FIGYELEM! AZ ÍRÁS SPOILEREKET TARTALMAZ!
A San Francisco-i WIRED25 fesztiválon tartott előadásában (megtekinthető itt), amelynek témája a fantasyvilág-építés volt, Nora K. Jemisin amerikai fantasyíró számos érdekes szempontot vetett fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan működik és mire jó a fantasy. Az előadás során – a világépítés szintjeiről szólva – többek között különbséget tett makroszint (a világ fizikai környezete) és mikroszint (kultúrák megalkotása) között. Ez a különbség ugyan nem újkeletű, de Jemisin kifejezetten arra a kérdésre hívta fel a közönség figyelmét, hogy a makrovilág hogyan hat vissza a mikrovilágra. Nézzük meg a szerző háromszoros Hugo-díjas trilógiáját, A megtört földet először ebből a szempontból!
A történet egy Rezdületlen (az eredetiben: Stillness) nevű kontinensen játszódik, amelynek az egyik – a történet szempontjából is meghatározó jelentőségű – tulajdonsága, hogy ismétlődő kataklizmák (vulkánkitörések, cunamik stb.) és állandó szeizmikus aktivitás jellemzik. (A név tehát ironikus.) Ezek a katasztrófák időről időre úgynevezett ötödik évszakokat idéznek elő, amelyeknek azonban – mint a megnevezés is jelzi – nincs közük az általunk (lassan már csak történelemkönyvekből, illetve a zenetörténetből) ismert négy évszakhoz. Az ötödik évszakok olyan neveket viselnek, mint Fullasztó évszak, Savas évszak, Forrongó évszak stb., rövid leírásuk megtalálható mindhárom kötet függelékében. A történet – mint arra az első kötet címe (Az ötödik évszak) is utal – éppen egy ilyen évszak bekövetkezésekor veszi kezdetét. Az ötödik évszakok természetével Rezdületlen minden lakója tisztában van; a mostaninak azonban az kölcsönöz drámaiságot, hogy a jelek szerint ténylegesen a világ végét fogja jelenteni. Ennyit a makroszintről, és most térjünk át a világ mikroszintjére!
Milyen lehet az élet egy olyan kontinensen, amelyet folyamatosan katasztrófák sújtanak? Mi jellemezheti annak lakóit? A mikroszint kidolgozásakor Jemisin abból az alapfeltevésből indulhatott ki, hogy a fizikai világ jellemzői visszahatnak a benne élők viselkedésére, sőt az egyes élőlények tulajdonságaira is. Megtudjuk például, hogy az ötödik évszakok bekövetkezése során megváltozik az állatok viselkedése, ami a környezeti viszonyokhoz történő adaptációval magyarázható. A világ működése természetesen nemcsak az állatokra van hatással, hanem az emberekre is, hiszen ők is a természet részei. Rezdületlen lakóinak nem pusztán a viselkedését, de némelyikük tulajdonságait is alapvető módon határozza meg az, ahogyan a világuk működik. A trilógiában orogéneknek nevezik azokat az embereket, akik a szenzelés képessége révén érzékelni tudják a föld szeizmikus mozgásait, sőt képesek azt befolyásolni is. A szenzelés alapja azonban nem egyszerűen a mágia, ahogyan azt a fantasykben megszokhattuk. Jemisin igyekszik tudományos alapokra helyezni a világban működő varázslatot. A Hetedik Egyetem egyik tudósának feljegyzéséből megtudjuk, hogy az orogének agytörzsének aljánál található egy páros szerv, a szenzia, amely lehetővé teszi számukra a szeizmikus mozgások és a légköri nyomás érzékelését (Az ötödik évszak, 266).
Az orogének szerepe tehát óriási a túlélés szempontjából. Többször is elhangzik, hogy ha nem lennének orogének, akik képesek visszafojtani a földmozgásokat, akkor az emberiség már régen kihalt volna. Sajnos azonban az orogének nemcsak mérsékelni tudják a katasztrófát, hanem – amennyiben nem képesek uralni szenziájukat – képesek azt előidézni is. A trilógiában több balesetről is olvashatunk, amelyek egy részét olyan orogén gyerekek okozták, akik nem voltak tisztában a képességeikkel. Ezzel magyarázható, hogy miért bánnak úgy az orogénekkel ebben a világban az orogéniára képtelenek (a tompák), ahogy. Az orogének mássága félelmet ébreszt a tompákban, akik emiatt gyakorlatilag rabszolgaságba taszítják az orogéneket. A Második Jumenészi Krónikatanács nyilatkozata az Orogéniával Sújtottak Jogairól címet viselő dokumentum ezt nyíltan ki is mondja: „Helyzetünk teljes mértékben összefonódik Rezdületlen fizikai sértetlenségével – a hosszú távú túlélés nyilvánvaló érdekében. E föld fennmaradása különösképp függ a szeizmikus egyensúlytól, és a természet egyik parancsoló törvénye miatt csak az orogéniával rendelkezők tudják ezt biztosítani. Ezért ha csapást mérünk a szolgalétükre, csapást mérünk magára a bolygóra is. Emiatt úgy határozunk, hogy bár az orogének némi hasonlóságot mutatnak velünk, akik, ellentétben velük, jó és egészséges vérvonallal büszkélkedhetünk, és bár jól kell velük bánnunk a szolgák és a szabadok érdekében is, az orogén képesség minden szintjére úgy kell tekinteni, hogy az semmissé teszi az önálló személyiséget. Jogosan tekintjük és kezeljük őket alsóbbrendű és alárendelt fajként.” (Az obeliszkkapu, 204)
Ahelyett tehát, hogy a „mágikus” képességgel rendelkező orogének lennének ennek a világnak az urai, ők lesznek a világ (és a benne élő emberek) rabszolgái. Mindez azzal magyarázható, hogy Rezdületlenben az orogének és a tompák mellett létezik egy harmadik csoport is, az őrzők, akiknek legfontosabb tulajdonsága, hogy képesek uralmuk alá vonni az orogéneket. Bár úgy tűnik, hogy ez alapján az őrzők a világ igazi urai, mivel „[u]ralják az embereket, akik képesek uralni a természeti katasztrófákat” (Az obeliszkkapu, 165), valójában ez nem így van. Csak fokozatosan derül ki, hogy még az őrzők is alá vannak vetve egy náluk nagyobb hatalomnak (a hangolóknak vagy kőfalóknak), akik viszont alá vannak vetve a világ törvényszerűségeinek (így a kör bezárul). Jemisin nemcsak rendkívüli következetességgel gondolja végig, hogy milyen hatással van a világ makroszintje a mikroszintre, valamint hogy a mikroszint ennek köszönhetően hogyan épül fel, hanem szembeszáll a fantasy néhány kőbe vésett szabályával is. Először is magyarázatot ad a mágia működésére. Másodszor pedig az emberi szereplők fölé olyan hatalmakat rendel, amelyek bár nem emberiek, isteninek, de még csak mágikusnak sem tekinthetők (mint a fantasyk nagy részében), hiszen ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a világ törvényeinek, mint az emberek. Mivel A megtört föld-trilógia világának kulcsa maga a Föld, amely csak saját törvényszerűségeinek (azaz a fizikai törvényeknek) engedelmeskedik, ezért Jemisin három regényét nevezhetjük akár geológiai fantasynek vagy egyszerűbben geofantasynek is. (Keserű József)
