Egyetlen nagy flashback A kijelölt túlélő (Designated Survivor, 2016–2019) legutolsó része. Elképesztő, mennyi kérdés, téma, ügy ér össze és/vagy tetőzik ebben az epizódban.
Bioterrorizmus. Génmanipuláció. Demokráciadeficit. Rasszizmus. Politika és erkölcs feszültségei – a populizmus térfoglaló árnyékában. Az USA sokszínűsége – mint robbanékony erény. Rivalizálás az FBI és a CIA között. Pegasus (igen, ennek a szálnak a közelmúlt európai, sőt magyar történései pikáns többletjelentést adnak). Férfi–női egyenjogúság a sérülékeny mindennapokban. Genderkérdések exponálása egy transznemű karakter (és színész) bevonásával (Jamie Clayton már a Sense8-ben is emlékezetes alakítást nyújtott). Szerelem két fekete férfi között. A HIV-fertőzés megítélése. Aktív eutanázia. A gyógyszerfüggőség személyes és intézményi útvesztői. Elvek, eszmék, eszmények… Hűség, hűtlenség, árulás… Kudarcok és újrakezdések.
Sokfelé nyúl, ezért mindennek csak a felszínéig ér – nemcsak ez a rész, de a teljes sorozat is; sajnos. Mintha az alkotóknak nem sikerült volna megtalálniuk az érvényes műfaji mezsgyét Az elnök emberei és a 24, a Homeland és a Kártyavár között.
A záróepizódot mindemellett két tényező is megmenti az érdektelenségtől. Az egyik Az elnök embereiben megkedvelt Timothy Busfield szerepeltetése – aki ott újságírót játszott, azaz a politika feletti társadalmi kontroll megtestesítője volt; itt pedig, orvosként, Kirkman elnök visszaemlékező narratíváját mint profán gyónást hallgatja és kommentálja. Karizmatikus jelenléte súlyt ad a jeleneteknek, s emberséggel sugározza át a Kiefer Sutherland karakterét mindinkább eluraló, ridegebb racionalitást.
A szűkösre szabott harmadik évad másik remek fogása egy technikai megoldás: időről időre – a politika és a filmkészítés körein is kívül eső – civilek életvallomása mozdítja előrébb a cselekményt. Ezek a dokumentarista riportbetétek az elevenség és hitelesség garanciáját illesztik a szüzsébe.
Nem jelentős, mégis szerethető sorozat búcsúzott. (Halmai Tamás)
