2013. december 4-én tartotta meg az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport soron következő kritikai szemináriumát, melynek központi témája Ray Kurzweil A szingularitás küszöbén című műve volt. A szemináriumot H. Nagy Péter nyitotta meg, aki a futurológiai dilemmák mellett felvetette azt a kérdést is, hogy vajon hol húzódik a határvonal science és fiction között. Kurzweil szövege egyértelműen a kettő határán egyensúlyozik. A bevezető után Hegedűs Norbert és Zolczer Péter mutatta be a hallgatóságnak, hogy mi is lényegében az ún. szingularitás elmélete.
Hegedűs röviden vázolta Kurzweil életművét, aki feltalálóként és futurológusként ismert, kutatási területei pedig a zeneszintézis, a beszéd- és arcfelismerés, az olvasástechnológia és a virtuális valóság. A szingularitás kulcsgondolata, hogy az emberi fejlődés exponenciálisan megy végbe, alapelvei pedig a következőek: a paradigmaváltás növekvő sebessége, az emberi agy feltérképezése, tudatunk programozhatósága, ami által valóra válhatna a „halhatatlanság”, az emberi intelligencia erősségeinek egyesítése a gépi intelligencia erősségeivel, biológiai korlátaink meghaladása, a nanotechnológia elterjedése, a virtuális valóság a valódi valóság versenytársává válása, illetve a világegyetem meghódítása. Zolczer Péter remek érzékkel kapcsolódott Hegedűs előadásához. A matematikai szingularitás magyarázatával közelebb vitte a szeminárium résztvevőit az exponenciális fejlődés megértéséhez. A technológiai fejlesztések nagyütemű előrelépéseit pedig látványos videókkal és ábrákkal támasztotta alá (pl. fraktálok – önhasonlóság – Mandelbrot halmaz).
Záróakkordként a szingularitás szépirodalmi vonatkozásairól esett szó, hiszen a jelenség és ezzel együtt A szingularitás küszöbén hatása vitathatatlan az SF irodalomban. Hegedűs Norbert Greg Egan Diaszpórájáról, Hannu Rajaniemi Kvantumtolvajáról és John Scalzi Vének háborúja című regényéről beszélt. A Diaszpóra a hard SF egyik csúcsteljesítményének számít, melynek alapvetése Kurzweil elméletével azonos. A társadalom virtuális poliszpolgárokból és húsvérekből áll, hangsúlyozva az intelligens szoftverek, a génsebészet és a mutáció jelenlétét. A Kvantumtolvaj érdekessége, hogy a történet egy krimiszál köré épül, főhőse a poszthumán Arséne Lupin, technológiai vonatkozásai pedig a nanotechnológia, a gevulot-rendszer, a közös exomemória és az egyedi nyelvezet. Végül, de nem utolsó sorban, a Vének háborújában a világűr gyarmatosítása, a tudat áttelepítése, a FejGép és a nanotechnológia kap kiemelt szerepet.
A diskurzust egy helyénvaló kérdés indította el: a jelenlevők közül ki vállalná a technológiai szingularitással járó változásokat ember mivoltukban? A válaszok alapján a hallgatóságot – akár Brandon Hackett Isten gépei című könyve alapján – antitechnológistának nevezhetnénk. Egyelőre. (Máté Orsolya)
Képek az akcióról itt.
