Steven Saylor: A fúriák haragja
„Az írók feltalálták a történelmet, hogy elmesélhessék az emberiség bűneit” – írja Steven Saylor, a Gordianus-krimik szerzője. És valóban: az antik Róma történelme nem lenne teljes egy megbízási díjakból élő magánnyomozó, a bűnesetek felkutatója nélkül. Korántsem biztos, hogy Gordianusnak ügyvédre volna szüksége, hiszen pályafutása kezdetétől ott van mellette Cicero, mégis szót kell emelni az érdekében. No, nem azért, mert elkövetett valamit – ő nem akcióhős –, hanem azért, mert – éppen ellenkezőleg – általában nem tesz meg egy látványos lépést. Ebben tehát biztosan nincs párja az éles eszű, de megérzéseikre is támaszkodó detektívek között: Gordianus nem az a fajta bűnüldöző, aki a gordiuszi csomót átvágja. Kibogozza.
A fúriák haragja című rész (melyet a sorozat többi darabjával egyetemben az Agave adott ki magyar fordításban) vérzivataros időkben játszódik, az egész ókori világ háborúban áll. (A regény központi eleme a rómaiak tömeges lemészárlása Kis-Ázsiában i. e. 88-ban, az ún. „epheszoszi vecsernye”.) A fiatal Gordianus „nyugalmát” egy kriptikus üzenet zavarja meg: egykori mestere és barátja, Antipatrosz a segítségét kéri. Gordianus természetesen a tanító megmentésére indul, és – szokásához, pontosabban majdani kalandjaihoz híven – belekeveredik a kor aktuálpolitikai játszmáiba. A történet a nyomozó utazásait beszéli el, azt az időszakot, mielőtt a sorozat nyitó darabja, a Római vér cselekménye kezdetét veszi.
Saylor ismét kiváló munkát végzett, olyan kötettel gazdagítja a Gordianus-ciklust, amely hozzájárul a főszereplő által prezentált gondolkodási mechanizmus feltérképezéséhez (ilyen értelemben integrálódik a sorozatba), de önmagában is élvezetes olvasmány. Bár valószínűleg azoknak igazi csemege, akik képzeletben megpróbálják összerakni Gordianus élettörténetét és nyomozói profilját. Akik tehát maguk is bizonyos értelemben nyomozók… (H. Nagy Péter)