Nnedi Okorafor A halálmegvető című World Fantasy-díjas regényének magyar kiadása (Agave, 2019, ford. Ballai Mária) fontos esemény, ahogy eredeti megjelenése is az volt, ugyanis, a fülszövegből idézve, „Okorafor ezzel a könyvvel »érkezett meg« az SFF nyugati világába és helyezte fel Afrikát a műfaj térképére”. This Time For Africa. Ennek a történelmi léptéknek nyilván abban volna a jelentősége, hogy a szóban forgó regény tartalmaz olyan elemeket, amelyek lokálisak, s így speciálisak a fantasy főáramához képest. Egy ideje ugyanis éppen egy ilyen jellegű expanzió (is) jellemzi a spekulatív fikció kánonjait.
Okorafor regényében ilyen elemek a helyszín, a szereplők tudata, a hagyománykezelés és a konkrét társadalmi utalások. Mindez úgy is összegezhető, hogy A halálmegvető azért szubverzív regény, mert az angolszász fantasyben uralkodó kliséket egy azoktól eltérő mintázattal ütközteti. A regényt már ezért is érdemes kézbe venni, az olvasmányélmény reprodukciója helyett remekül szembesít az idegenség váratlan beszivárgásaival, de fontos megjegyezni, hogy a sablon átrendezése alkalmat ad arra is, hogy a történet példátlanul alkalmazott elemeit éppen valamilyen kontextus függvényében szemléljük. Ezek közül kiemelek itt egyet.
A haditechnikaként alkalmazott nemi erőszak és az abból következő megbélyegzés mellett az esendő és megkérdőjelezhető hagyományok kritizálása valószínűleg kihagyhatatlan komponensei lennének egy hosszabb eszmefuttatásnak, ezért egy ezekkel érintkező megoldásra utalunk. A főszereplőt csonkolják, eltávolítják a klitoriszát, s ezzel a vágással Okorafor egy-két kardinális társadalmi problémakör centrumába hatol. Onyesonwu ugyanakkor sajátos képességeinél fogva képes átalakítani a testét, és a metamorfózis arra is alkalmassá teszi, hogy időnként visszanövessze a klitoriszát. Vagyis a fantasykra is jellemző eljárást a szerző a korporális tengelyre helyezi át, de ezzel nemhogy eltávolítaná, épp ellenkezőleg, nagyon is a test átpolitizálására irányítja a figyelmet.
A klitoriszra (is) fókuszáló történetek közül az egyik legismertebb minden bizonnyal Federico Andahazi-Kasnya Az anatómus című regénye volt a ’90-es években. Ott már megnyílt egy kapu a testtengely elmozdításának irányába, a fantasyban azonban mindez alig (vagy nem) játszott szerepet. De még pontosabb úgy fogalmazni, hogy ha játszott is, tökéletesen más volt a funkciója, mint például az Anita Blake, vámpírvadász-ciklusban, melyben Anita succubussá válik, szexszel táplálkozik, ami utat nyit a fajok közti nemi aktusok részletezésének, mely egyben leképezi a testi határok elmozdítását és amorf alakzatokba rendezését. Okorafornál más a helyzet, amire a csonkolás hagyományából következtethetünk.
Natalie Angier A nő intim földrajza című könyvéből idéznék. „A csikló egyszerűen egy idegköteg; pontosan 8000 idegrostból áll. Egyetlen testrészünk sincs, ahol ilyen sűrűségben lennének jelen az idegrostok – sem az ujjbögyben, sem az ajkakban, sem a nyelvben. […] És mindez pusztán egyetlen célt szolgál: a nő gyönyörét, a nő kielégülését!” (78. old.) Okorafor regényében van egy jelenet, amelyben négy lány csiklóját távolítják el gyors egymásutánban, és ha valaki kíváncsi rá, hogy a nyelv vissza tudja-e adni azt a semmihez sem hasonlítható fájdalmat, amit éreznek, olvassa el a művet. Nagy biztonsággal állítható ugyanis, hogy ezzel a történetszállal (kiindulópontkén) Okorafor valami mást is felhelyezett az SFF térképére, nem csak Afrikát. (H. Nagy Péter)
