Han Solo sosem tartozott igazán a kedvenc Star Wars karaktereim közé. Amikor hallottam, hogy önálló filmet fog kapni, csak annyi jutott eszembe, hogy több olyan karakter van ebben a franchise-ban, akivel érdemesebb volna foglalkozni. Végeredményben aztán kaptunk egy viszonylag korrekt, ám véleményem szerint teljesen felesleges filmet. Szinte várható volt, hogy ezt követően regények is meg fognak jelenni Solóról. A legfrissebb, amely a film előzménye is, nemrégiben jelent meg magyarul Koréliai hajsza címmel a Szukits kiadónál. (Erről is nemsokára írok majd). Most azonban kanyarodjunk vissza az első alkotáshoz, amely (ha nem számoljuk a filmregényt) José Daniel Older A végső dobás című könyve volt a sorban.
A galaxis két legnagyobb lókötője, Han ás Lando ismét elképesztő kalandba keveredik ebben az új kötetben. Két évvel járunk a Jakkui csata után, amikor egy különös szerzet átprogramozza Lando egyik droidját és megpróbálja eltenni őt láb alól. Mint kiderül, ennek az egésznek köze van egy szerkezethez, amelyet ő és Han (külön-külön) már korábban megpróbáltak elcsaklizni, így tehát Calrissian felkeresi Solót, hogy segítsen megoldani az ügyet.
A regény négy szálon fut, ebből egy a „jelenben”, míg három a múltban játszódik: egy Solo, egy Lando, egy pedig a regény antagonistájának a múltjába enged betekintést. Azt kell, hogy mondjam Older ezeket az időbeli ugrásokat ügyesebben, és izgalmasabban oldotta meg, mint azt Timothy Zahn tette a Thrawn: Szövetségek című kötetében.
Érdekes volt figyelni a két főszereplő karakter jellemfejlődését, és más oldalukról megismerni őket. Han a Kashyyyk felszabadítását és a Jakkui ütközetet követően a Chandrillán él családjával, Leiával és a két éves Bennel. Igyekszik beilleszkedni, családapaként helytállni, ám nyughatatlan vére nem hagyja őt békén. A politika hidegen hagyja, és veszélyesebbnek tartja, mint egy pisztolypárbajt. Lando pedig, aki mindig nagy nőcsábász (is) volt, rájön arra, hogy talált valakit, egy twilek nőt, akit tudna szeretni. „Közös” múltjuk most ezeket az állapotokat veszélyezteti – és ezen túl a galaxis sorsát is. Bár mindkét csibész már rég elhagyta a tejfogát, azonban még van jó néhány trükk a tarsolyukban.
A regényt mindenképpen ajánlom egyrészt a karakterek rajongóinak, másrészt mindazoknak, akik szeretik a Star Wars univerzumban játszódó kalandosabb történeteket. (N. Juhász Tamás)