Anthony O’Neill A sötét oldal című regénye az Agave kiadó gondozásában jelent meg magyar fordításban. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a sci-fit, és Terminator rajongóként a gyilkos robotos történeteket is. Így aztán kíváncsian vettem kézbe ezt a könyvet.
Fletcher Brass a történet kezdete előtt jó pár évvel egy börtönkolóniát hozott létre a Holdon, amelyet Purgatóriumnak nevezett el. Az égitest végeredményben tehát úgy kezdett el funkcionálni, mint a Brit birodalom alatt Ausztrália. Olyan bűnözők kerültek ide, akik új életet próbáltak kezdeni, távol a Föld korrupciótól és bűnözéstől „terhes” világától. Brass természetesen, mint valami kiskirály, folyamatosan tervezgette a Mars meghódítását is, közben olyan személyi kultuszt teremtett maga köré, amelybe más személyek hatalom átvételi törekvéseinek nem maradt hely – az illetőket vagy börtönbe juttatta, vagy kivégeztette. Mindezt természetesen úgy, hogy semmi nyom nem vezetett el hozzá. Ahhoz pedig, hogy ezt a hatalmat továbbra is megtartsa, egy olyan terv kivitelezésébe fogott bele, amely meghatározza a regénynek is a cselekményét.
Történetünk főhőse, Damien Justus (beszélő nevek) frissen érkezik a Holdra, és szinte azonnal munkához is láthat, mivel az egyik komplexumban robbanás történik. Az ő feladata kivizsgálni a bűntényt, ám hamar rájön, hogy saját kollégái semmibe veszik, és akár akadályozzák is a munkájában. Bár próbálja a szálakat felgöngyölíteni, de Brass és lánya, CK közbeavatkozásai, illetve, hogy elhallgatnak előle számos lényeges információt, tovább bonyolítja az ügyet. A történet másik főszálában egy „megbolondult” android ámokfutását követhetjük végig. Aztán a két szál összeér és lehull a lepel.
Az az egyetlen probléma ezzel a művel, hogy bár O’Neill világalkotása megidézi a noir hangulatot – esetenként a Szárnyas fejvadász vizualitását –, a történet több ponton is „vérzik”. Nagyjából már a felétől előre lehet sejteni, hogy mi is lesz a regény nagy fináléja, ettől a ponttól pedig A sötét oldal elveszíti azt, ami igazán érdekessé tehetné. Azért a végére még elfért volna egy remek csavar, amely megmenthette volna az átlagos értékeléstől ezt a kötetet. Ajánlani csupán azoknak tudom, akik ismerkedni szeretnének ezzel a műfajjal, semmint azoknak, akik már régebb óta olvasnak sci-fiket. (N. Juhász Tamás)