A világalkotás kérdései a fantasyben címmel Keserű József tartott előadást Komáromban
A MA Populáris Kultúra Kutatócsoport a világalkotás témakörének szenteli harmadik félévét. Október 22-én, az első szakszemináriumon a fantasy-univerzumok megalkotásáról és szerkezetének sajátosságairól esett szó. Fiktív történelem és földrajz, képzeletbeli társadalmi berendezkedések és médiumközi kapcsolatok egyaránt terítékre kerültek.
„A világ egy olyan összefüggésrendszer, amelyben mindannyian megpróbáljuk megtalálni a helyünket” – kezdte előadását Keserű József, noha rögtön konstatálta, hogy e folyamattal egy időben bennünk is megformálódik egy saját, belső világ. A minket ért hatások és az ezekből következő tapasztalataink megalkotnak egy saját világnézetet, amely bár számos ponton rokonságot mutat a közvetlen környezetünkben tapasztalhatóval, mégis, kisebb-nagyobb eltérésekkel bizonyosan egyedülálló lesz. Bár a körülöttünk lüktető mindenséget egy világként is felfoghatjuk, az mégis számos, kisebb elemre is felosztható, például az érdeklődésünk, a társadalmi helyezünk és a kapcsolataink mentén. Különböző szituációkban másképp viselkedünk, hiszen attól, hogy valaki egy rock-koncerten tombol, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne eminens az egyetemen. Így kijelenthető, hogy egyszerre több világban élünk.
Az olvasás, különösen pedig a fantasy-olvasás teljesen más világokra nyit kapukat. Az ilyen művek által olyan univerzumokba juthatunk, amelyek eltérnek a miénktől, amelyek tele vannak csodákkal és mágikus lényekkel; amelyek olyan tapasztalatokkal és kalandokkal kecsegtetnek, amilyenekbena valóságban nem lehetne részünk.
Jellegzetességek
A fantasy-regények három nagy kategóriába sorolhatók. Az első típus a karakterorientált, amelyben a szereplők jellemábrázolása a legfontosabb. A második a cselekményorientált, ahol a hangsúly a történetre helyeződik.A harmadik pedig a világorientált, amely az univerzum kidolgozására összpontosít.
A fenti hármas persze szinte az összes fantasy-regényre érvényes, a kategorizálás pedig inkább aszerint végezhető el, hogy melyik jellemvonás kerül túlsúlyba az egyes történeteknél. A napjainkban talán legnagyobb figyelemnek örvendő Trónok harca sorozat, és az annak alapjául szolgáló, George R. R. Martin által jegyzett Tűz és Jég dala regényciklus például közel azonos arányban alkalmazza mindhárom jellemzőt.
A fantasy-olvasókat sokan azzal vádolják, hogy elmenekülnek a valós világ elől a csodák és a mesék univerzumába, s ha ezt túl gyakran teszik, sokszor nem is találnak vissza. De vajon miért vágynak olyan sokan e mágikus univerzumok után?
A válasz a fantasyk otthonosságában keresendő. Azért olvassuk őket, mert otthonra lelünk bennük és minduntalan, lépésről lépésre átéljük általuk a felfedezés örömét. Egy-egy új ismeret ugyanis az olvasót is gyarapítja, nem csak a világot. Az idő múlásával, és az oldalak tucatjainak elolvasásával egyre inkább belakjuk a regények világát. Noha először sok ismeretlen névvel és terminussal találkozhatunk, idővel ezek is feloldódnak. Mindez a megismerés örömével párosul.
Jelen van továbbá a visszatérés lehetősége. Csupán angol-amerikai vonalon több, mint száz fantasy világról tudunk, és magyar vonatkozásban is van legalább öt, amely folyamatosan bővül, akár több író együttműködése által (M.A.G.U.S, Worluk). Noha ezekben a világokban számos közös jegy felfedezhető, mégis mindegyik külön valóságként működik. Újraolvasva is megannyi új tapasztalattal szolgálnak, hiszen ekkor már a nüansznyi apróságokra is felfigyelünk. Az első olvasás jellemzően észlelő, az újraolvasás pedig már kritikai. A fantasy azonban nem felétlenül az értelmezés műfaja, hanem inkább a benne-élésé.
A világ részletes kiépítése az esetek többségében a történetek továbbfonódásával párhuzamosan zajlik. A Káosz Világáról, azaz Worlukról– amely a magyar fantasy szempontjából megkerülhetetlen szerző, John Caldwell (Nemes István) alkotása – például csak a Skandar Graun-ciklus nyolcadik könyvében kapunk részletes információkat. Az első két kötetben még kevésbé lényeges a háttéruniverzum, a harmadiktól azonban már egyre jelentősebb, ami magával hozza a világ keretes megalkotottságának az igényét.
Színterek
A fantasyknak jellemzően három tipikus teréről beszélhetünk.
Az első az erdő, amely egy mágiával átitatott tér, és számos regényben központi pozícióba kerül. Ilyen például J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura trilógiája, Kleinheincz Csilla Ólomerdője, vagy Robert Holdstock Mitágó-erdő című regénye. Ez utóbbi a jungi archetípusok fogalmával operál. A könyvben szereplő erdő mélyén az öröklött mitológiai, folklórból származó figurák – mint amilyen például Robin Hood – anyagi valóságra tesznek szert, az emberek erőteljes képzelete által.
A második fontos színtér a város, amelyre egy külön alműfaj is épült, az urban fantasy. A középkorin túllépve itt modernkori, akár valós városok is megjelenhetnek, benépesítve számos, csodás lénnyel, mágiával és természetfeletti erőkkel. A műfajban alkotók közül kiemelkedik China Miéville és Neil Gaiman.
Harmadikként lenne megemlíthető a fenti-lenti, a fehér-fekete, a valós-mitikus világszembenállás, ahol is a főhősök valamiféle mágikus kapu révén egy, az övékkel párhuzamos, mesés elemekkel és mágiával tarkított világba lépnek át. Ide sorolható például a C.S. Lewis alkotta Narnia krónikái, de Kleinheincz Csilla Ólomerdője vagy Neil Gaiman Sosehol című regénye is.
Világépítés
A fantasy világok építésében számos, markáns jegyet különböztethetünk meg.
Az első leheta világok miénktől eltérő földrajza, teljesen más tájképpel, folyókkal, hegyekkel és erdőkkel. A fantasyk földrajzával és térképeivel egy korábbi cikkünk, az Új Szó október 18-i Szalonjában már foglalkozott, ami miatt erre most nem térünk ki részletesebben.
Fontos megemlíteni azonban az egyes regények történelmi hátterét, hiszen a történetekkarakterei akár több százévnyi múlt eseményeire is folyamatosan vissza-visszautalhatnak, mely események – mint ahogy a valóságban is – kihatással lehetnek a jelenükre. A már emlegetett Martin-regények ezt is kimagaslóan viszik színre. Tolkien például teremtéstörténetet is ír. Akadtak olyan szerzők, akik a történelem előtti korokba helyezték el fiktív történeteiket, megint mások egy kataklizma utáni jövőbe.
A mi világunkhoz képest a fantasykban egészen eltérők lehetnek a természeti törvények, sőt, az esetükben ez szinte szükségszerűnek is mondható, hiszen a legtöbb fantasy-univerzumban jelen van a mágia. Ennek eredetét és használatát az egyes szerzők megannyi módon vázolták már fel.
A fantasyk tele lehetnek számos olyan növénnyel, állat vagy humanoid-fajjal, amelyek a valóság számára teljességgel ismeretlenek. Újfent visszautalva Tolkienre, elmondható, hogy az általa szerepeltetett nemestündék (elfek) vagy a gyilkolászó, rémes orkok azóta megannyi fantasy világban bukkantak fel újra, hasonló, de olykor akár teljesen ellentétes jellemjegyekkel bírva. Az egyes fajokra nézvést tehát sztereotípiák is kialakultak a fantasy-hagyományban.
Számos vallással is találkozhatunk, amelyek sok esetben görbe tükröt állítanak a mi világunkban működő egyházak elé. Az egyes fiktív kultúrák problémáival a fantasy-szerzők evilági gondokat is boncolgat(hat)nak.
Egyes művekben teljesen új nyelveket vázolnak fel, a kötetek hátsó részében felsorakoztatott szótárakkal.
Megosztott világok
Több fantasy univerzumról is elmondható, hogy azokatnem egy szerző alkotja.Az ilyeneket megosztott világoknak nevezzük.
Ebből a jelenségből értelemszerűen könnyen származhatnak hibák, például ellentmondások a történetekben, mondjuk a világra vonatkozóan.Ezeket olykor, igen szerencsétlen módon újraírásokkal próbálják meg kiküszöbölni. Ehhez képest szerencsésebb megoldásnak mondható a magyar M.A.G.U.S.-é, ahol az elbeszélő mindig egy krónikás, s mint ilyen, tévedhet, és akár ellentmondásokba is keveredhet korábbi krónikás társaival. Persze a jelenségígy is zavaró lehet, de ebben az esetben legalább már magyarázattal bír.
Angolszász vonalon mára már szinte bevett gyakorlat, hogy az olyan világok fő történetvonalának továbbírására, amelyek korábban már tucatnyi regények oldalain jelentek meg, hivatásos írókat bérelnek fel, hogy azok műveikben, egy meghatározott cselekményszál mentén építsék tovább az egyes univerzumokat, például a kiadó, vagy a teremtő-szerzők által elképzelt módokon.
Médiumközi átjárás
Az egyes fantasy történeteket több médium is színre viheti. Például A Gyűrűk Ura megfilmesítése egyeseknek többletet jelenthetett a világ megalkotottságára nézve, mások számára azonban lehet,teljesen átírta az elképzelt helyeket.
Ezen túlmenően a számítógépes játékok is vizualizálják az univerzumot, a szerepjátékok pedig lehetővé teszik, hogy még személyesebben tudjunk belehelyezkedni az egyes univerzumokba.Olykor ugyanannak a világnak a regény és szerepjáték variánsa teljesen elkülönülhet, mint ahogy többletet is adhat.
Azon túlmenően, hogy a fantasy közösséget teremt – már ha csak a világokat alkotók csoportjára, a szerepjátékokat vagy számítógépes játékokat játszók ezreire, vagy az egyes történetekről értekezők körére gondolunk is –, abban kétségkívül élen jár, hogy az általa életre hívott világok révén lencseként, esetenként görbe tükörként szolgáljon a mi világunkra nézvést.
(Baka L. Patrik)