A chicagói 7-ek tárgyalása az író/rendező Aaron Sorkin legújabb filmje. A 90-es évektől Sorkin forgatókönyvíróként sikeresen felküzdötte magát az elitbe. Olyan sorozatok, filmek forgatókönyveit készítette el, mint Az elnök emberei, Híradósok, Egy becsületbeli ügy, vagy a David Fincher által rendezett A közösségi háló. Sorkinnak ez mindössze a második filmje rendezőként. Debütálását 2017-ben rendezte meg, mely Elit játszma címen futott Jessica Chastainnel a főszerepben.
A történet annak a hét embernek a perét dolgozza fel, akiket a hatóság 1969-ben letartóztatott azzal a váddal, hogy zendülésre buzdították a tüntetőket a 68-as Demokrata Nemzeti Konventen. A film igazi sztárparádét vonultat fel. Olyan színészeket láthatunk a képernyőn, mint Joseph Gordon-Levitt, Frank Langella, John Carroll Lynch, Mark Rylance, Yahya Abdul Mateen II, Sacha Baron Cohen, Michael Keaton, vagy épp Eddie Redmayne, akit jó volt újra egy erős szerepben látni az Oscar-díja óta. Sztárparádéja ellenére a filmnek nincsen főszereplője. Mégis szinte az összes színésznek megvan az adott pillanata, amikor tombolhatnak minőségükkel a vásznon. Limitált szerepük ellenére minden egyes karakternek saját jelleme van, és egyik karakter sem tűnik olyannak, mint a másik.
Sorkin matematikai precizitással bánik a forgatókönyvével. Két órája, és viszonylag egyszerű története ellenére, mégsem lehetett azt érezni, hogy a film vontatott lenne. A dialógusok golyózáporként repkednek egyik karaktertől a másikig, és sokszor könnyen elsuhanhatnak az információk a fejünk felett. Sorkin ugyanakkor ismert vizekre is evezett ezzel az alkotással, hiszen karrierje első nagy dobása, az Egy becsületbeli ügy, melyet az akkori kiváló rendező Rob Reiner rendezett, szintén a bíróság keretei között játszódott le javarészt. A legzseniálisabb ebben a filmben, ami minden Sorkin-filmről elmondható, hogy olyan történetekkel képes az embert lekötni, melyekkel a forgatókönyvírók javarésze valószínűleg csak egy unalmas, középszerű televíziós film erejéig foglalkoznának.
Sorkin ugyan elköveti azt a hibát, amit sok író elkövet, mégpedig, hogy önmaga is oldalt választ, így az úgynevezett „tipikus Hollywoodi befejezés” elkerülhetetlenné válik, azonban ennél a filmnél szerencsére ez annyira nem zavar bele az élménybe, hiszen nem nehéz eldönteni azt, hogy egy olyan oldalon akarunk-e állni, mely egy felesleges háborúba uszítja saját embereit, vagy egy olyan oldalon, mely ezt mindenáron meg akarja akadályozni. Ugyanakkor hőseink sem hibátlanok, és megvannak a maguk sérelmei. A feldolgozás többnyire helyén van történelmileg, bár azért előfordul a jó öreg kis csűrés-csavarás bizonyos pontokon. Ez persze a szórakoztatás nevében általában minden igaz történeten alapuló filmnél előfordul.
A chicagói 7-ek tárgyalása egy jó és erős film. Akik imádják a dialógusokra épített filmeket, azok mindenképpen tehetnek vele egy próbát. Talán ki lehet jelenteni, hogy Aaron Sorkin valószínűleg bezsebeli magának és a Netflixnek a legjobb forgatókönyvért járó Oscart. De ne szóljuk el magunkat. Meglátjuk. (Tóth Márk)
