik valami a peremen. Mint mindig. Hiszen ennek a műfajnak éppen az volna az egyik sajátossága, hogy bárhol, egy jól megválasztott helyen bekövetkezhet valamilyen anomália. Megnyílhat egy hasadék.
Jozef Karika Trhlina című regényével az történet, hogy egyrészt beletrafált ebbe a témacentrumba, másrészt sikerült az irodalom határain túllépve popkulturális jelenséggé válnia. Végre van magyar fordítása is. Böszörményi Péter teljesítménye. Rések a szavak között; utak egy kiszámíthatatlan terepen. Trhlina.
Ugye milyen nehéz kiejteni ezt a címet? Amikor először megláttam, a nyelvi esetlegességből adódóan arra gondoltam, hogy ez csakis thriller lehet. De hol is láttam először? Valószínűleg egy filmplakáton. Peter Bebjak azonos című filmjére sorok álltak a mozipénztáraknál, és ilyesmit Szlovákiában még nem láttam 20 év alatt egyszer sem. Egy mozival szemben lakunk (Kino Mier), valószínűleg feltűnt volna az ellenkezője. Bár rémlik valami hasonló A király visszatér idejéből. Érdemes volt tehát utánanézni, mi folyik a környéken. A filmadaptáció egyébként minden idők egyik legnagyobb kasszasikere lett a szlovák kinematográfia történetében. Töréspont.
Mint tudjuk, ilyen esetben bezárul és újralétesül a kör, a film kezd hatni a regény fogadtatására, ami újraalapozza az adaptáció iránti vágyat. De a folyamat nem szorult két médium közé, hiszen a sztori központi helyszínét, a Tribecs hegységet azóta ellepték a kulturális turisták, mint Új-Zélandot a LOTR-falók. Mert miről is van szó? Az írót felkeresi egy olvasó, és elmond neki egy különös történetet a szerző legutóbbi művét emlegetve. A kiindulópont egy hangfelvétel, melyet aztán különböző dokumentumok és kommentárok egészítenek ki. Ezek alapján a bloggerhez (Igor) és a barátnőjéhez csatlakozó két figura az egyik legnagyobb szlovákiai rejtély nyomába ered. Mi az igazság az emberek megmagyarázhatatlan eltűnésére a Tribecs hegységben? Van-e.
Anélkül, hogy az izgalmas cselekménybe belemennénk, tippelhetünk, minek köszönheti a regény a sikerességét. Véleményem szerint A hasadék működése a többszintű visszacsatolásoknak, hurokrendszernek köszönhető. Ezek közül az egyik legfontosabb pedig éppen arról tudósít, hogyan jön létre a rejtély, illetve hogyan viszonyulhatunk a legendaképződéshez a karakterek közvetítésével. Karika remekül ráérez a lehetőségre, módot talál arra, hogy a felfüggesztést (ez csak brahi) és a referencialitást (lehet ebben valami) folyamatosan újralétesítse, összezavarja, és úgy vonja ki a racionalitás szabályai alól, hogy az érvelés – mellette és ellene – mindvégig követhető és logikus marad.
Csak egyetlen példa, mert ebben az esetben tényleg nem helyénvaló lelövöldözni a poénokat. A magam részéről meg voltam arról győződve, hogy a szerző nem képes kicselezni az elvárásaimat, és azt hittem, az eseményeket leírhatjuk az Escher-tér szabályai szerint. Ami nem egyszerű azért, de előszeretettel alkalmazzák a spekulatív fikciós zsánerekben. Aztán történik néhány dolog, és a mű bedob egy másik lehetőséget, a Misner-teret, amely alkalmasnak tűnik a főbb mozzanatok megértésére. Az univerzum egy olyan szoba, melynek az egyik falán kilépve belépünk a másik falon ugyanoda, mert a két pont azonos. Ez is kiválóan alkalmas szokványos környezet, tágabban a téridő koherencia-érzetének megbontására. Pláne a sötét erdőben.
A műben nagyon sok utalás található egyébként különféle látszólagos fogódzópontokra, az elméleti fizikától kezdve a filmeken és könyveken át a zenéig. A hasadék ebből a szempontból is példás munka, nem egyszerűen csak a szlovák Blair Witch Project, de amire érdemes figyelni, az éppen az, hogy ezek a jelölt fogódzópontok mindig ideiglenesek, és mindig támadhatóvá válnak a fent jelzett kettőségnek köszönhetően. Emellett az események és a találgatások egy jelentős részében valóban felfedezhető valamilyen formában a „hasadék” alakzata, és valóban alkalmassá válik akár a tudat(ok) modellálására is. Hasadás és hasítás.
Rendkívül élvezetes összességében, amit Jozef Karika művel az idegszálakkal, a jelenléttel és a turizmussal, meg a misztikus thrillerek rajongóival és a szlovák-magyar térrel. A szereplőivel és az olvasóival. A mű világa így többfelé nyílik ki, és mivel a szöveg hatása meglehetősen elementáris, az iróniától a traumáig terjed, sőt, még az sem biztos, hogy valójában egy- vagy ugyanabban a világban járunk-e, minden bizonnyal új értelmet nyer a szlogen: vár a Tribecs hegység. Na persze. „A Tribecs jó tanító, megmutatta nekem a dolgok lényegét.” Beleütközve az üvegfalba; be(le)nyúlva a popkultba. Megy ez Jozefnek, mint a karikacsapás. (H. Nagy Péter)
