Paolo Bacigalupi: A vízvadász
Korunk legégetőbb problémái többféle értelemben is összefüggenek a tudománnyal. Ennek a komplexumnak sokfajta – megbízható és megbízhatatlan – közvetítő közege van, elég csak a tudományos újságírás mellett a különféle médiaspekulációk jelenségére utalni. Izgalmas fejlemény ugyanakkor, hogy ebbe a közvetítésbe bekapcsolódott a zsánerirodalom is. Például Paolo Bacigalupi mindezidáig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy regényei (gondoljunk A felhúzhatós lányra) olyan jövőbeli extrapolációkon alapulnak, melyek problémahorizontjában saját jelenünkre ismerhetünk. A vízvadász című sf-thriller kiindulópontja ugyanis az ivóvízkészlet ésszerűtlen felhasználása és egyenetlen elosztása, mely dilemma a napi sajtó szintjén is az egyik legtöbbet emlegetett veszélyforrásnak számít.
Norman Myers környezettudós – emlékezzünk csak rá! – már régen megfogalmazta igen szemléletesen, mi az alapvető probléma: „Számos fejlődő országban az egy főre jutó átlagos napi háztartási vízfogyasztás mindössze fele annak, amennyi vizet egy amerikai a WC egyszeri öblítésére használ.” Bacigalupi regényének cselekménye egy olyan jövőben játszódik, melyben ez a tendencia nem csak elérte, de politikai téren rendesen meg is változtatta az Egyesült Államokat: Nevada, Arizona és Kalifornia a Colorado-folyó vízkészletéért harcol. Egy olyan világba csöppenünk tehát, melyben a víz az aranynál is többet ér, az új vízforrás lehetőségének felbukkanása pedig elég ahhoz, hogy az emberélet a nullával váljon egyenlővé.
Bár a történet nagy része pörgős akció, Bacigalupi mindvégig képes a vízhiányból fakadó következményeket úgy adagolni, hogy azok ne puszta háttéranyagként, hanem a cselekmény hajtómotorjaként működjenek. Alighanem igaza volt John Scalzi sci-fi-írónak, aki szerint „A jövőről írni bárki tud. Paolo Bacigalupi azonban arról a jövőről ír, amelyet ezekben a napokban alapozunk meg, ha nem teszünk valamilyen radikális lépést. Ez az írói hozzáállás teszi a könyveit olyan gyönyörűvé… és ijesztővé.” Nos, ennek a „radikális lépésnek” a kiszámításához – remélem, mondanom sem kell –, először is a tudományhoz kell fordulnunk. És akkor elkerülhető lesz az a jövő, amelyről A vízvadász szól. (H. Nagy Péter)
