2016. október 21-én (pénteken) szokásos helyén (a Selye János Egyetem Tanárképző Karának 506-os termében) tartotta meg az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport ötödik szimpóziumát, melyen a kutatócsoport tagjai a popkultúra-kutatás újabb eredményeit tárták elénk.
A délután Benyovszky Krisztián A popkultúra-kutatás közép-európai irányai (attitűdök, műfajok, módszerek) című előadásával kezdődött, melyben a címben említett popkultúra-kutatás négy szempontjával ismertetett meg bennünket, mégpedig a résztvevői, archiváló, szociokulturális és pedagógiai perspektívával.
A résztvevői perspektíva, mint megtudhattuk, a legismertebb a négy közül, mely, mint tudományos igényű foglalkozás a belső nézőpontra helyezi a hangsúlyt. Ennél a szempontrendszernél fontos az élményszerű reflektálás, a személyes érintettség és „függőség” felvállalása, valamint a műközpontúság. Műfajok tekintetében műfajkritikákban és esszékben jelenik meg ez a fajta szemszög. Példaként Benyovszky Krisztián Tomáš Horváth detektívtörténet-elemző művét (Tajomstvo a vražda), illetve Antonin K. K. Kudláč Literatúra přes palubu című munkáját hozta föl, melyben a hangsúly a nyelvi stilisztikára, illetőleg a szerkezeti sajátosságokra helyeződik. Ide tartoznak az MA PKK kutatói által is jegyzett Parazita-könyvek egyes darabjai is.
A következő, az archiváló perspektíva fő célja a leletmentés, az adatrendezés, jellemzői a tényszerűség és a leírás, ezen kívül elmondható, hogy az ebbe a kategóriába sorolandó művek mind tájékoztató jellegűek. Ez a perspektíva főként bibliográfiai jegyzékekben, katalógusokban, lexikonokban, szótárakban jelenik meg. Magyar viszonylatban a Grób László által szerkesztett A magyar ponyva képes bibliográfiája 1, 2, 3 című kötetek hozhatóak fel, melyek az adatokon kívül régi borítókat is tartalmaznak. Ilyen jellegű könyvek azonban magyar nyelven ritkaságszámba mennek, nem úgy a lengyeleknél vagy a szlovákoknál. Míg az utóbbiaknál a POPCORN című lap, a lengyeleknél a Literatura i kultúra popularna vagy az Esensja folyóiratok említhetők.
A szociokulturális perspektívában a külső megfigyelő pozíciója a fontos, a súlypontok az ideológiai befolyásoltságra, a gondolkodásformákra és az értékrendszerekre helyeződnek, s a művek ennél a kategóriánál csak mint indikátorok, lenyomatok szerepelnek, ennél a kategóriánál az élményszerűségnek nem jut sok tér. Példaként említette Benyovszky a Populární kultúra v českém prostoru című kötetet, mely a Comparative Hungarian Cultural Studies című irányadónak is tekinthető monográfia értékelésével zárul.
A negyedik, s egyben Benyovszky Krisztián által utolsóként elemzett perspektíva a pedagógiai, melynek feladata, hogy a popkultúráról úgy értekezzen, hogy közben tekintettel legyen az irodalomoktatás kérdéseire is. Ez a perspektíva tehát egy oktatás- és nevelésközpontú megközelítés, melyben a fiatalok kultúrájára helyeződik a hangsúly, amivel a tanároknak foglalkozniuk kell. Magyar nyelvű példára Arató László tanulmánya, a Populáris regiszter az irodalomoktatásban, illetve Báthory Kinga: Zombik az irodalomórán ‒ a populáris kultúra létjoga a tanításban című írása említődött meg.
Baka L. Patrik A szlovákiai magyar irodalomtanítás legújabb perspektívái, avagy a spekulatív fikció lehetséges szerepe az oktatásban című dinamikus előadásának elején informált minket arról, hogy a szlovákiai magyar iskolákban 2015 szeptemberétől lépett érvénybe a revideált oktatási program, mely az irodalomtanítást radikálisan új lehetőségek mentén teszi kibontakoztathatóvá. Megtudtuk, hogy a 2012-es, mindmáig érvényben lévő magyarországi Nemzeti Alaptanterv (NAT) a 2015 szeptemberéig hatályos szlovákiai Állami Művelődési Programmal (ÁMP) együtt nyomatékosan közölte, mely művek is azok, amelyekkel az irodalomórákon feltétlenül foglalkozni kell, s ezekből olyan sok akadt, hogy lehetetlenség volt követni a tanterveket, ráadásul kortárs szövegek már bele sem fértek abba. Ezek után meghökkentő adatokkal sokkolt minket, megtudtuk ugyanis, hogy a tananyagtartalom az ÁMP esetében 1997 óta nem változott. Baka L. Patrik megismertetett minket a 2015-ös revideált szlovákiai magyar oktatási programmal, amely nagyobb teret ad a tanároknak, hiszen az új oktatási program nem évfolyamokra, hanem szintekre helyezi tananyagát, így a kronologikus szempont szerinti tanítás is elvethető, s ezáltal a középiskolát nem kellene Homérosz műveivel kezdeni, melyek a legkomplexebb és legnehezebben olvasható művek közé tartoznak a középiskolai olvasmányok közül. Az új kötelező olvasmányi lista a gimnáziumi négy évre 20 lírai, 6 epikai, 3 drámai és 5 világirodalmi alkotást irányoz elő. A diákok igényeihez való igazodás fontos, s mint különböző felmérésekből kiderült, a középiskolás korú olvasóközönséget a populáris irodalmi művek sokkal jobban megmozgatják, mint az irodalomórán átvett szépirodalmi anyagok. Baka L. azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a populáris irodalom felé való nyitás nem jelenti azt, hogy végképp szakítani kellene a klasszikus, eddig tanított művekkel; épp ellenkezőleg, a populáris irodalmi alkotásokkal lehetne megtenni az első lépést a hozzájuk vezető rögös úton. Több, magyarul megjelent szöveget ismerünk már, mely a populáris irodalom műveinek oktatásával foglalkozik, ilyenek például a következő írások: H. Nagy Péter: Mire jó a popkultúra, avagy hogyan oktatható a tudományos gondolkodás bölcsészeknek, Deisler Szilvia: Meteorológia az irodalomórán, Hegedűs Norbert: A populáris irodalom tanításának lehetőségei a közoktatásban vagy épp Keserű József: Hogyan olvassunk rémtörténeteket? című írása. Az előadás végén Baka L. Patrik saját projektjét mutatta be, melynek frappánsan a ,,doboztankönyvek” címet adta. Felhívta az egyetemi katedrák és kutatócsoportok nyílt szellemiségű tagjainak figyelmét különböző doboztankönyv-fejezetek készítésére, amivel modernizálhatják és dinamizálhatják irodalomoktatásunk állóvizét. Az ilyen anyagok, mivel könnyen emészthetőek és gyorsan feldolgozhatóak, s nem is csak a tanár felkészülését könnytik meg, de sokrétű feladataik révén dinamizálják is a tanórát, az eleve túlterhelt pedagógusok számára is szimpatikussá válhatnak; feltételezhetően nyitnának feléjük. Előadása e ponton tehát felhívássá vált, minden, a téma iránt nem érdektelen szakember felé.
A kávészünet után L. Varga Péter Teokrácia helyett (Damon Lindelof ‒ Tom Perrotta: The Leftovers) című előadásával folytatódott a délután. A The Leftovers vagy magyarul A hátrahagyottak az HBO háromévados sorozata, mely Tom Perrotta könyvéből készült, ám L. Varga Péter szerint a film valószínűleg színvonalasabbra sikeredett, mint papírformájú testvére, melyben az alapprobléma a következő: egy október 14-ei napon a Föld lakosságának 2%-a megmagyarázhatatlan módon eltűnik. A kérdés az, mi lesz a hátrahagyottakkal. Kétféle nézőpont felől közelít a film. Az egyik, egy erősen vallásos szemszög, melyben a bibliai elragadtatással vonják párhuzamba az eltűnéseket, ám az angol departure szóval ellentétben a magyar elragadtatás fordítás még egy adag erőszakot is sűrít a jelentésbe. A tudományos nézet kulcsfigurái a sorozatban szereplő tudósok, akik különböző összeesküvés-elméleteket képzelnek az eltűnésekbe. Míg az első évad melankolikus zongorával kísért főcímdala alatt a bibliai elragadtatás különböző képkockáit látjuk, addig a második évad egy vidám country dallal kezdődik, mely alatt olyan képek futnak, amelyekről emberek hiányoznak, s csupán az árnyékuk „ragadt” a vásznon. Ezen képek okán kerülhetett szóba a Foucault által definiált heterotípia fogalma, mely olyan tereket jelent, amelyek irreálisak, nem létezőek, megfosztódnak bennük a viszonyok, melyek azokat terekké tennék, de emellett érintkezhetnek terekkel. Foucault szerint a heterotípia több teret is ütköztethet egy helyszínen (erre jó példák a perzsa kertek, melyeknek négy sarka a világ négy sarkát jelöli, s a középen elhelyezett szökőkút pedig a világ köldökét). L. Varga Péter megemlítette még az eltűnések kapcsán az axis mundi fogalmát is, vagyis az olyan teret, melyben csodaszerűen történnek furcsa dolgok – ez a fogalom a foucault-i heterokrómiával vonható párhuzamba.
Ezek után Zolczer Péter Ergo Proxy: A filozófia és a sci-fi fúziója egy animében című előadása következett. Mindjárt az előadás kezdetén megtudhattuk, hogy az Ergo Proxy egy 2006-os anime, 23 részből áll, a részek 25 percesek, s a sci-fi valamint a cyberpunk atmoszféra jelenik meg benne. Disztópikus mű, melyben az emberek egy dómban, búra alatt élnek, mely bár belülről harmonikus és utópisztikus, a kinti világ depresszív, sötét. Az embereken kívül szerepelnek a sorozatban ún. Auto Reiv androidok, akiket társaságként, testőrökként vagy akár saját gyermekükként használnak az emberek, valamint a Proxyk, akik természetfeletti képességekkel bírnak, s testük olyan sejtekből épül fel, amik halhatatlanságot adnak nekik. Az anime egyik kulcsfontosságú karaktere Vincent Law, egy emigráns, aki teljes jogú polgár szeretne lenni. A filozófia sok helyütt felüti a fejét a sorozatban. Descartes Elmélkedések az első filozófiáról című művére például sokszor találunk utalásokat, azonban a legfontosabb utalás mind közül a ma már szállóigévé vált „gondolkodom, tehát vagyok” vagy latinul cogito ergo sum, ugyanis: 1. a cogito vírus támadja meg az androidokat, aminek hatására öntudatukra ébrednek, 2. Ergo Proxy a „gondolkodom, tehát vagyok” helyett „gondolkodom, tehát vagy” változattal utal Vincentnek saját magára, mint Vincent alteregójára. Descartes-on kívül több jeles filozófust is játékba hoz az anime, úgymint Kierkegaard és az egzisztencializmus (mindent, amivel definiálhatjuk magunkat, megelőzi a létezés, vö. Vincent csukott szemei), Platón és az anamnézis (a tudás nem abból áll, hogy megismerjem magam, hanem az újra megismerésből, vö. Vincent és Ergo Proxy), de utalásokat találhatunk Michelangelóra is (élő szobrok) vagy épp a gnoszticizmusra (Démiurgosz és Monad, mint a materialista világ és a spirituális világ urai egy-egy szereplőként vannak jelen a műben), sőt, még a Mátrix-filozófia is megtalálható a sorozatban, hiszen itt éppúgy szimulált világról beszélhetünk.
Sánta Szilárd Megosztás és ellenőrzés (Dave Eggers: A Kör) című előadásában a megfigyelés angol nyelvű változatából (survaillance) kiindulva járta körül a kérdéskört, boncolgatta, miképp veszik körül a kortárs társadalmat különböző megfigyelőrendszerek, melyek régebben csak a sci-fi világokban voltak elképzelhetőek. Sánta Szilárd előadásában is szóba került Foucault, itt épp a Felügyelet és büntetés című műve, mely a test politikai technológiájából indul ki. Sánta Szilárd szerint az új technológiákban a biometria az, amit párhuzamba vonhatunk Foucault művével. Az említett műben szó esik egy olyan meg nem valósuló panoptikumról, melynek közepéről átlátható lett volna az egész épületben/börtönben tartózkodók tevékenysége. Sánta Szilárd példaként említett több kiemelkedő filmet, melyekben megjelennek különböző megfigyelőrendszerek, ilyen például Alfred Hitchcock Hátsó ablaka, Ridley Scott Hazugságok hálója, Neil Blomkamp District 9 című filmje, Steven Spielberg Különvéleménye vagy épp David Fincher Pánikszobája. Ezek után rátért David Eggers könyvére, A Körre, melyben a fő kérdés nem más, mint hogy mi lenne akkor, ha teljes transzparencia lenne a világon, illetve, hogy hogyan néz ki a magánszféra a digitális korban, van-e menekülés ezelől?
Sz. Molnár Szilvia betegség okán nem tudott részt venni a szimpóziumon, az ő előadása, A populáris irodalom kritikája sajnos elmaradt. Ezúton is kívánunk neki mihamarabbi gyógyulást.
A szimpózium után L. Varga Péter mint főszerkesztő, valamint H. Nagy Péter, a Prae című kultúratudományos lap szerkesztője mutatták be a kiadványt, mely még 1999-ben alakult, s először pusztán irodalmi célokat szolgált és töltött be, ám miután L. Varga Péter átvette a lapot, arculatváltás történt, s ma már kultúratudományos folyóiratként működik. A változások között szerepelt a nagy blokkok kisebbekre való cserélése, a kritikák közlésének elhagyása, valamint a populáris anyagok keverése szépirodalmi alkotásokról született szövegekkel. A változtatások az arculatfrissítésen kívül azon okból kifolyólag is történtek, hogy mutassanak valamit a kurrens nemzetközi trendekből is. Az utóbbi időkben különböző tematikus számai jelentek meg a folyóiratnak, volt már Lady Gaga-szám, Kittler-szám vagy épp a legutóbbi, a 2016/2-es Giger-szám, melyben az MA PKK három tagja, Németh S. Csilla, H. Nagy Péter és Baka L. Patrik is szerepelnek írásaikkal. (Vida Barbara)
