A monstrumok elemzése önálló tudományággá vált a kultúrakutatáson belül, amely a fordulat előtt – Freud „kísérteties”, Jung „archetípus” és Kristeva „tisztátalan” fogalmaira alapozva – pszichológiai terekben mozgott, a szörnyeket kivetülésekként és metaforákként kezelve. J. J. Cohen 1996-ban megjelent Monster Culture című írásában azonban rámutatott, hogy a szörnyek hibridizációs technológia eredményei, melyek a különféle kategóriáink határait jelzik. A monstrumkutatás fordulat utáni módszertanát és kérdésirányait a Limpár Ildikó által szerkesztett Rémesen népszerű című tanulmánykötet is hozzáférhetővé tette és demonstrálta (magyar nyelven tán először; 2021-ben).
Ebben a horizontban jelent meg (szintén 2021-ben) N. Juhász Tamás A terror univerzumai című könyvecskéje. A konstelláció a címben szereplő fogalomra épül, a popkultúra szóba kerülő jelenségeit a terror alakzata köti össze. Az „Őskori” terror című fejezet főhősei King Kong, Godzilla és a Jurassic Park dinoszauruszai. Olyan monstrumok, melyek a nukleáris fenyegetettséggel és a génszerkesztés veszélyeivel hozhatók kapcsolatba. Az utóbbihoz bátran ajánlható Jennifer Doudna – Samuel H. Sternberggel közösen írt – Meghekkelt teremtés című könyve, melyben a Nobel-díjas tudós (és társa) így fogalmaz:
„A CRISPR pedig újabb lehetőséget kínál a letűnt fajok életre keltésére, ami nem sokban különbözik egyébként a dinoszauruszok feltámasztásának – a Jurassic Park című könyvben és az azt követő, 1993-as hollywoodi filmben bemutatott – elképzelt ábrázolásától. Ebben a lenyűgöző sci-fi történetben a tudósok békák DNS-ébe illesztették be a kihalt dinoszauruszok génjeit, amelyeket borostyánban megőrzött megkövesedett szúnyogokból nyertek ki. Sajnos (vagy szerencsére, attól függően, hogy mit gondolunk a dinoszauruszokról) a DNS kémiai kötései túlságosan instabilak ahhoz, hogy 65 millió éven keresztül sértetlenek maradjanak. A felvázolt ötlettel ugyanakkor a könyv szerzője, Michael Crichton nem járt messze a valóságtól.” (188. old.)
Ugyanígy ajánlható kontextusként aztán a Társadalmi terror című fejezethez (amelyben A majmok bolygójáról, a Silverről és a Metró 2033-ról van szó) Frans de Waal Mama utolsó ölelése című – több mint fontos – munkája, melyből tájékozódhatunk az állatoknál tapasztalható érzelmekről. A Mechanikus terror című fejezet elsősorban a Terminator-univerzumról szól, az idővel kapcsolatban pedig nem árt fellapozni Carlo Rovelli Az idő rendje című félelmetes dolgozatát, hogy lássuk, különböző mérettartományokban mit jelent az általunk időnek nevezett fizikai jelenség. (Messze túl a filozófián.)
A „Virtuális” terror című részben aztán jön a Mátrix-probléma (ennek kontextusát előállítani ma már nagyobb terjedelmű munka lenne, mint maga a könyv); a Bioterror című fejezet a Resident Evil és a Halo világaiba kalauzol (a vírustematikára is utalva); míg a záró effektusban (Földönkívüli terror) a Predator és az Alien idegenjei játsszák a főszerepet. (Az utóbbi kábé úgy van összefércelve ismert fajokból és Giger képzeletéből, mint Frankenstein teremtménye.) A pandémia korának köszönhető tehát az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagjai közül N. Juhász Tamás A terror univerzumai című kompozíciója és Keserű József Lehetnek sárkányaid is című monográfiája. Mindkettő a szörnyű idők pozitív öröksége. (H. Nagy Péter)
