Egy ideje már megszokhattuk, hogy ha egy Nolan-film érkezik, az a filmes világban maga a karácsony napja. Vannak néhányan, akik csak a vállukat vonogatják, de a legtöbb filmrajongó a legvastagabb ceruzájával jelöli meg a premier időpontját a naptárában. A Tenet az év tán legvártabb filmje. A rendezőre, Christopher Nolanre amúgy is elképesztő nyomás nehezedik, hiszen az emberek javarésze már akkor klasszikust vár tőle, amikor csak bejelenti, hogy készíti új filmjét. Mindezekhez most hozzáadódik a mozik nehéz helyzete is a vírus miatt. Így sokak szerint Nolannek szó szerint a mozit magát kell megmentenie. Sikerül ez neki?
A számok alapján majd az elkövetkező napokban eldől. Minőség szempontjából kifújhatjuk magunkat, ha esetleg nem bíztunk eléggé Nolan zsenijében, és kijelenthetjük, hogy a Tenet egy nagyon jó film lett. A legtöbb ember azonban egyet fog érteni azzal a kijelentéssel, hogy ez nem Nolan legjobb filmje. Sajnos vannak sebei, amikből vérzik. Egyik ilyen a karakterépítés hiánya. Ez már a Dunkirknél is jelen volt, azonban ott a realisztikussághoz és az események pörgéséhez sokat hozzátett. Itt mégiscsak majd egy órával hosszabb filmről beszélünk. A főszereplőt játszó John David Washington inkább egy amolyan közvetítőként szolgál a film és a nézők között. Ez a negatívum picit érdekesség is a Tenetben, hogy a film főszereplője marad számunkra a legidegenebb karakter. Csak főhősként szólítják, bizonyítva, hogy Nolan valószínűleg direkt akarta, hogy a főhősünket homály fedje. A történet teljes megértése miatt érdemes a filmet többször is megnézni. Elég sokan kritizálták Nolant amiatt, hogy a film túl bonyolult, és be kell vallanom, nem értek velük egyet. Az apróságok valóban homályosak, és mindenképp figyelni kell rájuk, de a fő cselekmény igenis megérthető, bár tény, hogy sok mindent maga Nolan sem árul el nekünk.
Röviden, egy világmegmentő sztorinak vagyunk szemtanúi, mely egyben egy kémfilm és egy időutazásos sci-fi. Ismerjük Nolan megszállottságát az idő koncepciójával kapcsolatban. Az idő itt is kulcsszerepet játszik. Ami egészen egyedi, az az, hogy ezúttal nem egyes jelenetek azok, melyek nem kronológiai sorrendet követnek, hanem sokszor ugyanabban az adott jelenetben fordulnak meg olyan karakterek, illetve események, melyek egy teljesen más idősíkon futnak. Ez olyan szemkápráztató és eddig nem látott jeleneteket tár szemünk elé, mint például a ház, mely felépíti magát, majd újra felrobban, az autó mely visszafelé fordul fel, vagy John David Washington, ahogyan visszafelé veri az ellent. Ez a stábnak és a kaszkadőröknek is egy teljesen új kihívást jelentett, hiszen soha eddig nem kellett visszafelé verekedniük. A skála a film igazi hunyója. Nolan megszállottja annak, hogy minden valódi legyen a filmjeiben. Ennek hála, színházak robbannak fel, repülők hajtanak bele házakba és még megannyi más finomság.
Továbbá a film a maga két és fél órája ellenére kifejezetten pörgős is tud maradni. Negatívumként ez talán a dialógusokra hat ki leginkább, ugyanis nem egyszer érződik az, hogy a színészek túl gyorsan rágják át magukat azon, amit mondaniuk kell, csak azért, hogy jöhessen a következő jelenet. Mindenesetre Nolan szépen tartja egyensúlyban a sztorit és a szórakoztatást. Végül is ez Nolan titka. Látványos akciókkal kielégíti a laikus mozilátogatókat is, és csavaros egyedi történeteivel kielégíti az „intelligens” mozi kedvelőit is. Ami még feltűnő a zseniális hangeffektek mellett, az mindenképp a feltörekvő Ludwig Göransson hangulatos zenéje, mely szintén olyan hatást kelt a nézőben, mintha maga a zene is visszafele menne. Mellékszerepekben még feltűnnek olyan színészek, mint Kenneth Branagh, Michael Caine, Himesh Patel, Elizabeth Debicki, vagy Robert Pattinson, aki egyre inkább bizonyítja, hogy a Twilight nem törte derékba a karrierjét.
Összességében a Tenet talán valamivel gyengébb, mint Nolan legutóbbi pár filmje, de még mindig egy egészen kiváló filmnek lehettünk részesei. Akiknek már az Eredet is sok volt, nem biztos, hogy értékelni fogják, azonban akik szeretnek elmerülni a gondolatokban, és imádták az Eredetet, azoknak erősen ajánlott. (Tóth Márk)
