A Lúzerek éjszakájának helyszíne Argentína, azon belül egy gazdasági értelemben hanyatlófélben lévő falucska, O’Connor. Aki csak teheti, igyekszik kitörni onnan, így csak a mélyszegények ragadnak ott. Az ország sincs sokkal jobb helyzetben, így rendszeresen mennek csődbe vállalkozások, zárnak be gyárak, süllyed kilátástalanságba sok-sok terv. A reménytelenséget némi ügyeskedéssel próbálják a falusiak kompenzálni, köztük a főszereplők is (Fontana, gumiszerviz tulaj és Perlassi ex-focista és mostani benzinkutas). Ők egy öreg baromfifarm silóit akarják felajánlani a földművelőknek, hogy a bérleti díj fejében ott tárolhassák terményeiket addig, amíg kedvezőbb áron tudják eladni, mint a jelenlegi krízis idején.
Többen összeadják a pénzüket, ám a csődeljárási kártérítésekből, segélyekből, hosszú éveken át kuporgatott spórolásokból még mindig nem jön össze az ingatlan ára, így banki kölcsön kerül kilátásba. Itt jön a baj: a bankigazgató ráveszi Perlassit, hogy rakja folyószámlára az összegyűjtött összeget, hogy könnyebben menjen a hitelkérelem, ám néhány nappal később beüt a corralito. Ez egy olyan, pénzügyminiszter által hozott megkötés, melynek fényében havonta csupán ezer dollárt szabad kivenni a számlákról. Így az összegyűjtött, kétszáznegyvenkétezer dollárt húsz évbe telne kivenni. Se pénz, se remény nem marad. Azonban kiderül, hogy a bankigazgató egyik cinkosa meggazdagodott a krízis alatt, ugyanis kivette Perlassiék pénzét is a megszorítások érvénybe hozatala előtt.
A mű cselekményére hat a politika és az argentin kultúra. Matétea kortyolgatása közben gyakran emlegetik Alfonsínt és Cavallo de la Rúát (ottani politikusok), valamint a kommunisták, peronisták és a katonaság ténykedései is sokszor tematizálódnak. Van a regényben egy társadalomkritikai vonal is, de a mű izgalmasabb oldala akkor tárul elénk, mikor a szociális helyzet nyomorának ismertetése után inkább a szereplőkre és az akcióra kezd helyeződni a hangsúly. Hőseink rájönnek, hogy Manzi, a fiskális főgonosz egy szántóföld közepén lekerített tehénkarám közepén egy, riasztóval védett verempincében rejtegeti a pénzét. Indul a tervezés a Hogyan kell egymilliót lopni? című Audrey Hepburn film mintájára. A mű optimista játékossága is elő-elővillan, például Perlassi fia az ellenség utáni kémkedés közben, annak irodájában talál rá a szerelemre, illetve a López testvérek ostobasága mindig szül valami komikus helyzetet vagy dialógust.
Ha sikerül a kezdeti, pesszimistább szakaszon átverekednie magát az olvasónak, akkor utána beindul a történet. Bár nem az a fajta regény, amely szinte beszippantja a befogadóját, de akaratlanul elérkezik az a pont, ahol már érdekelni kezdi az embert, mit fognak azok a szerencsétlenek kitalálni és sikerül-e megvalósítaniuk a tervüket. A címhez híven, valóban lúzerek a hősök, de talán pont ezért kedvelhetőek és csetlés-botlásaik sora pihentető, könnyed olvasmánnyá teszik ezt a könyvet. (Juhász Kornélia)