A gótikus metál szubkultúrában elvárásként körvonalazódott anno, hogy a Nightwish eredeti énekesnője, Tarja, és a Within Temptation csillaga, Sharon, együtt adjanak elő valamit. Az álomfelállás létrejött, megszületett a Paradise című szám… Ami csalódást okozott. Valami nem stimmel benne. Hiányérzetet kelt. De mi a probléma ezzel a cuccal? Tágabban szemlélve a dolgokat: Miért tetszenek éppen azok a dallamok, amelyeket könnyedén előhívunk, és amelyektől alig tudunk szabadulni? Miért vonzódunk bizonyos típusú történetekhez jobban, mint másfélékhez? Miért érdeklődünk idegenek által kitalált világok iránt? Ezek a kérdések megválaszolhatók, ha figyelembe vesszük, hogy az alkotásnak és a befogadásnak is vannak tudattalan komponensei? Talán igen… Nem Freudról lesz szó. Hanem valami sokkal érdekesebbről. Leonard Mlodinow A tudattalan című könyvéből indulunk ki, majd a popkultúra-kutatás egy lehetséges paradigmáját érintve az Eredet című filmről és az álmokból épített világokról ejtünk néhány szót. Vezérfonalunk a kétlépcsős agymodell lesz.
A szeminárium helyszíne a SJE TKK kari olvasója, időpont: 2014. december 10., 17:00 óra (HNP)
