Az amerikai kisvárosi miliő számos kultikus sorozat és film hangulatáért felelős (Miért éppen Alaszka?, Szívek szállodája, Idétlen időkig stb.). Nemcsak vígjátékok és dramedyk, de krimik, thrillerek, horrorok is előszeretettel nyúlnak az elrajzolt vidék kulisszáihoz, az emlékezetes különcök és hóbortos szokások világához.
A Kisvárosra hangolva (Perfect Harmony, 2019) című, 13 rövidke részt megért széria is innen nyeri alaphelyzetét, megtoldva a nagyvárosból érkezett idegen beilleszkedési nehézségeinek toposzával. A gyászoló, neves zenetudós a település ügyetlen templomi kórusából igyekszik nyerő csapatot kovácsolni. Mindezt sok félreértéssel, sebzett cinizmussal, helyzet- és jellemkomikummal. Mindenekelőtt pedig lélekkel – amihez óhatatlan erőforrás a zene általában, a közös éneklés pedig különöse
A kontextus iróniája, hogy a főszerepet alakító, Emmy-díjas Bradley Whitford is hovatovább a népszerűséget hozó washingtoni „előéletből” csöppent a vesződségesen marginális mindennapokba: Az elnök embereiben Josh Lymant játszó színész korszakos sorozatból került – nemzedéknyi idő elteltével – egy jóval szerényebb igényű alkotásba. Megőszülve, megszakállasodva is színészi karizmája teljét hozza, csak a kampány- és kabinetfőnöki teendőket cserélte diszkrétebb célokra.
A sorozatot második évadra már nem rendelték be (okkal, sajnos), ezzel együtt is szerethető figurák járják benne zenés-humoros önismereti útjukat; s olykor a harmóniának sem árt, ha nem tökéletes. (Halmai Tamás)
