A cím ne tévesszen meg senkit, ez nem 2013 hivatalos elnevezése, de nem is valamilyen gagyi horoszkópból származó címke, pusztán egy személyes horizontot jelöl ki, melyen belül mozogni fogok.
Amikor kedvesemmel az év elején megtudtuk, hogy kisbabánk lesz, azt hittük, nem lesz időnk semmire. Ehhez képest a várakozás ideje alatt igen sokat olvastunk és írtunk, plusz mindkettőnknek könyve jelent meg a Lilium Aurumnál. Annál a kiadónál, amelyik az általam szerkesztett Parazita könyvek sorozatot jegyzi, és 2013 elején a széria három kötetét is sikerült kihoznia: Hegedűs Orsolyának a magyar fantasyről (A mágia szövedéke), Sánta Szilárdnak a kortárs sci-firől (Mesterséges horizontok) szóló kitűnő monográfiáját, valamint egy többszerzős tanulmánykötetet a vámpírizmusról (Az éjszaka gyermekei). Ez a sorozat szívügyem, mert a populáris kultúrával foglalkozik magas szakmai színvonalon.
A könyveknél maradva, ha ki kellene emelni azokat a szépirodalmi műveket, melyek számomra a legemlékezetesebbek voltak 2013-ban, akkor – igen hosszas töprengés után, mivel Neil Gaiman, China Miéville, Dan Simmons vagy Robert Charles Wilson írásait nagyon kedvelem – a következő három mellett voksolnék. Greg Egan Diaszpóra című hard SF regénye döbbenetes erejű extrapoláció az emberiség és a technológia jövőjéről, a „test korszakának végéről”. David Gemmell nagyszabású Trója-ciklusának záró kötete méltó befejezése az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, legheroikusabb vállalkozásának, a homéroszi eposzok újramesélésének. Stephen King 11/22/63 című alkotása egy olyan időutazásos történeten keresztül beszéli el a Kennedy-gyilkosságot, mely elképesztő választ ad arra a kérdésre, hogy mi lett volna, ha az elnök elleni merénylet meghiúsul.
Az említett három regény mellé gyorsan felsorakoztatok három olyan könyvet is 2013-ból, melyek a tudománynépszerűsítés csúcsai közé tartoznak, hiszen ez a műfaj ugyancsak szívügyem. Nick Lane Hajrá, élet! című sikerkönyve lebilincselő eszmefuttatás az evolúció csodájáról. Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén című grandiózus futurológiai munkája több mint elgondolkodtató olvasmány a biológia meghaladásáról. Richard Panek 4 % univerzum című mestermunkája pedig remek bevezetés a sötét anyag és a sötét energia kutatásának történetébe. (Zárójelben ide kívánkozik, hogy a tudománynépszerűsítő irodalom jelenleg olyan magas színvonalon áll, hogy a választás ténylegesen csak az olvasó ízlését tükrözheti.)
Mivel több könyvet említettem a vártnál, filmet és színházi produkciót csak egyet-egyet fogok. A 2013-ban bemutatott filmek közül szintén nehéz választanom, mert mindenevő, emellett mert Középfölde képi világának elkötelezettje és Guillermo del Toro meg Alfonso Cuarón látásmódjának kedvelője vagyok. Sok-sok jól működő produkció nagyjából azt hozta, amit vártunk (vagy egy picivel többet), volt azonban egy olyan megoldás, amely megváltoztatta egy teljes műfaji hagyományhoz való viszonyunkat. Ez a film a Z világháború. Úgy tűnik, elbúcsúztathatjuk a közelikből álló véres zombifilmek klisérendszerét, hiszen Marc Forster és Brad Pitt darabja nem csak felpörgeti a dramaturgiát, de olyan nagytotálokkal élénkíti, melyek tökéletesen hihetővé teszik az apokaliptikus kultúrtájat. A legjobb színpadi produkció 2013-ban pedig az Alföldi Róbert rendezte, pátoszmentes István, a király volt, és punktum.
A szóban forgó év mindezek mellett azért is emlékezetes marad számomra, mert kollégáimmal, barátaimmal (Hegedűs Norberttel, Keserű Józseffel és Sánta Szilárddal) megalapítottuk az MA Populáris Kultúra Kutatócsoportot. (Tiszteletbeli tagnak Bényei Tamást és Rácz I. Pétert kértük fel, de ezen a téren még lesznek meglepetések. További tagjaink olyan fiatal kutatók, akik nem csak lubickolnak a popkultúrában, de erőteljesen tanulmányozzák is valamely szeletét: Baka L. Patrik, Bárczi Zsófia, Benyovszky Krisztián, Deisler Szilvia, Hegedűs Orsolya, Kiss Tímea, Klapcsik Sándor, Sz. Molnár Szilvia, Stemler Miklós, L. Varga Péter, Zolczer Péter.) A populáris kultúra és a tudomány közti kapcsolatrendszer tanulmányozása ugyanolyan fontos számunkra, mint – mondjuk – Lady Gaga médiastratégiájának megértése. Ha valaki azt gondolná, hogy az utóbbi irányában elfogult vagyok, akkor rövidre vágva a témát leszögezem, hogy a kedvencem 2013-ban is a prog metált játszó Dream Theater maradt. A zenekar legújabb, az együttes nevével megegyező című albumát olyan szavakkal jellemezhetnénk, mint a „higgadt”, a „letisztult”, az „elegáns” és ehhez hasonlók, de mind elég közhelyes volna. Az összhatás elképesztő: olyan, mintha Bach, Beethoven, Mozart, Paganini és Vivaldi egy zenekarban játszana, csak persze keményebb hangzásvilágokat bejárva. Ugyanakkor Gaga tevékenysége példaértékű a popkultúrában, ezért folyamatos elemzést igényel.
Szóval, az év csak részben telt várakozással, hiszen sok még a teendő a popkultúra elismertetése terén. Aztán megszületett Marci, ugyanakkor a KULTer.hu szerkesztői úgy aposztrofálták oldalukon az apját, hogy „popkultúra-kutató”. Born This Way – Így születtem hát én is újjá, s részben ezért írtam ennek a kis élménybeszámolónak mindjárt a címében, hogy 2013 számomra a popkultúra éve volt. (H. Nagy Péter)
