MA Populáris Kultúra Kutatócsoport

Lady Gaga ARTPOP című albumával kapcsolatban adós maradtam a borítókép értelmezésével (köszönöm a jelzést a Facebookon). Szóval, Jeff Koonsnak van egy szoborszériája Gazing Ball (kb. Bámuló golyó) címmel, amely arra épül, hogy a fehér színű antikizáló és giccses formák kiegészülnek egy kék golyóval.

Ezek az esetlegesen elhelyezett kék golyók azonnal vonzzák a nézői tekintetet, ugyanakkor tükrözik is, tehát első nekifutásra azt lehet mondani, hogy Koons ezeken keresztül komponálja bele a nézőt az installációba.

Gaga borítóján is ezt látjuk, a művésznő szoborszerű képe és az előtte lévő kék golyó félreérthetetlenül a Gazing Ball részévé avatja a kompozíciót. Ugyanakkor Gaga beállítása (kezeivel takarja a melleit) Koons más műveire is utalhat, hiszen a giccsművész többször eljátszott már ezzel a pózzal. A kapcsolatrendszer aztán újabb rétegekkel gazdagodhat, például a Botticelli-háttér alapján, ez világos; de annak fényében is, hogy miként tekintünk az említett kék golyóbisra.

Persze-persze, sokak számára olyan, mint a karácsonyfadísz, de mivel egymásra utaló, egymással kapcsolatban álló jelekként is felfoghatók, ezért – Tolkien-rajongók előnyben – úgy viselkednek, mint a „néma” palantírok. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a Cover Art egy újabb izgalmas darabjával állunk szemben. (HNP)

Mi történik, ha az ember hirtelen egy bizarr űrhajón találja magát néhány sorstársával együtt, miközben az ablakon kinézve azt látja, hogy a Föld egyre csak távolodik? Mi történik, ha ezen az űrhajón nemcsak sorstársaink utaznak velünk, hanem más fajok egyedei is? És mi történik, ha egy idő után már magunk sem vagyunk biztosak benne, melyik fajhoz is tartozunk? 2013. november 20-án a megszokott időben és a megszokott helyen (16:45, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, kari olvasó) többek között ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat Baka L. Patrik Poszthumán metamorfózisok című tanulmányát (megjelent az Opus 2012/6-os számában) és Brandon Hackett Az ember könyve című regényét elemezve. Kár lenne kihagyni. (KJ)

Az MA PKK számára Lady Gaga tevékenysége jóval fontosabb, mint azt egyetemi hallgatóink többsége gondolja, s ennek hamarosan nyoma is lesz a weboldalunkon. Néhány napja volt Brooklynban a művésznő ARTPOP című albumának bemutató koncertje. Mivel helyszíni tudósítónk nem volt – sajnos –, ezért csak egy rövid hír erejéig utalunk a produkcióra. A legérdekesebb talán az lehetett, amikor Gaga a Volantis nevű high tech „ruhában” ha nem is a mennybe, de pár centiméterrel a színpad fölé szállt. Sokan talán azt gondolják, hogy ez pusztán Stefani egy újabb hóbortja, azonban – ahogy azt tőle már megszokhattuk – többről van itt szó. A Volantist Gaga szubjektum-metaforának tartja, amelyet – egy megfordítással – nem ő hord, hanem a „ruha” mozgatja, viseli a tulajdonosát. Ezzel a megoldással Gaga ismét arra irányította a figyelmet, hogy identitása nem rögzített, testét pedig egy újabb médium „szabályozza”. A világ (vagy inkább a Föld) első repülő ruhája mellett érdemes megemlíteni azt is, hogy az ARTPOP dizájnja Jeff Koons és Lady Gaga közös munkája (az albumot kísérő projektben továbbá Robert Wilson is részt vett). A borító remekül rájátszik a POP ART és az ARTPOP kapcsolatrendszerére, s arra is, hogy – a híres Botticelli-kép áttörése erre utalhat – korunkban egy új, a populáris kultúra felől értelmezhető szépségeszmény született… (HNP)

Az Opus 2013/6-os száma az MA PKK szempontjából számos érdekes szöveget tartalmaz. A folyóirat Horizontok blokkjában kaptak helyet Halmai Tamás rövidprózái, melyek a sciencefiction-hagyománnyal való humoros párbeszédre épülnek (kb. mintha Örkény SF-egypercesei lennének). Ugyanebben a blokkban olvasható Kirie Tuan Harmónia c. SF-monológja, amelynek kötelező intertextusa Itó Projekt Harmónia c. antiutópisztikus SF-regénye. A lap önálló blokkot szentel a Prometheus című filmnek. N. Juhász Tamás, H. Nagy Péter és Zolczer Péter tanulmányai a Ridley Scott rendezte film több elemét térképezik fel az Alien-univerzumtól kezdve a pánspermium-elméleten át a mesterséges intelligenciáig. A folyóirat Palimpszeszt blokkjában olvasható továbbá Hegedűs Norbert értő kritikája Sánta Szilárd Mesterséges horizontok – Bevezetés a kortárs sci-fi olvasásába című fontos könyvéről. (HNP)

November első szerdáján a SJE TKK Kari Napok rendezvénysorozat irodalmi előadásainak sorába is bekapcsolódva került megrendezésre az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport harmadik szakszemináriuma, melynek témájául a Time magazin által minden idők egyik legjobb angol nyelven írt regényének tartott mű, Neal Stephenson Snow Crash című alkotása szolgált. Míg a két héttel korábban elemzett Bacigalupi-regény, A felhúzhatós lány egyfajta radikális elfordulásként értelmezhető a cyberpunk irányzatától, addig az „avatar” fogalmát a köztudatban elültető Snow Crash sajátossága, hogy mind a cyberpunk, mind a postcyberpunk alkotta műfajvilágból is plauzibilis értelmezések sorának enged teret. Ezt fokozandó érdekesség, hogy utóbbi nézőpontból legitim módon megközelíthető akár az előbbi, azaz a CP paródiájaként is.

A Sánta Szilárd által vezetett szeminárium során a mű „magja” felé bejárt út – H. Nagy Péter prezentációját követve – a memetika és a virológia alkotta tudományos irány volt, utóbbi mind biológiai, mind számítástechnikai értelmezésben. A mű központi alakja ugyanis a hacker, aki egyfajta közvetítő szerepet tölt be a reális és virtuális tér között. A „snow crash” nem más, mint egy, a virtuális és a reális térben terjedő, a sumér-akkád időkben létrejött vírus, s az azóta eltelt emberi történelem megfeleltethető ennek mutálódó változatai, illetve az ellene fellépő immunrendszerek küzdelmei sorának. A vírus átalakítja az emberi tudatot (az agy operációs rendszerét). Az emberi kultúra így mutációk sorozataként terjed, de facto a tudat is ugyanilyen módon alakul. A vázolt nézőpontból kiindulva tanulságos, akár a könyv paradigmáját elhagyó gondolatkísérletek folytathatók napjaink világának működéséről, trendek, divatok, stílusok, szokások és mechanizmusok „vírusként” való, a mindennapjainkba történő behatolásáról.

A másik, általunk bejárt vizsgálati út – szintén H. Nagy gondolatmenetét követve – a memetikáé volt, amelynek kiindulópontja – s egyben a regény intertextusa – Richard Dawkins The Selfish Gene című munkája. A Cambridge Egyetem professzorának elmélete, az „önző génelmélet” – természetesen nagyfokú leegyszerűsítés után – úgy közelíthető meg, hogy valamennyi biológiai test a gének által előállított termékként arra hivatott, hogy önmaga génkészletét terjessze. Ezzel analóg módon történik a kultúra átadása; az élet ugyanis replikálódó egységek egymástól eltérő túlélése lévén fejlődik ki. E teória központi elemei a kulturális átadás egységei, a „mémek”, melyek agyból agyba hatolva reprodukálják önmagukat. Mivel folytonos mutációnak vannak kitéve, előfordulhat, hogy éppen a génekkel kerülnek szembe. A tudat a mémek terméke, s miattuk nem vagyunk képesek abbahagyni a gondolkodást. A mémek tehát gondolkodásunk eszközeivé válnak, s végső soron az „én” a szimbiózisuknak feleltethető meg.

Mindezek alapján elmondható, hogy a hallatlan nyelvi innovációt végrehajtó Snow Crash olyan szövegként viselkedik, amely a memetikai műveleteket és a cyberhagyományt kontaminálva alakítja ki poétikai-retorikai terét.

A szakszeminárium-sorozat két hét múlva hasonlóan izgalmas témával folytatódik; a kortárs magyar sci-fi kiemelkedő alkotása, Brandon Hackett Az ember könyve című darabja kerül terítékre. (Szitás Péter)

További képek itt.

2013. november 5-én tartotta első író-olvasó találkozóját az MA PKK, a SJE TKK 404-es termében, szép számú közönség előtt. A találkozó szervesen illeszkedik a Kutatócsoport félévi programjába, hiszen a meghívott vendégek a kortárs magyar sci-fi és fantasy kiemelkedő tehetségű alkotói. László Zoltán betegség miatt sajnos nem tudott jelen lenni, így Keserű József és H. Nagy Péter „csak” Markovics Botonddal (Brandon Hackett) beszélgetett. 

Felvezetésképpen Keserű József bemutatta Markovics Botond életművét, röviden felvázolta pályájának főbb állomásait és megemlítette az író jelentősebb műveit. A szerző nem értett egyet azzal, hogy legutóbbi művei a Hard SF zsáneréhez tartoznának. Szerinte a tudományosság alapvetően minden sci-fi velejárója, s fontosnak tartja, hogy a tudomány ne menjen a szórakoztatás rovására. 

Markovics Botond elmondta, hogy bár tapasztalatai szerint a sci-fi és a fantasy megítélése mindenütt kívül van az „elfogadott” kategóriáján, a mai fiatalok körében van igény a jól megírt sci-fire. Ugyanakkor egy magyar szerzőnek meglehetősen nehéz dolga van, hiszen a nívós külföldi szerzők komoly konkurenciát jelentenek. H. Nagy Péter megjegyezte, hogy ezért fontos, hogy a kritika végezze a dolgát, hiszen ennek köszönhetően változhat a zsáner helyzete – a szakmai figyelem javíthatja a művek megítélését. Keserű József azon kérdésére, hogy mi szólhat amellett, hogy egy mai fiatal sci-fit olvasson, Markovics Botond az érdeklődés és a nyitottság fontosságát hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ő maga Dan Simmons, Orson Scott Card, China Miéville, Paolo Bacigalupi ill. Zsoldos Péter műveit kedveli. 

Ezt követően kerültek bemutatásra a szerző legutóbbi regényei, Az ember könyve és az Isten gépei. Mindkét könyv több szállal kötődik az SF hagyományaihoz, s mindkettő számos egyedi ötlettel rendelkezik – H. Nagy Az ember könyve esetében a kommunikáció tematizáltságára és mediális fordításaira hívta fel a figyelmet (hiszen nem minden nap olvasunk illatokkal kommunikáló idegenekről). Keserű József a könyvet méltatva elmondta, hogy akár Az ember könyvével is el lehet kezdeni a sci-fi olvasását, mivel az – amellett, hogy a kortárs SF legjobbjai közé tartozik – olyan kérdéseket vet fel, melyek segítik az önmegértésünket is. 

Az író-olvasó találkozó végén Markovics Botond röviden beszélt legújabb könyvéről (mely várhatóan jövőre fog megjelenni), s válaszolt a közönség kérdéseire. Elmondhatjuk, hogy az akció végig remek hangulatban, pörgősen telt, s reméljük, hogy az MA PKK jövőbeli eseményei is ilyen sikeresek lesznek. (HN)

 Képek az eseményről itt!

H. Nagy Péter az MA PKK egyik alapító tagja, másfél évtizede foglalkozik a popkultúra különféle kapcsolatrendszereivel. Legújabb, Párhuzamos mintázatok című könyve olyan fejezetekből áll, melyekben a szerző egyszerre két médium sajátosságaival foglalkozik: filmeket elemez tudománynépszerűsítő munkák bevonásával (a kozmológiától kezdve a biológián, a fizikán, a kémián át a kriptográfiáig), és fordítva: a filmeket (az Avatartól a Donnie Darkon keresztül a Rangoig) a tudománynépszerűsítő irodalom legfontosabb eredményei alapján közelíti meg. Ezzel részben feltérképezi a természettudomány és a tömegfilm analóg kérdésirányait. Az így létrejövő sorozat a szó legszorosabb értelmében véve multidiszciplináris karakterű lesz, mely a vállalkozást a tudományos ismeretterjesztő irodalom kurrens eredményeihez közelíti. A Párhuzamos mintázatokat ennek köszönhetően ugyanúgy haszonnal forgathatják a művészetek (vagy a filmesztétika) iránt érdeklődők, mint a kultúrtörténeti összefüggésekre fogékonyabb vagy a természettudományok felől érkező olvasók is. Emellett a könyv abban az értelemben is széles horizontban mozog, hogy a témákon keresztül megszólítja a szakembereken túl a diákokat, a tanárokat, de azokat is, akik a populáris kultúrában járatosabbak. A kötet nyelve – bármennyire is nehéz ezt megvalósítani – magas színvonalon tesz eleget az olvashatóság kritériumának, ám úgy, hogy az írások szemléletmódja nem leegyszerűsítő, hanem mindvégig tudományos marad. Úgy mutatja be például az evolúciós algoritmust, a sokvilág-elméletet vagy az ikerparadoxont, hogy azt azok is megértik, akik itt szembesülnek először a szóban forgó jelenségekkel. Mindezzel a szerzőnek sikerül ismét megalapoznia egy olyan, az MA PKK számára is nélkülözhetetlen szemléleti horizontot, mely látásmódját összetéveszthetetlenné, de ami fontosabb: maradéktalanul követhetővé és továbbgondolhatóvá teszi. (HO)

2013. november 5-én, délután 14.00 órai kezdettel a Selye János Egyetem Tanárképző Karán kerül sor az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport első író-olvasó találkozójára. Vendégeink László Zoltán és a Brandon Hackett álnév alatt író Markovics Botond lesznek. Az Encouragement Award- és Zsoldos Péter-díjas László Zoltán legutóbbi regénye, amely Egyszervolt címen jelent meg az Agave kiadónál, az idei év egyik kellemes meglepetésének számított. A szintén Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett legfrissebb regénye, Az ember könyve szintén az Agave kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben. A kiváló regényről Baka Patrik közölt tanulmányt az Opus folyóirat 2012/6-os számában. László Zoltánnal és Brandon Hackett-tel Keserű József és H. Nagy Péter beszélget a kortárs magyar (és nem magyar) science fictionről, a fantasztikus irodalomban rejlő lehetőségekről, eddigi műveikről és jövőbeli terveikről, és sok minden másról. A rendezvény részét képezi a Selye János Egyetemen zajló Kari Napok rendezvénysorozatnak. (KJ)

Az MA PKK következő szemináriumának témája Neal Stephenson Snow Crash című regénye lesz. Sánta Szilárd a műről írt Meghackelni az agytörzset – A cyberpunk regény Gibson után című tanulmánya az Opus folyóirat első, 2009/1-es számában jelent meg, illetve olvasható a szerző Mesterséges horizontok – Bevezetés a kortárs sci-fi olvasásába című monográfiájában is. Stephenson regénye alkalmat ad arra, hogy a szemináriumon megvitassuk a memetika kultúraképét, illetve kitérjünk a posztcyberpunk univerzum egyik legjelentékenyebb történelemfelfogására. A mű magyar fordítása a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban látott napvilágot, a Metropolis Media gondozásában, 2006-ban. A Snow Crash egyrészt hallatlan nyelvi innovációt hajt végre, másrészt olyan retorikai konstrukció, amely mémtárolóként is működik. Az olyan szekvenciák, illetve hasonlatok, mint például a következők: agyműtétre készülő gyűrűsféreg, üvegcseréppel dúsított vajkrém, mint a kőbalta a fúziós reaktorban, mint kiskutya a mélyhűtőben, mint vemhes disznót a tank, kibernetikus cunami, mint egy nimfomán acélkacsa stb., olyan autoreferenciális nyelvet hoznak létre, melynek elemei maguk is mémekként viselkedhetnek. A szerves-szervetlen, illetve a mesterséges-organikus kapcsolások – Gibson-rájátszásokkal vegyülve – növelhetik a jelölők emlékezetbe hívásának esélyét. A Snow Crash ezzel az effektussal is igazolja, hogy különleges hely illeti meg a posztcyberpunk horizontban. (HNP)

Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport soron következő szemináriumának moderátora Sánta Szilárd, a Gazdaságtudományi Kar oktatója volt. Bevezetőjében – Neil Gaiman nemrégiben megjelent cikkére hivatkozva – a fantasy és a sci-fi olvasásának fontosságáról beszélt; többek között arról, hogy a képzelőerő kultiválása empatikusságra nevel, a sci-fi innovatív emberré alakít, a nem olvasás pedig akár az egész társadalomra is káros hatással lehet. Majd H. Nagy Péter vette át a szót, aki több szempontot is felvázolva mutatta be Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány című regényét. A bevezető jellegű prezentációban szó esett a mesterséges ember dilemmájáról, klónokról és tenyészetekről, valamint a regény egyéb kontextusairól (géntechnológia, energiaválság, klíma- és éghajlatváltozás, fajkihalások stb.).

A komplex bevezető után Sánta Szilárd a regénynek a biopunkhoz és a cyberpunkhoz fűződő viszonyát magyarázta. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szöveg a génmanipuláció pozitív hatását is felvillantja, sok mindent megmutat, azonban válaszokat nem ad. „A felhúzhatósoknak nincsen lelkük, de nagyon szépek” – hangzott el az idézet a regényből, mely aztán a további beszélgetés vezérfonala lett: a genetikailag módosított ember vajon jobb ember-e, a viselkedést a genetikai örökség vagy a kulturális tapasztalat határozza-e meg inkább? A közönséggel való párbeszéd pedig rámutatott a műben is föllelhető kulturális különbségek jelentőségére is.

Az élénk beszélgetés igazolta, hogy Bacigalupi regénye aktuális kérdéseket feszeget, és már emiatt is – nem beszélve a mű vitathatatlan irodalmi értékeiről – érdemes elolvasni.

Zárásként Keserű József a kutatócsoport nevében egy újabb kritikai szemináriumra hívta meg a közönséget, november 6-ra, amikor is Neal Stephenson Snow Crash című regénye lesz a szeminárium tárgya. (Kiss Tímea)

Az eseményen készített fényképek megtekinthetők itt.