Hat ébredés
Amikor először kézbe vettem ezt a kötetet, két dolgon akadt meg a szemem. Elsőként a szerző nevén: Mur Lafferty. Nem volt ismerős, de aztán láttam, hogy a hamarosan megjelenő Solo: Egy Star Wars történet filmregényt is ő írta. Az internetet segítségül hívva pedig megtudtam, hogy korábban urban fantasy tematikájú regényeket és történeteket írt (ezek nem jelentek meg magyarul). Így aztán érthető, hogy volt bennem némi kétely, hogy mire is lesz képes a szerző. Másodsorban pedig a kötet hátoldalán lévő leírás keltette fel az érdeklődésemet, amely röviden felvázolja, hogy egy űrhajóról és klónokról, meg gyilkosságról (kedveljük az ilyesmit) fog szólni a regény. Na, ez már biztatóbb kilátásokkal kecsegtetett. Aztán nekivágtam a könyvnek. És azt vettem észre, hogy szinte az első oldaltól benne vagyok az események sűrűjében.
A kötet azzal indít, hogy a felvezetőben elolvashatjuk a klónokkal kapcsolatos nemzetközi törvényeket kiegészítő záradékokat, ez némiképp Asimov robotikatörvényeit juttathatja eszünkbe. Ez a kérdéskör a jelenünk és jövőnk klóntechnológiáját figyelembe véve igencsak elgondolkodtatóvá válik/válhat. Részben ennek az eljárásnak a veszélyeit már a Jurassic Park széria, de a már fentebb említett Star Wars is pedzegette.
Az első fejezetben Maria (az egyik klón) szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket. Szereplőnk éppen egy klón-tartályban ébred és körülötte mindenhol vér és testek találhatóak. Ezt követően társai is felébrednek (innen a cím: Hat ébredés), majd megpróbálják felfejteni, hogy előző testeikkel-klónjaikkal mi történt.
Más klóntörténetekkel ellentétben a kötet szereplői képesek lementeni korábbi életeiket, majd ezeket visszatölteni az új testbe, mintegy meghosszabbítva az életüket. Lényegében tehát halhatatlanságról beszélünk, ami komoly erkölcsi és morális kérdéseket generálhat a regény szereplőiben és az olvasóban egyaránt. És alapvetően felmerül az a kérdés is, hogy bűn-e megölni egy klónt, ha az később újra létrehozható, a korábbi tapasztalataival, tudásával, személyével egyetemben. Illetve mi történik akkor, ha vannak olyan hekkerek, akik képesek ezekbe a tudatmátrixokba belepiszkálni? A történetünk szereplőinek pedig megvannak a maguk kis múltbéli titkai, ám annak köszönhetően, hogy az utazásuk megkezdése utáni eseményeket törölték a rendszerből, maguknak kell összerakniuk, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, ami az előző legénység halálát okozta. Mur Lafferty lassan, visszaemlékezések formájában az olvasó kezébe adja a megfejtést.
Vagyis egy igen élvezetes, alkalmanként elgondolkodtató regényt kap az olvasó kézhez, amelyben még több potenciál is rejtőzik (a folytatásra is vevő lennék). Így aztán csak annyit mondok, hogy mindenképpen érdemes elolvasni. (N. Juhász Tamás)
