Rengeteg olyan regény jelenik meg mostanság, mely a világunkban megjelenő globális problémákat gondolja tovább, mint a gyógyíthatatlan betegségek, a klímaválság vagy a közzétett hírek megbízhatatlansága. Joe Hart is eljátszott a széles körben szorongást okozó sötétséggel, és született belőle egy tudományos-fantasztikus thriller, az Obscura.
A történetben egy ijesztő betegség, a Losian-kór jelenik meg. A megbetegedett személy halántéklebenyének agysejtjeiben egyre több és több összegabalyodott fehérjeköteg jön létre, melyek lassan ellehetetlenítik a térbeli tájékozódást, a rövid távú emlékek hosszú távúvá alakítását és az érzelemérzékelést is. Egyelőre a Losian-kór a lakosság csupán kis százalékánál bontakozott ki, így nem jelent akkora fenyegetést az emberiségre, hogy nagy összegekkel támogassák a gyógymód kutatását. Gillian, neurospecialista és kutató válaszút elé kerül. Vagy részt vesz a NASA titkos programjában, amelynek abszolválása után állandó anyagi támogatást kap, s talán megtalálhatja a megoldást a kór leküzdésére, vagy otthon marad, és végignézheti, tizenhárom éves kislányát hogyan emészti el lassan a betegség. Nem meglepő, hogy az előbbi opciót választja. Ekkor jönnek az igazi gondok: kiderül, hogy a tudóst nem a tervezett Föld körüli pályára viszik, hanem tudtán kívül, sőt akarata ellenére a Marsra.
A mű legizgalmasabb eleme az elbeszélői módja. A közbeékelt interjúk, nyilatkozatok, jelentésrészletek és rádiónaplótöredékek mellett a regény gerincét alkotó történetet Gillian nézőpontjából ismerjük meg, aki viszont a megbízhatatlan narrátor mintapéldája. Egyrészt épp elvonási tünetek kínozzák, mert gyógyszerfüggőként került az űrhajóra és kifogytak a készletei, másrészt nehezen bírja a bezártságot. Lassan már az olvasó sem tudja, mi valós és mi elképzelt elem a regény világában. Kellemesen zavaros, fokozatosan kibontakozó történet ez, melyben minden sci-fi kedvelő örömét lelheti. Sötét történet, de világos, hogy kár kihagyni! (Juhász Kornélia)
