Az MA PKK első szimpóziumára 2014. február 27-én került sor a Selye János Egyetemen, Komáromban. Az előadások tematikailag a posztcyberpunk irodalomhoz kapcsolódtak, az előző félév méltó lezárásaként.
A rendezvényt H. Nagy Péter nyitotta meg Dr. Jekyll jóslata. Egy régi-új emberkép nyomában c. előadásával. Stephen King R. L. Stevenson horrorklasszikusát a 19. század paradigmatikus alkotásai közé sorolja a Frankenstein és a Drakula mellett. Bényei Tamás Rejtélyes rend című monográfiája szerint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete kisiklik a hagyományos krimi olvasási lehetősége alól, és a jóslat inkább az emberi szubjektivitás szétszóródottságának, sokszorosságának posztmodern felismeréséhez vezet. Az egyént ugyanis sokféle összeegyeztethetetlen, független lakók alkotják. A jóslattal kapcsolatban felmerül, hogy mennyire érvényes az a biológiában, a fizikában és a futurológiai megközelítésben. H. Nagy elsőként Lynn Margulis sorozatos endoszimbiózus teóriájárahivatkozott, melynek lényege, hogy sejtjeink valójában sok-sok ősi élőlény leszármazási vonalait őrzik. Szóba került a parazitizmus felőli értelmezés is, hiszen a toxoplazmák emberi agyban történő megtelepedésével befolyással vannak az ember személyiségére és mentalitására. A fizika világából Richard P. Feynman Lenn bőven van hely című előadása és K. Eric Dexler doktori értekezése érdemelt említést, melyek a nanotechnológia kontextusába helyezik a jóslatot. A miniatürizálás által ugyanis elképzelhető, hogy a szervetlen anyagok és szerves molekulák összeépítésével létrehozott nanorobotokkal átépíthetővé válna az ember genetikai állománya. Jekyll jóslata tehát beigazolódni látszik. A futurológia kapcsán Kurzweil szingularitás elméletéről is szó esett, mellyel a kutatócsoport egy korábbi szemináriumán is foglalkozott. Az irodalomban a CP előtti megoldások közül Damon Knight Négyes fogat című műve (egy testben négy, egymástól eltérő neuropszichológiai rendszer), az inváziós SF irodalmából pedig Robert A. Heinlein testrabló-története említhető. A fent idézett biológiai és fizikai eredmények a hard SF irodalmára is hatással voltak. Greg Bear A vér zenéje című regényében olyan, genetikailag módosított limfociták támadják meg az emberiséget, melyek átépítik a gazdatestet és kommunikálnak vele. A vírusfertőzés és mutáció során pedig egy biológiailag átalakított transzhumán rendszer jön létre. Greg Egan Diaszpórájában a gleiznerek kérdésköre kerül fókuszba, vagyis a tudat átmenthetősége gépi test formájába. A sor folytatható Slonczewski Génszimfónia és Agypestis, Stephenson Gyémántkor, Lauren Beukes Moxyland című műveivel, illetve nem felejthetjük ki a felsorolásból Hulkot sem (,,Mr. Hyde zöldben”). H. Nagy zárásként elmondta, hogy a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét a popkultúra szempontjából a 19. század legfontosabb szövegének tartja, hiszen megelőlegezte a hard SF és a nanofikció emberképét.
L. Varga Péter ,,játszik minden, ami él”. Tolsztoj – Pelevin c. előadásában a Tolsztoj-narratíva felszámolásáról beszélt Viktor Pelevin T.-jében. A regényhez mozgóképes alkotások kapcsán próbált közelíteni az előadó, körvonalazva a Tolsztoj-mítosz fölfoghatatlanságát, az író élettörténetének kérdésességét, mely az álom és valóság, a világ illuzórikus jellegének dilemmájához kapcsolható. A Pelevin-regény diszkurzusában a popkultúrából és a posztmodern világából származó összetevőket is találunk. Elsőként a Philip K. Dick Ubik című regénye alapján készült spanyol film említhető, a Nyisd ki a szemed!, amely az álom és ébrenlét oppozíciójára épül, a tudat és test szétválaszthatatlanságának logikáját szem előtt tartva. A regény, mely szintén a valóságosnak érzékelt világok közötti bizonytalanságot avatja tárgyává, közvetett módon is hatással lehetett a T.-re. További kontextusként szolgálhat a Mátrix, mely a haláltudat szempontjából válik relevánssá. Ennél is fontosabb előzmény Bret Easton Ellis Glamoráma c. regénye, melyben a valóság az olvasó számára csupán a médiumok felől válik értelmezhetővé. A T. művinek bizonyuló világában T. gróf a központi figura, akinek valamennyi álomból fel kell ébrednie, majd vissza kell zuhannia, ám minden esetben megmarad valami megérthetetlen, megértetlen. L. Varga a regény kapcsán nem csupán a Tosztoj-brandre, hanem a Pelevin-brandre is kitért röviden.
Stemler Miklós Wagneri (űr)opera: Stephen Donaldson Gap ciklusa c. előadását az űropera mint műfaj médiatörténeti kontextusba helyezésével kezdte. Az SF olyan alműfajáról van szó tehát, mely intergalaktikus környezetben játszódik, tudományosan hitelesnek tűnő, idegen fajokat felvonultató és az emberiség sorsát központba helyező történetet mesél el. A Gap ciklus ezeknek az elvárásoknak eleget téve egy olyan szubverzív szöveg, mely kiforgatva a konvenciókat hármas drámai szerkezetet követ. Az elkövető–áldozat–megmentő szerepek folyamatosan cserélődnek, ezzel is elbizonytalanítva az olvasót. Pretextusa Wagner A Nibelung gyűrűje című, négy operából álló ciklusa, melyben a mágikus gyűrű elpusztítása magával hozza a régi világ elpusztulását is. A donaldsoni interpretációban a gyűrűt a technológia váltja fel, mely képes az identitás megváltoztatására. Felvetődik a kérdés, hogy meddig beszélhetünk emberről mesterséges testrészek, elménk szerkeszthetősége esetén, ami a CP hagyományából való merítést jelzi. A Gap ciklusban az ember ugyanis eszközként jelenik meg, főszereplőnk kiborggá válik, elveszítve szabad akaratát. A test dekonstrukciója és a harmadik kötetben megjelenő Thanatosz bolygó – amely pokolként is érthető, lakói pedig eszközként használt ,,véglények” –, szinte dantei áthallást eredményez. Az erőszak és az elnyomásláncolat történetszervező elvként működik. Stemler összegzésében arra a következtetésre jutott, hogy a ciklus olvasása során képtelenség egy objektív valóságot összerakni, ebből adódóan posztmodern műként is értelmezhető, így megkérdőjelezhető a műfaji kategóriákba való beilleszthetősége is.
A Posztcyberpunk disztópiákról Hegedűs Norbert tartott egy tartalmas és velős áttekintést. Az előadó körbejárta a cyberpunk, a posztcyberpunk és a disztópia fogalmát, majd irodalmi példák horizontjába helyezte azokat. A példák között szerepelt Stephenson Snow Crash, Lauren Beukes Moxyland, Ernest Cline Ready player one, Itó Projekt Harmónia, illetve Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány című regénye. Mindegyik mű esetében a disztópikus környezet adott, szinte természetes háttérként funkcionál. Hiperurbánus zónák jelennek meg, melyekben keverednek a futurisztikus elemek a totálisan lerobbant, háború utáni állapotokra emlékeztető, apokaliptikus városképekkel. A társadalom ábrázolásában gyakori elemek a mamutvállalatok, a gyenge központi hatalom, a klímaválság, az éhezés és a szegénység. Ahogy a Gap ciklus esetében, itt is központi kérdéssé lép elő a szabadság fenyegetettsége. A disztópikus jövőképek általában a közeli jövőt ábrázolják, melyet csak a sorok között olvasva ismerhetünk meg. A virtuális identitás – pl.Ready player one – legalább olyan fontossá lép elő, mint a valódi. A szóban forgó művekben a fenyegetés legtöbbször a paratérből érkezik, az irónia válik dominánssá, és a klasszikus értelemben vett hősök eltűnnek.
Az akciót Sánta Szilárd zárta A képzeletből a valóságba. SF-technológiák realizálódásacímű prezentációjával. Kiindulási pontként ,,a milyen kapcsolat van a tudomány és a populáris kultúra között?” kérdés hangzott el. Alaptézisként elmondható, hogy a tudósok felismerték, hogy a szórakoztatóipar nem feltétlenül torz képet alakít ki a tudományról. Mérföldkőnek számít az 1968-as év, amikor az USA-ban tudósok egy csoportja tanácsadói szerepben jelenik meg egy hollywoodi produkcióban, a 2001: Űrodüsszeia megalkotásánál. Ezt követően majdnem minden esetben részt vesz a kivitelezésben egy tudóscsoport. Előfordult az is, hogy a NASA profitált egy filmes ötletből, például az Armageddonhoz tervezett űrruhák ötletét megvették, majd használták is. Továbbá megfelelő felületnek számított egy film arra, hogy kiderüljön, egy-egy tudományos ötletre hogyan reagál a közönség. Sikerült tehát bizonyítani, hogy a tudomány és popkultúra kapcsolata az új médiumok megjelenésével új távlatokat nyithat az erről való gondolkodásban (is).
Az előadásokat követően egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, így a hallgatóság is bekapcsolódhatott és reagálhatott az elhangzottakra. (Máté Orsolya)