Umberto Eco azt írja A klasszikusok dicséretében, hogy ezeket a műveket „olvasni olyan, mintha pszichoanalízisnek vetnénk alá a saját mai kultúránkat”, nyomokat, emlékeket, sémákat keresve. Ha ez igaz, akkor a Fahrenheit 451 olvasása leginkább egy sokkterápiához hasonlítható.
Az Agave kiadó nemrégiben az HBO által leforgatott film apropóján újra kiadta Ray Bradbury 1953-ban íródott mesterművét, a Fahrenheit 451-et. És mivel a film (sajnos) semmilyen szinten nem ér fel az eredetihez, a téma iránt érdeklődőknek még mindig a könyvet ajánlanánk, mivel Bradbury műve, az abban megfogalmazott konfliktus, a főhős, Montag minden őrlődése és kérdése fájdalmasan aktuális 2018-ban (is).
A mindent elemésztő tűz képével indul az alkotás, ami nem véletlen, hiszen egy olyan világban vagyunk, ahol a tűzőrség feladata már nem a lángok megfékezése, hanem a megmaradt könyvek felkutatása és elégetése. (Innen a cím: a Fahrenheit 451 az a hőmérséklet, melyen a könyvnyomtató papír tüzet fog és elég.) A főszereplő, Guy Montag (a filmben: Michael B. Jordan) egy tűzőr, akiben egy nap kétségek ébrednek, hogy helyes-e könyveket (és embereket) égetni, és emiatt konfliktusba kerül a főnökével/mentorával Beatty-vel.
Bradbury műve egy igen feszesen megírt mestermű – gyakorlatilag nincs benne üresjárat. Minden mondat a helyén van, nincsenek fölösleges magyarázó részek, a disztopikus világot és Montag belső vívódását a sorok között olvasva kell összeraknunk, a lázadás hirtelen jön, impulzív és meglehetősen ostobán kivitelezett – épp ezért olyan felkavaró. Gyors, rövid, feszes próza, ami a mondanivalóra koncentrál, nincsenek benne igazi hősök, és nem is kínál igazi megoldást.
Montag „ébredésének” egyik kulcsmomentuma egy fiatal lánnyal, Clarisse-szel való találkozás. Clarisse Montag szomszédja, aki mintegy véletlenül hinti el a főszereplőben a lázadás magvát. Nem csinál semmi mást, mint hogy szóba elegyedik Montaggal, és a beszélgetés során ráébreszti őt, hogy az élet talán többről is szólhat, mint ahogy a férfi megszokta. Montag pedig maga is gondolkodni kezd, kérdéseket tesz fel, ezt követően egész más szemmel néz saját magára és a tőle teljesen elhidegült feleségére. Érzi, hogy valami rettenetes baj van, de nem rendelkezik a szavakkal, hogy megnevezze a problémát. Ezért már ő keresi Clarisse-t, csakhogy a lány egy napon eltűnik.
A lázadás persze nem marad észrevétlen. Beatty gyanakodni kezd, próbáknak veti alá hősünket. Ráadásul Beatty trükkös „gonosz”, nem igazán tudjuk, hogyan álljunk hozzá: egyszerre bestiálisan kegyetlen és (látszólag) lenyűgözően művelt.
A Fahrenheit 451 dramaturgiai csúcspontja az a jelenet, mikor Beatty arra kényszeríti Montagot, hogy a lángszóróval gyújtsa fel a saját házát. Montagban ekkor elpattan valami, és szembefordul az őt sértegető parancsnokkal. Montag végez Beatty-vel, elégeti a lángszórójával, mely aktus szimbolikusan reprezentálja a múlttal való leszámolását is. A férfiban ugyanakkor kétségek merülnek fel, hogy valóban ő döntött-e, vagy Beatty szándékosan provokálta ki a gyilkosságot. Montag tépelődése mögött több dolog is állhat. Lehetséges, hogy el akarja hárítani a gyilkosság felelősségét. Lehet, hogy annyira a zsarnoki Beatty hatása alatt állt, hogy még a lázadás aktusa mögött is az ő akaratát látja. De az a lehetőség is nyitva áll, hogy Beatty maga is szenvedett, és így akart véget vetni az egésznek. Nem tudjuk meg.
A könyvben a kisregény mellett öt másik, rövidebb írást is találunk, melyek kellemes levezetésként szolgálnak a Fahrenheit 451 után. (Hegedűs Norbert)
A fenti szöveg egy hosszabb, a film kapcsán íródott dolgozat részleteit tartalmazza, mely teljes terjedelmében a dunszt.sk weblapján itt olvasható.
