Rengetegszer, életünk sok eleme kapcsán felcsendül a „Bezzeg a mi időnkben” kezdetű frázis. Változik a világ olykor jobb, olykor rosszabb irányba. Örkényi Ádám 2068 – Éld az életem című regénye egy groteszk disztópia, amely olyan jövőt vetít elénk, mely valóban adna okot a múltba vágyó sóhajtozásra.
Több szereplő kerül felváltva narrátori szerepbe. Egyiküknek sincs markánsan karakteres megszólalásmódja, és jellemük sem teszi őket kedvelhetővé. Inkább sarkított, karikatúraszerű torz alakok ők egy nyomasztó világban. Nem a hősei adják a mű velejét, hanem a benne bemutatott világ. Egy személytelenséggel és technikai eszközökkel telepakolt rémálom, mely attól hat erősen az olvasóra, hogy minden eleme a jelenünk egy-egy reális mozzanatát gyúrja tovább valami zavarba ejtővé.
Speciális idegháló-technológia révén az átlagemberek influenszerek élményein keresztül jutnak hozzá stimulusokhoz. A tömegek frusztrációját kihasználják a nagyvállalatok és elhozzák az élmények demokráciáját. Egy sisak segítségével akármit megélhetnek az emberek, s megfeledkezhetnek az ő valóságuk mélyszegénységéről. Az átlagemberek a hétköznapokban nyomtatott ruhákat hordanak, és ugyancsak nyomtatott ételeket esznek (a valódi ízek már furcsák, sőt undorítónak tűnnek). A folyadékbevitel is problémás. A reciklált vízért nem kell fizetni, de a tiszta víz csapján számláló található. A disznóvágás illegális turistacsalogató, ugyanis a hús, akárcsak a bőr és a fa, illegális áru. Elszaporodnak a szójaültetvények, de a tudatos mezőgazdaság hiánya miatt romlik a bolygó állapota. Érdekesség, hogy Velence már búra alatt van.
Aki elolvassa ezt a könyvet, különleges ajándékot kap: megtapasztalhatja, milyen érzés édes nosztalgiával gondolni az aktuális helyzetünkre. A 2068 – Éld az életem rámutat arra, hogy vannak értékelni- és megőriznivaló dolgok az életünkben, hogy érdemes kiélveznünk a saját létidőnket, amíg lehet. (Juhász Kornélia)
