Az utóbbi évtizedekben a külföldi folyamatokhoz hasonlóan átrendeződés ment végbe a magyar irodalmi kánonokban is. A magaskultúra és a populáris kultúra határainak (részleges) elmosódásával, a népszerű irodalomnak az elitkánonba történő (szintén részleges) integrálódásával a hagyományos kritériumkánonok mellett mindinkább láthatóvá váltak az alternatív kánonok. Ráadásul az olyan, egykor peremműfajoknak nevezett zsánerek, mint a science fiction, a fantasy, a horror, a cyberpunk és ezek ötvözetei – továbbá más szubzsánerek – a kilencvenes évektől kezdve nemcsak stabilizálódtak, de olvasóközösségeket, közönséget is teremtettek, az ezredfordulót követően nem függetlenül a kábelcsatornák és streamplatformok egyre népszerűbbé váló sorozatfeldolgozásaitól. Az említett műfajok azonban nem elszigetelt jelenségként erősödtek meg, hanem megtermékenyítőn hatottak többek közt a kortárs magyar próza mainstream áramlataira is, méghozzá nem annyira a belső fejlődés logikája, mint inkább a nemzetközi trendek szerint.
Jelen lapszám esszéi, tanulmányai a spekulatív fikció különböző változatait, produkcióit értelmezik, úgy magyar jelenségeket, mint nemzetközieket. A szépirodalmi anyag számos ponton kapcsolódik az értekező szövegek tematikájához, így a lapszám remélhetőleg fölvillantja a spekulatív fikció hálózatszerű összetettségét is.
