Jules Verne Utazás a Holdba – Utazás a Hold körül c. duológiájában utalás történik az ún. nagy Hold-koholmányra. 1835-ben a New York Sun egyik cikkének köszönhetően villámgyorsan elterjedt az a nézet, mely szerint a Holdon – az erdőktől kezdve a denevérszárnyú emberekig – burjánzik az élet. Verne tudományos románca ennek a tévhitnek a cáfolataként is olvasható, az expedíció ugyanis arra a következtetésre jut, hogy a Hold – az utazás idejében legalábbis – lakhatatlan világ. Az emberi képzeletet persze folyamatosan kondicionálja a Hold, a science fictionön belül számtalan mű szól égi kísérőnk kolonializálásáról, benépesítéséről, vagy például börtönbolygóként való hasznosításáról.
Anthony O’Neill A sötét oldal c. regénye részben ezt a hagyományt gazdagítja, ugyanakkor van egy gyújtópontja, amely a tévhitoszlatás szempontjából Verne látásmódjával rokonítható. A műben ugyanis szóba kerül a Hold sötét oldalának mítosza, s erről az elbeszélő a tudománynak megfelelően nyilatkozik: „Se vulkánok, se víz, se életjel, csak förtelmes, himlőhelyes felszín; ami, ha őszinték akarunk lenni, jobban nézett ki sötétben. És ezért olyan találó a »sötét oldal« elnevezés, noha szó szerint véve hibás.” Valóban, a Hold sötét oldalát ugyanúgy éri a napfény, mint a másik, a Föld felőli oldalt. A regény ezen a ponton a „sötét oldal” metaforikus kiterjesztésével kezd operálni (sötét, mert a jeges űrre néz), amit a történet folyamán a noir elemeivel vegyít, és mindvégig eljátszik a fény/árnyék-dinamikával.
Picit tegyük ezt félre, van ugyanis O’Neill művében egy másik izgalmas vonulat, mely a kultúra működésére nyit horizontot a marketingen keresztül. Az alábbi történet valószínűleg telitalálat, ezért érdemes felidézni. Az egyik szereplő az apja gondolkodásmódját azzal modellálja, hogy előadja, miként döntött a következő szituációban. Elárvereztek egy olyan festményt, melyet hosszú időn keresztül Caravaggiónak tulajdonítottak. A szakértők azonban bebizonyították, hogy nem Caravaggio, hanem egy ismeretlen kortársa festette. Ha C. készítette volna, 500 milliót érne, de mivel más festette, max. 3-4 millió az ára. „De most jön a lényeg. Apám mégis megvette. Azt állította, hogy még értékesebb azután, hogy hivatalosan leértékelték. […] Mert ha mást nem, a brand egyedi erejét demonstrálja, mondta. Caravaggio? Ötszázmillió dollár. Egy ismeretlen fazon? Bolhapiaci limlom. Holott a festmény ugyanaz.”
Végül pedig kapcsoljuk össze a két szempontot. O’Neill regénye a sötét oldal alakzatát egy tudományos-technikai alapon nyugvó holdbéli ellenkultúra rétegzett bemutatására használja. Olyan öntörvényű és öncélú, dekanonizált, ám éppen ezért sokak számára vonzó világot épít így fel (politikailag és gazdaságilag), mely a Földről nézve kutatási terület (zord égitest) és törvénytelen mennyország (bűnöző kolónia) egyszerre. A brutális gyilkosságok elkövetői utáni nyomozás itt egyenlő az alvilágban való bolyongással és a túlélésért, vagy még inkább: az identitásért folytatott küzdelemmel. Ebben a keményvonalas, az értékrendeket újra és újra átfordító közegben fokozottan igaz az elterjedt szlogen: hosszú az út, amely a sötétségből a fényre vezet; ha oda vezethet egyáltalán. (H. Nagy Péter)
