Az évnek ebben a szakaszában, amikor kánikula van, kinek ne esne jól egy finom koktél? Van egy tuti, egzotikus receptem: fogjuk meg Veronica Roth Beavatottját és vegyítsük egy csipet Harry Potterrel a mágikus hatásért, aztán adjuk hozzá A palota ékköve és az Into the Badlands című sorozatok hangulatát és fő témáit, és készen is van R. F. Kuang fantasy trilógiájának első kötete, a Mákháború. Az elsőre furcsának tűnő elegy olvastatja magát. Meglepően izgalmas mű.
Kuang Mákháborúja a kötet egyharmada alapján tökéletesen kiszámíthatónak tűnik. Adott egy céltudatos, intelligens árva (Zsin), aki egy olyan társadalom tagja, melyben mindenkinek megvan az adott sorsa és helye. A lányt a kényszerházasságtól való zsigeri undor emberfeletti teljesítményre ösztökéli. Magas pontszámot ér el az országos vizsgán és felvételt nyer az ország legjobb tanintézményébe, Szinegardba. A déli, elhanyagolt tartományból a nagyvárosba került, tájékozatlan főhős szempontjának hála az olvasó apránként, Zsin tanulmányai és tapasztalatai útján ismeri meg a regény világát. Megjelennek a tipikus iskolai viszontagságok és intrikák. Felvonulnak a szokásos szereplők, az évfolyamtársak közt a különc barátok és az ügyeletes nemezis, valamint a gáncsvető és a segítőkész tanár is helyet kapnak. Zsin különleges képességére is fény derül és a Föderáció ellen vívott háborúban részt vesz egy speciális osztagban.
És ezen a ponton kinyílik a regény, mint egy vérrel öntözött pipacsvirág. Mohó istenek és a szabad akarat, a drogok és a kontroll, az egyén és a birodalom kapcsolatának filozofikus kérdései vegyülnek egy izgalmas, sok esetben drámai történetbe. Akadnak emberkísérletek, népirtások, nehezen átlátható politikai érdekek, árulások, bosszú és sok-sok tűz. Ügyesen megalkotott karakterek keverednek megrázó helyzetekbe, és az olvasó azon kapja magát, hogy már az utolsó oldalnál tart, de szerencsére van még két kötetnyi folytatás. (Juhász Kornélia)
