(Az írás spoileres.)
A Homeland (2011–2020) narratíváját méltó ütemérzékkel kerekítették le a nyolcadik évad végén, ráadásul összegzően szép, de nem tolakodó szimbolikában értek össze a végmotívumok.
Az évad fő történetszála a záró epizódban váratlan gubanccal bővült: kiderült, hogy az orosz fővárosból beépített ember informálja a CIA-t. Saul Berenson (Mandy Patinkin) kapcsolata az orosz delegációk első számú tolmácsa volt. Lelepleződvén, s mert kimenekítésével elkéstek, a nő öngyilkosságot követett el. Bátor, öntudatos és elvhű gesztus.
Moszkva és Washington között tehát olyasvalaki áramoltatta a híreket, aki tolmácsként (s egykori nyelvtanárként) a nyelvek közti hermeneutikai hidak fölépítésében működött közre. Mintha eredendő foglalkozását emelte volna metaszintre.
E motivikus apróságot a filmkészítők megtoldották egy további tényezővel. Berensonhoz az információk – egy könyvkereskedés közbeiktatásával – mindig postán küldött könyvben értek el: a gerinchajlatba csúsztatott, szalagszerű lapocska hordozta az üzenetet. A legfejlettebb digitális vívmányokat használó hírszerzői kontrollt úgy játszotta tehát ki a két fél, hogy (1) a Neumann-univerzumból visszaléptek a Gutenberg-galaxisba, sőt (2) a könyvnyomtatás előtti idők (pergamenek, palimpszesztek) kézírásos világát idézték fel, ráadásul (3) az apró betűk kisilabizálásához nagyítóra volt szükség, ami a humán kompetenciákat elbizonytalanító tárgyiasítás eszköze. Mint a navahó kódbeszélők civilizáció előtti nyelvisége a második világháborúban: ez a módszertan is technológiai visszalépéssel játszotta ki a technológia éberségét. (Ide tartozó körülmény persze, hogy az informátori munka csakis addig volt sikeres, míg két ember titkos interakciója maradt; akárha az intézményi kontextusba helyeződés – a jelek, jelölők hálózatos és személytelen szétterjedése – a szemiotikai harmóniát, a megértés biztonságát is óhatatlanul s rögtön megbontaná.)
A lelepleződött kém helyét a látszólag a felelősségre vonás elől Oroszországba disszidált Carrie Mathison (Claire Danes) vette át. A személy változott, a metódus maradt. (Még akkor is, ha a kapcsolatfelvétel Mathison saját, újonnan megjelent könyvén keresztül történt meg.) Roland Barthes mostanság többektől gúnyolt (mert kevéssé értett) tétele, mely szerint a szerző halott, szó szerinti valósággá vált. Közben azonban teoretikusan sem vesztette érvényét; inkább csak kibővült az önfeláldozás ethoszával. Sosem az ügynök, hanem az ügy testesíti meg az eszmét; nem a szerző, hanem az üzenet ér célba.
Ahogy nem költőt, hanem verset olvasunk, úgy a földalatti hírek sem a küldő szubjektum, hanem a tartalmazott igazság miatt érdekesek. Amihez természetesen a befogadói oldal fölkészültségére is szükség van. (Nota bene: minden vers megérdemelné, hogy olyan jó olvasója legyen, mint Berenson – s ha igazán komplex a mű, akkor, mint Mathison.) (Halmai Tamás)
