A kutatócsoport legutóbbi eseményére 2017. március 9-én került sor, a megszokott helyszínen. Ahogy korábban, most is érdekes témák kerültek terítékre. A szimpóziumot H. Nagy Péter nyitotta meg, aki A popkultúra-kutatás a médiaelméletek után címmel tartott előadást. A gondolatmenet arra a kérdésre kereste a választ, hogy a 20. századi elméleti iskolák után miképpen alapozható meg egy popkultúra-kutatási praxeológia. Emellett a jelenetek komplex rendszereként elemzett Lady Gaga-jelenséget hozta példaként a popkultúra rétegzettségére. Mellékszálként a chiaroscuro-technika (a sötét és a világos tömegek művészi elrendezése) mentén összekapcsolta Galilei Hold-ábrázolásait David Bowie White Light Tour c. show-jával és Gaga Dance In The Dark c. videóklipjével, melyben a megvilágítás az ideológia takarására és leleplezésére szolgál.
Németh S. Csilla Lady Gaga legutóbbi albumáról tartott előadást, amely Joanne címmel jelent meg. Kifejtette, hogy a Germanotta családban milyen szerepet töltött be Joanne, aki Gaga születése előtt eltávozott. A legutóbbi album bizonyos szempontból szakít a korábban felépített mother monster (anyaszörny) képpel, egyes kritikusok a kialakított kép bukásával azonosítják ezt a lépést. Valójában azonban felfedezhető egy olyan stratégia a művésznő részéről, amely ezúttal már inkább az énekhangra fekteti a hangsúlyt, semmint a megjelenítésre (amire jó példa Sia munkássága), így feltételezhető egyfajta átalakulás Gaga művészetében – tegyük hozzá, hogy a változás mindig is része volt.
A kávészünetet követően Keserű József előadását hallhatták az érdeklődők, aki a transzmediális világépítésről és történetmesélésről beszélt. A transzmediális világépítés lényege az, hogy egy adott márka miképpen képes működni más médiumok körében is, erre különböző franchise-ok remek példák lehetnek, mint a Star Wars vagy az Assassin’s Creed. Keserű szerint a transzmediális történetek az emlékezésre épülnek, azaz ha például felmerül Darth Vader neve egy regényben, vagy videójátékban, automatikusan tudjuk, hogy kiről van szó. Ezzel szembehelyezhető lehetne az adaptációs folyamat, amely éppen a felejtésre épül, vagyis az olvasó emlékeiből elvesznek információk, amelyek egy másik közvetítő által újnak hathatnak.
A szimpózium utolsó előadását Hegedűs Norbert tartotta: „Minden mesében van egy csepp igazság” címmel, ebben Sapkowski vaják-történeteiről esett szó. Érdekességképpen szóba került a magyarosított cím fogadtatása az első regények megjelenése körül, amikor a fordítót megfenyegették, ám a minőségi fordításoknak köszönhetően ezek a hangok elhaltak. A vaják történetek remekül elegyítik a high fantasy elemeket, de ugyanakkor mindezt úgy teszik, hogy okosan beépítik és újraírják az európai kultúrkör meséit/meseelemeit. Az előadás továbbá a játék és a regények kapcsolatát boncolgatta, illetve a karakterek közötti kapcsolatot vázolta. Ciri karaktere kapcsán felmerülhet a transzmediális átjárhatóság a két médium között, ami egy alternatív dimenziót eredményez.
A Prae lapbemutató sajnos betegség miatt elmaradt, de a délután remek hangulatban telt, és a terem ezúttal is szépen megtelt érdeklődőkkel. (N. Juhász Tamás)
