Az új trilógia véget ért. Ismét felnőtt egy generáció. Mintha csak tegnap néztük volna meg Az ébredő Erő első előzetesét, libabőrözve, mámorosan. Az írói és rendezői posztra ismét visszatért J. J. Abrams, aki Rian Johnson után visszavette a stafétát. Na, de jó lett a film? Hát...
A legnagyobb pozitívummal kezdve, a látvány, mint minden Abrams-filmben, itt is hibátlan. Abrams és csapata nagyon értenek az óriási képi világok megelevenítéséhez. Minden egyes képkocka egy saját kis világot ölt magára. Ennek már az Abrams-féle Star Trek-filmeknél is tanúi lehettünk. Kár, hogy közbeszól a dramaturgia. Nem kell nagy filmszakértőnek lenni ahhoz, hogy a néző rájöjjön, hogy amikor anno Abrams elkezdte az új trilógiát a hetedik résszel, akkor egy teljesen más irányba akarta terelni ezt a jobb sorsra ítélt szériát. A filmben jó néhány olyan dolog történik, vagy karakter tér vissza, melynek semmi indoka nincs, és lerí róluk az, hogy Abramsék az utolsó pillanatban döntöttek mellettük. Abrams olyannyira meg akart felelni a rajongói elvárásoknak, hogy végül azok áldozatává vált. Az utolsó Jedik egy nagyon megosztó film volt. (Akik gyűlölték a filmet, online csoportokat hoztak létre, melyeknek az volt a céljuk, hogy a filmet lehúzzák, ahol csak lehet.) Azonban, amit nem lehet elvenni Johnsontól az az, hogy próbált valami újat mutatni, míg az Abrams-filmek sokkal biztonságosabb játékot játszottak.
Visszatekintve, Az utolsó Jedik leginkább csak egy helyen hibázott nagyot. De ott akkorát, hogy eltemette Abrams folytatását még azelőtt, hogy az megíródott volna. Zsákutcába terelte a sztorit, ahonnan nehéz bárhová is menni. Abrams tulajdonképpen az egész film alatt Az utolsó Jedik kisebb-nagyobb problémáit próbálja orvosolni. Egyenként átmegy annak legutáltabb momentumain, próbálván javítani rajtuk. Abrams olyannyira ignorálja Az utolsó Jedik cselekményét, hogy ha Az ébredő Erő után mindjárt ezt néznénk, szinte semmiről sem maradnánk le. És itt vagyunk a záró epizód legnagyobb problémájánál. A trilógia befejező részénél vagyunk, ahol a film első fele még mindig egy nagy bevezetés. Olyan gyorsan váltakoznak a különböző helyszínek és karakterek, hogy a nézőnek egy pillanata nincs arra, hogy bármelyikükben is el tudjon mélyülni. Tudjuk, hogy gondok vannak ott, ahol már a harmadik filmben látjuk szereplőinket, de még mindig úgy tekintünk rájuk, mint az idegenekre. Hiába az óriási képi világ, ha nincs alatta tartalom.
A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy sokkal nagyobb potenciállal indult az egész. Önismétlő volt Az ébredő erő? Igen. Voltak hibái? Voltak. De ráhelyezte a vonatot a sínre. Rengeteg potenciál volt például Finn karakterében, akivel a széria nem kezdett semmit. Az egyetlen igazán jól felépített karaktere az új trilógiának végül Adam Driver Kylo Renje lett. Persze, a csapat többi tagja is hozza azt, amennyit lehet, de nehéz ló nélkül lovagolni.
Az új trilógia ezúttal nem a fény és a sötétség végtelen harcáról szól. Ez itt az írók harca. Az igazság az, hogy sem Abrams, sem Johnson nem hibáztatható a történtekért. Csakis azok hibáztathatók, akik engedték, hogy három kész forgatókönyv nélkül induljon el a történet. Meg persze azok, akik szerint jó ötlet volt két teljesen más stílusjegyekkel rendelkező rendezőt szerződtetni a mezőnybe. A Skywalker kora azoknak készült, akik szívből gyűlölték Az utolsó jediket. Mint az eddigi trilógia összes darabja, ez is nagyon meg fogja osztani a nézőket. Akiknek elég a nagy és magával ragadó látványvilág, és nem szeretnek, vagy tudnak, elmélyülni egy filmben, azoknak jóval nagyobb eséllyel lesz tetszetős. Mindenki másnak csak azt tudom ajánlani, hogy ne az egekben legyenek az elvárások a film megtekintése előtt. Akkor még akár kellemes meglepetést is nyújthat számukra. (Tóth Márk)
