A fantasy antisematikus változataira ugyanúgy jellemző a káosz iránti vonzalom, mint a járványfikciókra vagy az apokaliptikus irodalomra. A káoszt előidéző jelenségek egyike shakespeare-i gyökerű (és mélységű) mintázat. Nézzünk erre egy örökérvényű példát. Kuroszava Ran – Káosz című remekművében a 16. századi Japán hatalmi harcai a Lear király problematikáját idézik. Ez a tragédia az úgynevezett végjátékok közé tartozik, mivel a világvége témáját dolgozza fel. A Lear király – az újkor kezdetének tanújaként – azt a szituációt ragadja meg, amikor felborul a család és az állam természetes rendje; s ezzel megszűnik az esélye annak, hogy megszülessen egy új, az emberek közti toleranciára épülő világ. „Az önmagát és vágyait mindenek fölé helyező individuum által előidézett káosz lép a helyére” – fogalmazta meg pontosan Erika Fischer-Lichte. Kuroszava ezt az apokaliptikus horizontot nyitja fel, a japán történelemre alkalmazva a film címében jelölt kulturális (és tudományos) metaforát. Az addig egységes állam részekre szakad, a klánok testvérháborúi, bosszúhadjáratai romba döntik a birodalmat; a béke korszaka után mindent elemészt a káosz. A House of the Dragon alapjául szolgáló Martin-könyv sok változatát tartalmazza a szóban forgó mintázatnak, ráadásul fellépteti – egy epizód erejéig – azt a jelenségkört is, amely szintén káoszalakzat lehet: a ragályt. I. Jaehaerys király uralkodása alatt, amikor Corlys Velaryon – aki a Hét Királyság egyik legkiemelkedőbb személyisége lesz – hatéves kisfiú volt, a tél visszatért Westerosra. Az éghajlati változások éhínséghez vezettek, és amikor ennek következtében a testek legyengültek, eljött a reszkető kór, amely sorra szedte áldozatait. A betegség lefolyását így írja le a krónika: „Nemsokára a reszketés következett; először enyhe kis remegés, de megállíthatatlanul súlyosbodott. A lúdbőrzés hódító seregként menetelt fel és alá az áldozat végtagjain. Eddigre a beteg már annyira reszketett, hogy foga is vacogott, keze és lába pedig ellenőrizetlenül rángatózott. Mikor az áldozat ajka elkékült, és vért kezdett köhögni, a vég már közel járt. Az első remegéstől kezdve a reszkető kór hamar elvégezte a dolgát. A halál egy napon belül eljöhetett, és minden öt betegből csupán egyetlen gyógyult meg.” (Tűz & Vér, ford. Stemler Miklós, 277. old.) Visszatérő járványról van szó, melynek eredetét és gyógymódját nem ismerik a mesterek. A jelentősége arra is kiterjed, hogyan változtatja meg egy kitörés a történelem menetét. Az adott időszakban a birodalom legnépszerűbb karaktere a királyné lánya, Daenerys hercegnő. A hatéves kislány elkapja a betegséget, és másfél napon belül meghal. Az uralkodók felfoghatatlannak tartják a történteket, abban a hitben éltek ugyanis, hogy a családjuk sérthetetlen. Daenerys halálával tehát sérül a Kivételesség elve, vagyis a betegség lényegében a Targaryen-hegemónia megroppanásának a jele. A járvány törés a dolgok rendjében; fontos szerepe van tehát abban, hogy a káosz közepette létrejöhessen egy új identitás-értelmezés, amely hosszú távon is meghatározza a birodalom sorsát. (H. Nagy Péter)
