Kövess minket Facebookon is!

Friss topikok

Címkék

2068 – Éld az életem (1) 911 L.A. (1) A. F. Brady (1) Aaron Sorkin (1) Ada (1) Adam Sandler (1) Addie LaRue (1) Adrian Tchaikovsky (1) Agave (9) agave (154) ajánló (61) Alien (1) Alix E. Harrow (1) Alma Katsu (1) Álomdalok (1) Amanda Gorman (1) Anne Sverdrup-Thygeson (1) Anthony ONeill (1) Apollo’s Arrow (1) artpop (3) Assassin’s Creed Odisszea (1) Átváltozás (1) Az agyament műszak (1) Az éjféli égbolt (1) Az éjszaka fénye (1) Az elnök emberei (1) Az elveszett város (1) Az erő nyomában (1) Az illusztrált ember (1) Az Intézet (1) Az ír (1) Az obeliszkkapu (1) Az ötödik évszak (1) Az utolsó párbaj (1) Az utolsó tanú (1) Az utolsó tréfa (1) A beteg (1) A chicagói 7-ek tárgyalása (1) A csodálatos Mrs. Maisel (1) A dilemma (1) A ganümédeszi hatalomátvétel (1) A halálmegvető (1) A halál útvesztője (1) A hasadék (1) A His Dark Materials (1) A két pápa (1) A Kimenekítés (1) A kívülálló (1) A Kreml jelöltje (1) A Labirintus (1) A lángoló isten (1) A láthatatlan ember (1) A megtört föld (1) A negyedik majom (1) A nomádok földje (1) A professzor és az őrült (1) A rettenthetetlen (1) A sötétség kora (1) A sötét oldal (1) A terror univerzumai (1) A titokzatos bolygó (1) A tökéletes fegyver (1) B. A. Paris (1) Bábel fiai (1) bacigalupi (2) Batman - Karácsonyi ének (1) Beatrice Ákos Jerikó (1) Bekerített erdő (1) Beren és Lúthien (1) Blake Crouch (1) Bob Dylan (1) Bong Joon Ho (1) Brandon Hackett (2) brandon hackett (6) Californication (1) Carl Zimmer (1) Catherynne M. Valente (1) Cavan Scott (1) Charles Casillo (1) Charles Dickens (1) Christopher Nolan (1) Christopher Tolkien (1) Cixin Liu (1) Csillagok háborúja (1) Csongrádi Ábel (1) Csősz Sándor (1) Cyberpunk 2077 (1) Dacre Stoker - J. D. Barker (1) Daniel José Older (1) Dan Simmons (3) Dark (1) David Fincher (1) DC (1) Delilah S. Dawson (1) Dennis Lehane (1) Designated Survivor (1) dialógus (1) dick (9) Doctor Strange (1) Doktor House (1) Dominic Dulley (1) Donnie Darko (1) Don Winslow (1) Dooku az elveszett jedi (1) Dracul (1) Drew Williams (1) Druk (1) Eduardo Sacheri (1) Ed McDonald (3) Éhség (1) Éjvadászok (1) Elan Mastai (1) Eldobható testek (1) Elektronikus állam (2) Élősködők (1) Emelkedés (1) Eminem (1) Enola Holmes (1) Ericson Core (1) ernest cline (3) escher (1) Etetés (1) Európa (1) évértékelő (3) Evidens közegek (1) Ezüst Félhold Blues (1) Fekete monitor (1) Feleségem (1) Fiatal Írok Tábora (1) Fire & Blood (6) Fire and Blood (1) GABO SFF (7) gaga (12) Game of Thrones (1) Gáspár András (1) Gazdátlan csillagok (1) George R. R. Martin (12) giger (1) Gombaszögi Nyári Tábor (4) Gordon Doherty (1) Gorlo Volka (1) Gőzkorszak. Pavane (1) graffiti (4) Graham Moore (1) Gravity (1) Guy Ritchie (1) H. Nagy Péter (3) Harley Quinn (1) Harriet (1) Helen Keen (1) Helikon (1) Hibridek (1) hírek (8) Hölderlin (1) Holt idény (1) Homeland (1) Homeland s08e12 (1) Homérosz (1) Horgonyhely (1) House of the Dragon (8) Hyperion (1) Időugrás a Marson (1) Iliász (1) Ílion (1) In memoriam (1) Irha és bőr (2) író-olvasó (3) Izsó Zita (1) J. D. Barker (1) J. R. R. Tolkien (1) Jack Ketchum (1) Jana Vagner (1) Jason Matthews (2) Jasper DeWitt (1) Jeff VanderMeer (4) Jenn Lyons (1) Jiří Menzel (1) Joe Hart (1) John Le Carré (2) John le Carré (1) John Scalzi (1) Jojo Nyuszi (1) Joseph Staten (1) Jozef Karika (1) kaku (1) kalligram (1) Karácsonyi ének (1) Karanténkultúra és járványvilág (1) Kárhozat (1) Keith Roberts (1) Ken Liu (1) Keserű József (1) Később (1) Kettős szerepben (1) Kevin Shinick (1) Kilégzés és más novellák (1) Kim Stanley Robinson (1) Királyok veszte (1) Kisasszonyok (1) Kitömött barbár (1) koncert (1) könybemutató (1) könyvbemutató (9) Koréliai Hajsza (1) krimipályázat (1) Különös új világok (1) kultúrkorzó (4) kurzweil (1) lady gaga (2) Lara Fabian (1) Láthatatlan bolygók (1) Légszomj (1) Lehetnek sárkányaid is (1) Leigh Whannell (1) Lenn a sivár Földön (1) Lily Brooks-Dalton (1) Lőrinczy Judit (2) Lovecraft földjén (1) Love Death & Robots (1) Lúzerek éjszakája (1) madonna (1) Magam adom (1) Maid (1) Mákháború (1) Mank (1) Marilyn Monroe (1) Martin Scorcese (1) Már megint a felfedezők (1) Matt Ruff (1) mediawave (1) Médiumközi relációk (1) Megsebezve (1) Mel Gibson (1) Menekülés a tóhoz (1) Menekülj (1) Mesék a Hurokból (1) Michael J. Martinez (1) moskát anita (5) Moskát Anita (2) Mulan (1) Mulan 2020 (1) N. Juhász Tamás (1) N. K. Jemisin (3) Nabokov (1) neal stephenson (2) Neil Gaiman (4) Németh Zoltán (2) Nicholas A. Christakis (1) Nnedi Okorafor (1) Nobel-díj (1) Obscura (1) Octavia E. Butler (3) opus (20) Örkényi Ádám (1) Oxygen (1) Ozymandias (1) Palmer Eldritch három stigmája (1) Paolo Bacigalupi (2) partitúra (1) Pásztor Anna és Pásztor Sámuel (1) Pat Cadigan (1) Percy Bysshe Shelley (1) Perfect Harmony (1) Péterfy Gergely (1) Philip K. Dick (15) Pierce Brown (2) Piranesi (1) Pókfény (1) Prae (2) prae (5) Próza Nostra (1) Quentin Tarantino (1) Quimby (1) R. F. Kuang (3) Rae Carson (1) Ragadozó madarak (1) Rammstein (1) Rango (1) Ray Bradbury (1) Ready Player Two (1) Red Hot Chili Peppers (1) rég várt (2) Repedés a térben (1) Repeszhold (1) Respect (1) Rian Johnson (1) Richard Morgan (2) Rólunk szól (1) S.W.A.T. (1) Samantha Downing (1) Sam Hargrave (1) sandman (1) Sárkányköztársaság (1) sci-fi (1) scolar live (1) Scott Westerfeld (1) Sepsi László (1) simmons (1) Simon Stålenhag (2) Spencer (1) Star Trek (1) star wars (12) Star Wars - A végső dobás (1) Star Wars Canto Bight (1) Star Wars Phasma (1) Stephen Hawking (1) Stephen King (5) Stillwater (1) Stowaway (1) Superstore (1) Susanna Clarke (1) szeminárium (33) Szerelem a hatodikon (1) szimpózium (22) szingularitás (1) SZMIT (1) T2 (1) Taika Waititi (1) Ted Chiang (1) Tenet (1) Termőtestek (1) Terra Insecta (1) The Durrells (1) The Hill Will Climb (1) The Last of Us Part II (1) The Queen’s Gambit (1) The Rookie (1) The Science of... (1) The Undoing (1) The West Wing (1) The Witness (1) This is Us (1) Thomas A. Szlezák (1) Thomas Vinterberg (1) Tízezer ajtó (1) Toby Ziegler (1) Togo (1) Tom Sweterlitsch (1) Tőrbe ejtve (1) Trhlina (1) Trónok harca (1) true detective (1) Tudástér (1) Tűz & Vér (3) Tűz és Vér (1) Ubik (1) Uncut Gems (1) Úriemberek (1) Űrlottó (1) Űropera (1) V. E. Schwab (1) Vaiana (1) Vakság (1) Végítélet (1) Vének történetei és más írások (1) világépítés (1) Világok Találkozása (1) Vírusok világa (1) vizualitás (3) Volt egyszer egy… Hollywood (1) Vörös Veréb (1) Vulcanus kalapácsa (1) Westworld (1) William Gibson (1) Yellowstone (1) Zachary Mason (1) Zack Snyder (1) Zéró csapat (1) Címkefelhő

Budapest, a kettészakadt város

greyjoy 2015.12.26. 08:20

pek.jpgPék Zoltán: Feljövök érted a város alól

 Az egyik legkiválóbb és legfoglalkoztatottabb kortárs fordítónk, Pék Zoltán, aki – sok más jeles író mellett – Neil Gaiman, William Gibson, Paul Auster, Philip K. Dick, Douglas Coupland könyveit ültette át magyarra. A Feljövök érted a város alól (Agave, 2015) az első regénye, korábban Elbújik a fénybe (2003) címmel jelent meg novelláskötete. (2015-ben egy másik kiváló fordítónk is regénnyel debütált: Totth Benedek a Holtverseny című opussal; persze, ezzel együtt korai lenne még trendről beszélni.)

A közeljövőbe helyezett történet egyik nagy erénye a végig konzisztens, sötét, biztos kézzel megrajzolt világ megteremtése, mely a szinte felismerhetetlenségig megváltozott, horizontálisan és vertikálisan is tagolt Budapest világa. Ehhez szorosan kapcsolódik egy nagyon gondos nyelvi megformáltság, mely a mocskos, bűnös város hangulatát teremti meg. A shiftelő (üzletelő) főhőst kísérti a múlt. Gyerekként egy lelencházból szökött meg; megtanulta, hogy állandóan éber legyen, mindenhez gyanakvással közelítsen. Ő a kemény törvényen kívüli, aki tud magára vigyázni, azonban a gyerekkori megaláztatások és félelmek sebezhetővé teszik a macsó páncélt, melyen egy gyerekrablási ügy felgöngyölítése során javíthatatlan repedések keletkeznek. A szereplők leginkább a bűnváros, a Sin City figuráit hozzák: nem a „mélységükön” van a hangsúly. A szikár próza a hard-boiled krimik és noiros gibsoni cyberpunk nyelvi kimértségét is megidézi.

Pék Zoltán disztópiájában a kettészakadt Budapest elkülönülő fejlődési pályája remek ötlet, azonban az előzmények részletesebb ismertetése vagy az ország sorsát megváltoztató merénylet bővebb taglalása indokolt lett volna, s ezen a ponton felmerülhet némi hiányérzet az olvasóban. Érzékeljük, hogy sok helyen a szövegben a sejtetésnek, homálynak és az utalásnak kiemelt funkciója van, ám a történet egyes részei éppen ebből kifolyólag vázlatosak, lyukacsosak lesznek. Vég és kezdet összeér, csak közben a megtett út nem dereng.

(Sánta Szilárd)

Címkék: agave

Szólj hozzá!

Ajánló:Opus 39.

greyjoy 2015.12.21. 09:10

 

opus_39.JPGMegjelent az Opus 39. száma. Három érdekesség a tartalomból; a Magyar fantasy című blokkban olvashatók:

 

Keserű József: A logó árnyékában (Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban)

 

Baka L. Patrik: Szemet szemért? (Kleinheincz Csilla: Ólomerdő)

 

Vida Barbara: Élvealvás, halálálom (Kleinheincz Csilla: Üveghegy)

 

Címkék: ajánló opus

Szólj hozzá!

Robert Jackson Bennett: Horzsolások

greyjoy 2015.12.19. 10:27

Az alábbi írással egy új rovatot indítunk, melyben elsősorban médiapartnerünk, az Agave kiadó újdonságaival foglalkozunk röviden, közérthetően.

bennett.jpgRobert Jackson Bennett első magyarul megjelent regénye, a Horzsolások (Agave Könyvek, 2015, eredeti címe: American Elsewhere [2013]) egy nem túl eredeti alapötletre épül. Az, hogy ezen a tényen olvasóként nagyvonalúan túl tudunk lépni, elsősorban annak köszönhető, hogy Bennett piszok jól tud írni. Pedig szemtelenül fiatal, a regény amerikai megjelenésekor még nem töltötte be a harmincat.

A bonyodalom a következőképpen foglalható össze: apja halála után Mona Bright, az életválságba jutott exzsaru megtudja, hogy a világ végén (azaz Texasban) örökölt egy házat, amely még az anyjáé volt. A ház egy Twin Peaksre emlékeztető kisvárosban található, ahol Mona anyja fiatalkorában kutatóként dolgozott (a történet szempontjából – természetesen – nem mellékes, hogy tudóstársaival min dolgozott). Mona tehát egy szép napon megérkezik Winkbe, hogy birtokba vegye az örökségét. A gond csak az, hogy a kisvárost időközben megszállták a földönkívüliek.

A kissé elcsépelt séma ellenére a cselekmény (amely egyébként lassacskán hömpölyög, így van időnk megismerni a főhősnő mellett egyéb mellékszereplőket is) tartogat meglepetéseket még a tapasztalt sci-fi/horror olvasóknak is. A legnagyobb írói kihívás alighanem az idegenek ábrázolása lehetett. Bennett ebből (is) jelesre vizsgázott. Az idegenek egyszerre idézik fel Lovecraft leírhatatlan rémségeit (a regény legborzongatóbb részei éppen azok, amelyek bepillantást engednek az idegenek világába), ugyanakkor – paradox módon – mégis nagyon emberiek. Ez utóbbi nem csupán annak köszönhető, hogy képesek (szó szerint) az emberek bőrébe bújni. Bennett idegenjei – amellett, hogy az emberit meghaladóan intelligensek és félelmetesek – esendőek is: nagyon hasonló problémákkal küzdenek, mint a főhősnő. Mona és az idegenek viszonyát az író nagyon finom eszközökkel képes érzékeltetni, gondoljunk csak a regény utolsó fejezetének – Anyu – többértelmű címére.

            Stephen King legjobb sci-fi/horrorjaihoz hasonlóan Bennett regénye is túlmutat a szimpla szórakoztatáson: magáról az emberről mesél nekünk. Teszi ezt a nagy elődhöz hasonlóan lebilincselő stílusban. (Keserű József)

Címkék: agave

Szólj hozzá!

H. Nagy Péter: A Star Wars sikerének titka 10 pontban (Vázlat)

greyjoy 2015.12.16. 13:37

star-wars-force-awakens-poster.png

Felébredt az Erő… Szlovákiában és Magyarországon is péntektől vetítik a mozik a Star Wars-széria hetedik epizódját, s ennek apropóján újra aktuális egy fontos dilemma: mi a sorozat sikerének a titka? Az elmúlt három és fél évtizedben rengetegen próbálták megválaszolni ezt a kérdést. Sokan pusztán egy nevet mondtak: George Lucas. Mások abból indultak ki, hogy sok tényező járult hozzá a dologhoz. És milliószám akadtak olyanok is, akik nem tudtak mit kezdeni a jelenséggel. A kérdésre pedig megadható a válasz; ráadásul az erre vonatkozó kontextus most is körülvesz bennünket. Az alábbiakban tíz pontban foglalnám össze a lényeget.

  1. A Star Wars társadalmi jelenséggé vált, mely a 70-es évek Amerikájában – kétszáz évvel a függetlenségi háború és pár évvel a kínos vietnami háború után – megváltoztatta a háborúhoz való viszonyt. A kultúrakutatók egy része úgy fogalmaz, hogy a Star Wars újrateremtette Amerikában az igazságos háború mítoszát.
  2. A Star Wars a hidegháború ideje alatt, az Apollo-program után levezette a technológiai szorongást. A csúcstechnológiával való szembesülés, az atomfenyegetés keltette nyugtalanságot ellensúlyozta a történet egy fontos eleme: a szeparatisták képesek legyőzni a hightech birodalmat.
  3. Az Erő koncepciója találkozott a New Age „filozófiájával”. Kellően misztikus és alaktalan ahhoz, hogy definiálhatatlan legyen, de nagyon hangzatos, ezért lehet vele dolgozni. A Force szó a Star Wars-rajongók kulcskifejezése lesz, amely egyben az összetartozást is reprezentálja. Ha az Erő velünk van, nagy baj nem lehet.
  4. A Star Wars minden szubkultúrába képes volt betagozódni. A Star Trek például csak egy befejezett sorozatocska lett volna nélküle, a trekkerek azonban visszaigazolva látták az űrfikcióba vetett hitüket. A hippik ugyanúgy kedvelték a filmet, mint a freakek.
  5. Azóta máshogy nézünk és máshogy készítünk mozifilmet. A Star Wars előtt nem volt nagy üzlet a sci-fi, a film azonban megmutatta, hogy ez a műfaj életképes, ha megfelelően nyúlunk hozzá. A zsáner azóta is húzóágazat Hollywoodban, nélküle sem az Alien-szériára, sem a Harmadik típusú találkozásokra (és így tovább) nem irányult volna akkora figyelem, és – befektetőkedv hiányában – valószínűleg létre sem jöttek volna.
  6. A filmtrükk a történetmesélés eszközévé vált. A nézőket nemcsak elképesztette a látvány, hanem azt is érzékelhették, hogy a film nem más, mint a tudomány (a technológia) és a művészet találkozása. Egyik sincs a másik nélkül. Számos rendező azóta ezt vallja a filmkészítés legfőbb elvének. (Míg persze a film néhány megoldása inspiráló volt a természettudomány számára is.) A fénykard azonnal etalonná vált.
  7. A film sikeresen alkalmazta a „hős utazása” modellt. Lucas egy olyan narratív sémát használt, mely fellelhető az archaikus művészetben és a mítoszokban, és azonnal felismerte, hogy ezt a történetvázat át lehet tenni „egy messzi-messzi galaxisba” is. Luke Skywalker sztorijában olyan modellről van tehát szó, amely mindig bevált, és mindenki számára ismerős. (Erre az összefüggésre Joseph Campbell irányította rá a figyelmet.)
  8. A Star Wars a western feltámasztásaként, új modern mítoszként kezdett azonnal funkcionálni. A legnagyobb celluloid mítosz, a western elhalása egyfajta űrt hozott létre, melyet Lucas története be tudott tölteni. Ezt persze észre kellett venni, Lucas számára azonban evidencia volt.
  9. A Star Wars hollywoodi allegóriaként is értelmezhetővé vált szakmai körökben, és bár a film nem váltott ki különösebb kritikai hatást (inkább fanyalogtak a filmkritikusok), ez mégsem gátolta a történet számos rétegének feltárását. Ezek közül az egyik magáról a filmkészítésről, pontosabban a mögötte rejlő hatalmi struktúrákról szól.
  10. A Star Wars és a témakiegészítők terjesztése minden idők egyik legsikeresebb médiamarketingje, piaci stratégiája volt, melynek a kereskedelmi hatása felmérhetetlenül nagy. Ha bemegyünk bármelyik üzletbe, biztosan látunk valamit, ami Star Wars kiegészítő (még a tejesdobozon is SW-figura van). Állítólag a SW-ereklyék száma kétszer annyi, amennyi ember él a Földön. Még olyan kiadvány is létezik, amely a film képrendszerének segítségével ismerteti meg olvasóival a Biblia tartalmát. (Minderről John Sutherland Sikerkönyvek című munkájában olvashatunk részletesen.)

            Elképzelhető, hogy valami kimaradt a felsorolásból, az viszont biztos, hogy – Sutherland szavaival élve – „akárcsak a hamburgert, a Csillagok háborúját is az egész család fogyaszthatja, a legifjabbaktól a legidősebbekig, nemre való tekintet nélkül.” Más megfogalmazásban: „a Csillagok háborúja elérte a Coca-Cola minden nemzedékre kiterjedő vonzerejét.” Dióhéjban ennyi a siker titka. Van egy fogadásom, hogy a szerte a világon e héten a mozikba kerülő, immár hetedik film (a Star Wars: Az ébredő Erő) megdönti az Avatar bevételi rekordját, és eléri a hárommilliárd dolláros álomhatárt. Ha elvesztem a fogadást, semmi probléma, nem ez lesz a Star Wars univerzum záró darabja. Sőt. Kezdődik az új időszámítás…

Címkék: star wars

Szólj hozzá!

H. Nagy Péter: A Star Wars biológiája (Vázlat)

greyjoy 2015.12.14. 09:56

 

mitochondria.jpg

Az alábbi gondolatmenet a Star Wars univerzumból az első trilógia (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) egy apró mozzanatára épül. Mégpedig a történet azon elemére, mely a klasszikus három rész egy rejtélyes és fontos elemét (a Jedik különleges képességét, az ún. Erőt) helyezi érdekes megvilágításba.

Ezt a kérdést Rácz I. Péter egy erős tanulmányában már körbejárta, ezért a koncepció felvázolásakor az ő gondolatmenetét követjük. „Kiderül – írja a kiváló irodalomtörténész a Baljós árnyak kapcsán –, hogy a Jedik biológiailag determináltak, vérükben az úgynevezett midi-chlorian nagy sűrűségben található. Minél nagyobb ennek koncentrációja, hordozója annál ügyesebb és bölcsebb lesz. Persze mit sem ér az egész, ha nincs kiképezve, ezért a kiválasztottakat csecsemőkorukban begyűjti a Jedi Tanács, már ha megtalálja, és féléves koruktól kezdve képzésben részesíti őket.” (Erőmegmaradás) Igen, a történet szerint – és számunkra ez lesz lényeges – a midi-chlorianok olyan mikroszkopikus létformák, melyek megtalálhatók minden élőlény sejtjeiben. Megtudjuk továbbá az adott epizódból, hogy a midi-chlorianok nélkül e „távoli galaxisban” nem létezne élet; s hogy eme apró organizmusok közvetítik az Erő akaratát. (Sőt, a leendő Darth Vadert, Anakin Skywalkert ők nemzették…)

Ugyanakkor ez a koncepció – folytatja RIP – „a sejt (bakteriális szimbiózisát) és az emberi lény szimbiózisát feltételezi. Ezek szerint testünk nem más, mint hordozója a »valódi élőlények« (prokarióták, eukarióták) tömkelegének, melyekből felépülünk ugyan, de az irányítás, a szellem és értelem igazából nem a mi kezünkben van. (E tárgyban irányadó sci-fi olvasmány például Greg Bear A vér zenéje [Blood Music] című kötete.)” Illetve – tehetjük hozzá – a Star Wars ezen keresztül olyan művekkel is kapcsolatba kerülhet még, mint pl. Robert Charles Wilson Bioszféra című remeke vagy Joan Slonczewski briliáns Hard SF-regényei, Elízium-ciklusa. Tárgyunk szempontjából azonban ez egyelőre mellékes, a továbbiakban a szimbiózis jelenségére, a szimbionta kapcsolatokra összpontosítunk. (A szimbiózis egymással fizikai kontaktusban álló különböző fajok együttélését jelenti.)

Először érdemes utalnunk a midi-chlorianok ötletének legvalószínűbb forrására, a mitokondriumok eredetére. Richard Dawkins a következőképpen jellemzi a szóban forgó sejtszervecskéket. „A mitokondriumok apró, rombusz alakú képződmények, amelyek ezrével hemzsegnek minden sejtünkben. Alapjában véve üresek belül, de ezt a belső teret bonyolult membránrendszer tölti ki. A membránok jóval nagyobb felületet biztosítanak, mint amennyire a mitokondriumok külső megjelenése alapján számítanánk, és ez a megnövekedett felület hasznosításra is kerül. A membránok egy vegyiüzem – pontosabban egy áramfejlesztő telep – szerelőszalagjainak tekinthetők. Gondosan szabályozott láncreakció játszódik le a membránok mentén, egy láncreakció, amelynek több állomása van, mint bármely emberek alkotta vegyigyárban. Eredményeképpen a táplálékmolekulákból származó energia szabályozott lépésekben szabadul föl, és későbbi elégetésre újra felhasználható formában raktározódik el, legyen erre bármikor, bárhol szükség a szervezetben. Mitokondriumaink nélkül egy szempillantás alatt elpusztulnánk.” (Folyam az Édenkertből)

Ez akár már magában érdekes lehet, ennél azonban most fontosabb, hogy a mitokondriumok saját – tehát a sejtmagitól eltérő – DNS-sel rendelkeznek, amely egyetlen kromoszómagyűrűbe zárul. Miért van ez így? Azért, mert a mitokondriumok az élővilág kialakulásának hajnalán baktériumok voltak, melyek nagyobb sejtek belsejében éltek; s ebből a szimbionta kapcsolatból jött létre az eukarióta, valódi maggal rendelkező sejt. Vagyis – ahogy Lynn Margulis, eme felfedezés kidolgozója mondja – „Bárhova megyünk mi, emberek, a mitokondriumok is jönnek velünk, mivel bennünk vannak, és energiával látják el egész anyagcserénket: izmainkat, emésztésünket és gondolkodó agyunkat.” (Az együttélés bolygója) Tehát valamennyien több száz billió olyan sejt közösségéből állunk, melyeket (egyenként) több ezer baktérium közössége alkot. Innen nézve az ember (is) mikrobák közötti, több ezermillió éves kölcsönhatás eredménye. Bár a mitokondriumok – tudomásunk szerint – nem tartanak fenn kapcsolatot egy Erőhöz hasonló instanciával, a Star Wars-beli midi-chlorianok fikciójához remek kiindulópontul szolgálhattak.

(A szimbionta társulásokra persze kismillió példa hozható – a legkülönfélébb mérettartományokból –, de mivel az egyik kedvencem a Meglepő szőrösszeállítás, röviden erre még kitérnék. E furcsa nevű „szerzet” egy mikroorganizmus, ami az ausztráliai termeszek bélcsatornájában él [a biológiai szakirodalomban Mixotricha paradoxa címszó alatt található]: egy protozoa, mely egy mikrobákból álló közösség tagjaként a termeszek csáprágói által felőrölt faforgácsból vonja ki táplálékát. A már idézett Dawkins megfogalmazásában: „A mikroorganizmusok olyan gazdagon benépesítik a termeszek bélcsatornáját, mint maguk a termeszek a termeszvárat, és a termeszvárak a szavannát.” [Az Ős meséje] E találó hasonlat többszintű kapcsolatra utal, ám van itt egy következő szint is: a Mixotricha ugyanis szintén egy város. A kis lényt borító sok százezer szőröcskét sokáig csillóknak vélték a kutatók. Kiderült azonban, hogy a csillók korántsem azok, amiknek látszanak, hanem baktériumok, melyek teste egyetlen tekergő szőrszál. Ezek hajtják előre a Mixotrichát, mint ezernyi gályarab a bárkát. A dolog azonban még itt sem ér véget: a szőrszálakat egy másik baktériumfaj egyedei tartják, melyeket alig lehet elkülöníteni a Mixotricha felületének ismétlődő mintázatától. Az aprócska szőrszálak és tartó-baktérumaik nem élősködők: feltehetően ez utóbbiak készítik elő a fát megemésztő cellulázt, s ezzel maguk a termeszek is jól járnak. Tehát itt is a szimbiózis klasszikus esetével állunk szemben.)

Lynn Margulis és mások kutatásaiból egyértelműen látszik, hogy bolygónk egyik alapjelenségéről van tehát szó. (Még ha a Gaia-hipotézisig nem is terjesztjük ki annak hatókörét.) Az ilyesmikre persze rendkívül fogékony a (tudományos) fantasztikus irodalom: ha így van valami a Földön, hasonló lehet a helyzet más világokban is. Bár fentebb a Star Wars mellett Greg Bear és Robert Charles Wilson egy-egy regényét, illetve Slonczewski ciklusát emlegettük, a szimbiózisszerűség talán legszebb – s ezért kihagyhatatlan – irodalmi példája Philip Pullman híres Sötét anyag-trilógiájában (annak harmadik kötetében) található. A borostyán látcső nagy része egy olyan világban játszódik, melyben különös lények élnek. A mulefák – ereszt el egy hasonlatot az elbeszélő – „Olyanok, mint az antiloppal keresztezett motorbicikli, furcsaságukat tetézi, hogy kisebbfajta elefántormány lengedezik rajtuk.” Kerekeken gurulnak… Hogy is van ez?

A szituáció nagyon leegyszerűsítve így fest. A mulefák életterét lávaömlések következtében kialakult sűrű, szalagszerű barázdák keresztezik, természetes úthálózatot alkotva. Közvetlen környezetükben óriási fák nőnek, melyek elhulló terméstokjait a mulefák hasznosítani tudják a helyváltoztatáshoz. „A kerék nem volt más, mint a terméstok. Hát persze, tökéletes kör, hallatlanul kemény, könnyű – különbet tervezni se lehet. A lények elülső és hátsó lábuk körmét dugták át a terméstok közepén, két oldalsó lábukkal pedig előrelökték magukat a talajon.” Vagyis a mulefák karma – a végtagra merőleges sarkantyú szaruból vagy csontból – tengelyként funkcionál. Másrészt megtudjuk, hogy a terméstokok használat közben hasadnak fel, tehát a fák ennek, azaz a mulefáknak köszönhetik szaporodásukat; ahogyan a fák által termelt olaj nélkül a mulefák népe sem boldogulna. „A két faj léte egymástól függ, és ennek nyitja az olaj. Nehéz volt eligazodni a magyarázaton, de a veleje mintha az lett volna, hogy a mulefák eszme- és érzésvilágában főszerep jut az olajnak; hogy a serdületlen ifjúság azért nem olyan bölcs, mint a felmenők, mert a kerékhasználat még meghaladja az erejüket, és nem vehetik magukhoz karmaikon keresztül az olajat.” Mindez a szimbiózishoz teszi hasonlóvá a kapcsolatot, ugyanakkor – mint a Star Warsban – itt is megfigyelhető a biológiai jelenségre épülő kulturális dimenzió hangsúlyozása.

Ha végezetül feltennénk azt a kérdést, hogy miért érdemes Az első trilógiát ilyen szemmel, ilyen kontextusban is nézni, akkor – azt hiszem – a válasz kézenfekvő lehet: szimbiózis nélkül mi magunk sem létezhetnénk. Ama „távoli galaxis” ebből a szempontból feltétlenül rokona a miénknek.

 

Címkék: star wars

Szólj hozzá!

H. Nagy Péter: A fénysebesség és a fantázia (Vázlat)

greyjoy 2015.12.12. 11:42

galaxis-terkep.jpg

Amióta bizonyossá vált, hogy légüres térben semmilyen, tömeggel rendelkező test nem haladhat a fény sebességénél gyorsabban, az emberi képzeletet fokozott mértékben kezdte izgatni ez a fizikai probléma. Ebből a kontextusból kiemelhető egy „műfaj”, az űropera, melynek saját létalapjával függ össze, hogy újabb és újabb verziókat találjon ki a fénysebesség áthágására. Az űropera ugyanis olyan (űr)fikció, melynek cselekménye galaktikus méretekben játszódik, ezért meg kell oldania a nagy távolságokon belüli gyors információáramlás, illetve utazás dilemmáját. (A zsáner aktuális A galaxis őrzői sikere és a hetedik Star Wars-film várható sikere miatt is.)

Bemelegítésképpen vessünk egy pillantást a mi galaxisunk méreteire, hogy lássuk, mit is kell áthidalniuk az űroperák szerzőinek. A Tejútrendszer kerekítve 100 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis. Vagyis a fénynek 100 000 évbe telik, amíg átszeli a Tejutat. A galaxison belüli furikázás az óriási távolságok miatt meglehetősen időigényes tevékenység. A hozzánk legközelebb eső csillagrendszer, az Alfa Centauri majdnem négy és fél fényévnyire van, tehát egy hipergyors űrhajóval – ahogy az Avatar elején hallhatjuk – oda-vissza minimum kilenc évig tartana az út, a mai technológiával pedig sok-sok ezer évig. (A Tejúton belüli kapcsolatokat remekül szemlélteti az alábbi híres gondolatkísérlet: Legyen a Nap akkora, mint egy narancs, ekkor a Föld egy homokszem, amely tíz méterre kering körülötte; a Jupiter, amely tizenegyszer szélesebb a Földnél, akkora, mint egy cseresznyemag, s ez hetven méterre, vagyis háztömbnyi távolságra kering a narancstól. A Tejútrendszer ebben a léptékben százmilliárd narancs, egymástól átlagosan ezerhatszáz kilométer távolságban.)

Mit kezd a fantázia ezzel a problémával? A Star Trek az ún. térhajtómű bevezetésével válaszol a kihívásra. „Az alapötlet lényege – írja Lawrence M. Krauss A Star Trek fizikája című könyvében –, hogy hajtómű gyanánt egyáltalán ne rakétát, hanem magát a téridőt használjuk. […] A tér görbülete a speciális relativitáselmélet értelmében ördögi kört eredményez – és ez a kör elég nagy ahhoz, hogy átférjen rajta a Föderáció egy csillaghajója. Ha magát a téridőt lehetséges manipulálni, akkor a maguk helyén kis gyorsulással mozgó tárgyakat körülvevő tér tágulása, illetve összehúzódása lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt hatalmas távolságokat tegyünk meg.” Ez feltétlenül jó megoldásnak számít, ugyanis a fény sebességénél gyorsabb utazás akkor is elképzelhető, ha térben lehetetlen. Krauss kifejti, hogy ennek egyik módja az, amikor az űrhajó előtt összehúzódik, mögötte pedig tágul a téridő, és az így létrejövő hullám magát a fényt is viszi, ezért az űrhajó lokálisan mégsem halad nála gyorsabban. Azaz látszólag nem sérülnek a fizika törvényei. (A helyzet bonyolultabb, de a részletek most nem érdekesek, elég megértenünk az alapötletet.)

Nézzük a Star Wars javaslatát. A Csillagok háborúja galaxisában az űrhajók az ún. propulzió (vagy lökhajtás) elvét használják. Jeanne Cavelos A csillagok útján (eredetiben: The Science of Star Wars) című könyve szerint: „A magfúziót gyakran emlegetik, mint a propulzió táplálásához elegendő energiát szolgáltató, elképzelhető energiaforrást. Vannak arra utaló jelek, hogy a Csillagok háborúja univerzumában a magfúzió szerepet játszik. […] A Csillagok háborúja enciklopédia azt is elárulja, hogy »a hiperhajtóműveket fúziós reaktorok segítségével látják el energiával«.” De termelhet-e a fúzió ilyen óriási mennyiségű energiát? – teszi fel a kérdést Cavelos. A válasz óvatosságra int, hiszen hatékony folyamatról van szó, de mégsem ez a leghatékonyabb eljárás. A jelenlegi kémián alapuló propulziós módszerek feltuningolhatók, ám közel sem annyira, hogy elérhető távolságba kerüljenek a távoli csillagok. A Star Warsban azonban felsejlik az a lehetőség is, melyet fentebb a Star Trek kapcsán említettünk, illetve az Ezeréves Sólyom hipertérbeli ugrásai arra is utalhatnak, hogy féregjáratok szelik át a messzi-messzi galaxist.

Kétségtelen, hogy a féregjáratok létezésére vonatkozó hipotézis felvetése – a fekete lyukak leírhatóságának kontextusában – a kozmológia talán „leglátványosabb” és legizgalmasabb eredménye. Miről is van szó? Az úgynevezett Einstein–Rosen-híd a téridő két tartományát összekötő alagút – ezt nevezik féregjáratnak. Ha az univerzum ilyen féregjáratokkal összekötött terekből áll, elvileg lehetőség nyílik arra, hogy a két pont közötti utazás ideje kardinálisan csökkenjen, illetve „járművünk” átlépje a fénysebességet (ennek minden következményével – pl. időbeli vonzataival – egyetemben). Azt a szerkezetet, amely ezt lehetővé tenné, Warp-hajtóműnek hívják. A Warp (hajlítás) elméleti elképzelés a téridő manipulálhatóságáról, arról, hogy egy erre képes hajtómű féregjáratokon keresztül felgyorsítaná a világegyetem távoli régióinak összekapcsolását. A Warp-hajtómű feltalálása (vagy megtalálása) valóra váltaná tehát a sci-fi-írók és a tudósok „legvadabb” elképzeléseit, és valószínűleg az emberiség történetének egyik legfontosabb állomása lenne.

Annak ellenére, hogy nem létező megoldásokkal nem igazán tudunk számolni a gyakorlatban, több mű, például a Kapcsolat című regény és film felteszi a kérdést, mi lenne, ha egy ilyen hajtómű tervét megkapnánk egy idegen civilizációtól, vagy felfedeznénk a környezetünkben egy féreglyuk bejáratát, mint a Csillagok között című filmben. Az „ami nem lehetséges” típusú kérdésekkel rendkívüli módon vigyázni kell, hiszen ezekre lépten-nyomon rácáfol a tudomány.

Ezek a lehetőségek az űroperákban, a Banks, Hamilton, Reynolds, Simmons nevével jelölhető horizontban rendre felbukkannak különböző ötletek formájában. Dan Simmons Hyperioni énekek-ciklusában ún. Hawking-hajtóművekkel közlekednek a szereplők. Technikai részleteket ugyan nem tudunk meg erről a meghajtásról, de az elnevezésből és abból, hogy féreglyukakkal tagolt világban járunk, gyaníthatjuk, hogy egyfajta Warp-hajtóműről lehet szó. Minden idők egyik legötletesebb válasza erre a kihívásra azonban egy olyan műben szerepel, amely sem itt, sem másutt nem kerülhető meg, ha sci-fi-ötletek kerülnek szóba. Douglas Adams Galaxis Útikalauz stopposoknak című fergeteges sci-fi-paródiájában szerepel az ún. Végtelen Valószínűtlenség Hajtóműve. A hiperűrutazás érdekében a szatíra a valószerűséget teszi meg hajtóműnek, ami nonszensz metamorfózisok sorát eredményezi. Mindenesetre az űrhajónak (Arany Szívnek hívják) sikerül transzformálnia a legvalószínűtlenebb eseményekhez társítható óriási számokat, s ennek köszönhetően az univerzum bármely pontján felbukkanhat, mivel annak esélye, hogy éppen ott bukkan fel, nem nulla.

„Douglas Adams fején találta a szöget – írja Michael Hanlon A Galaxis Útikalauz tudománya című kiváló könyvében –. A valószínűség valóban hatalmas erő, és ha jó kezekbe kerül, éles fegyver, amely képes elválasztani a fontosat a jelentéktelentől, a veszélyeset az ártalmatlantól, és persze a lehetségest az abszurdtól; életet menthet és gazdaggá tehet. Ha rossz kezekbe kerül […], akkor nincs mese. A valószínűséggel rendkívül furcsa és veszélyes helyre juthatunk.” A tudományos-technológiai forradalom előtt a valószínűség fogalmán nyugodtan át lehetett siklani, ma már azonban nélkülözhetetlen a mintázatfelismeréshez. Éppen ezért mi más is állhatna egy ilyen röpke gondolatmenet végén, mint az, hogy a nagyon távoli lehetőségek nem biztos, hogy lehetetlenek. Ahogy Krauss fogalmazza meg a Star Trek kapcsán: „Valószínű, hogy soha nem szállunk fel olyan űrhajóra, amely a csillagok közé tart, de még ennek az apró kék bolygónak a börtönéből is képesek voltunk áthatolni az éjszakai égen, és hihetetlen csodákat fedeztünk föl. Nincs kétségem afelől, hogy újabbak következnek.” Tehát ha a fenti művek befogadásakor olykor fel is kell függesztenünk a referenciákat, van okunk az optimizmusra. Az űropera vidám tudomány.

Szólj hozzá!

Ajánló: A Star Wars univerzumának erővonalai (szeminárium)

greyjoy 2015.12.06. 14:11

star-wars_leadership-blog.jpg

Ébredezik az Erő… Az MA PKK negyedik félévének második akcióján H. Nagy Péter összekapcsolja a Star Wars tudományos és műfaji megközelítéseit, kitérve az Erő biológiájára és a fénysebesség űroperabeli szerepére. Aztán Keserű József a Star Wars univerzumhoz kapcsolódó regények erővonalait térképezi fel. Majd egy hirtelen vágással Juhász Tamás a Star Wars játékokról tart egy kis bemutatót, zsánerek szerint kategorizálva, példákkal illusztrálva. És ha marad idő, illetve nem lankad a figyelem, akkor levezetésként, lazításképpen egy kis meglepetéssel zárul az est: most már tényleg jönnek a Star Wars mémek…

 A szeminárium helyszíne a Selye János Egyetem TKK kari olvasója, időpont: 2015. december 9., 15:00 óra (várható terjedelem egy normál filmhossz: 120 perc).

Címkék: star wars szeminárium

Szólj hozzá!

Ajánló: Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban: tudományos és műfajtörténeti kontextusok a Star Wars univerzumához (szeminárium)

greyjoy 2015.11.14. 19:18

star-wars-1-csillagok-haboruja-b1.png

Ébredezik az Erő… közeleg az első szeminárium… Mielőtt ellátogatnak velünk az érdeklődők jövő szerdán egy messzi-messzi galaxisba, van még idő újraolvasni a Star Wars-könyvek némelyikét. Médiapartnerünk, az Agave kiadó a közelmúltban megjelentette a klasszikus (sokak szerint: „szent”) trilógiát, tetszetős dizájnnal: vonzó tálalásban. Ráhangolódásként feltétlenül ajánlható, hiszen ezzel kezdődött minden… E nélkül nem boldogulunk, ráadásul a szakirodalom, amire hivatkozni fogunk, a The Science of Star Wars is erre a szériára vonatkozik. Más: valószínűleg többen értesültetek róla, hogy az új filmnek már volt egy nézője: a halálos beteg Daniel Fleetwood utolsó kívánságát teljesítették az alkotók, s ezzel a szép gesztussal a zseniális J. J. Abrams azt is példázta, hogy a popkultúra nagyon fontos kapocs. Fleetwood már nincs köztünk, de emlékét a hetedik film immár óhatatlanul is őrzi… Force for Daniel: ez az igazán nagy erő… (HNP)

 star-wars-2-a-birodalom-visszavag-b1.png

star-wars-3-a-jedi-visszater-b1.png

Címkék: ajánló

Szólj hozzá!

Beszélgetés Moskát Anitával és Brandon Hackett-tel

greyjoy 2015.11.12. 23:07

dscn0119.JPG

A Kari napok egyik legérdekesebb rendezvényére hétfő délután került sor, az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport szervezésében. Két kiváló kortárs íróval, Brandon Hackett-tel (Markovics Botond) és Moskát Anitával beszélgetett H. Nagy Péter és Keserű József.

 A két vendég személye azért is érdekes, mert egyrészt a fiatal generáció igen tehetséges alkotóiról van szó, másrészt egyikük a sci-fi, másikuk pedig a fantasy műfajában alkot, így átfogják a popkultúra igen nagy szeletét.

Bevezcovers_296959.jpgetőjében H. Nagy Péter visszautalt egy korábbi beszélgetésre, melyben Markovics Botond arról beszélt, hogy van egy ötlete az időutazással kapcsolatban, amiből azóta két regény is született: Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja, melyek meglehetősen formabontóan közelednek a címben megjelölt eseményhez. A regények mögötti fizikai és technikai tudás kapcsán Markovics elmondta, hogy mindenekelőtt egy fogyasztható regényt akar alkotni – számára ui. fontos az, hogy az olvasónak ne kelljen speciális ismeretekkel rendelkeznie a regény megértéséhez.

Az időutazás napja onnan indul, hogy amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből. (Markovics Botond szerint kevés időutazós regény foglalkozik „nagyban“ az időutazással, koncepcionálisan, a klasszikus időutazásos történetek mind egy mikrokörnyezetben játszódnak. Ez a két regény más.)

Moskát Anita Horgonyhely című regénye egy olyan világot mutat be, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak.

Másképp íródik-e egy fantasy és egy sci-fi regény? – kérdezte Keserű József a két mű kapcsán, hiszen míg a sci-finél ismerni kell az aktuális tudományos eredményeket, addig a fantasy esetében az ember fantáziája – elvileg – szabadon szárnyalhat. Moskát Anita szerint van különbség, de ne feledjük el azt, hogy a fantasy világnak is működőképesnek kell lennie. Fontos, hogy a sztori a világból fakadjon, elválaszthatatlan legyen attól, mert csak így fog élni a történet. Markovics Botond szerint a világalkotásnál mindenkinek megvan a maga módszere. Ő maga igyekszik minél jobban elrugaszkodni a megszokott sablonoktól. Arra törekszik, hogy a bemutatott idegen civilizáció minél egyedibb legyen – ez persze azt a veszélyt rejti, hogy a létrehozott világ befogadhatatlan lesz az olvasó számára.

covers_352540.jpgA sablonoktól való elrugaszkodás kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ez mennyire lehet tudatos, különösen Moskát Anita esetében, aki szerkesztőként behatóan ismeri a megszokott fantasy-kliséket. Az írónő elmondta, hogy több regényt is írt, amelyek nem jelentek meg – s melyekkel saját bevallása szerint „embereket lehetne kínozni“. Ezek klasszikusabb fantasy-regények voltak. Csak miután ezek elkészültek, tette fel magának a kérdést, miben sikerült újítania. Ekkor döntött úgy, hogy tudatosan kerülni fogja a sablonokat. A fantasy-szerző megjelölést nem utasítja el, de felhívta rá a figyelmet, hogy jelenleg a zsánerek határai sokszor összemosódnak, a beskatulyázásnak semmi értelme.

Moskát elmondta azt is, hogy 10 év telt el az első regénye megjelenéséig. Az elején csak magának, az írás élvezetéért írt, s mikor eldöntötte, hogy szeretné, ha olvasnák a műveit bejelentkezett egy írókörbe. Itt írástechnikai dolgokat olvastak és külföldi workshopok anyagát kezdtél el feldolgozni, így javítva technikájukon.

Markovics Botond ezzel szemben nincs túl nagy véleménnyel az írókörökről, kijelentette, hogy az ő személyiségének ez a forma nem felel meg.

A kötetlen beszélgetés után a szerzők a jelenlévő hallgatók kérdéseire válaszoltak.

(Hegedűs Norbert)

Címkék: brandon hackett író-olvasó moskát anita

Szólj hozzá!

Ajánló: Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban: tudományos és műfajtörténeti kontextusok a Star Wars univerzumához (szeminárium)

greyjoy 2015.10.31. 10:50

star-wars_0.jpg

Ébredezik az Erő… Az MA PKK negyedik félévének első akcióján Zolczer Péter a The Science of Star Wars alapján a korpuszhoz rendelhető tudományos kérdésekről fog beszélni. Majd egy hirtelen vágással Sánta Szilárd a kultikus széria műfaji kontextusát építi fel több jelentős űropera alapján. Aztán H. Nagy Péter összekapcsolja a két gondolatmenetet, kitérve az Erő biológiájára és a fénysebesség űroperabeli szerepére. És ha marad idő, illetve nem lankad a figyelem, akkor levezetésként, lazításképpen egy kis meglepetéssel zárul az est: jönnek a Star Wars mémek…

A szeminárium helyszíne a Selye János Egyetem TKK kari olvasója, időpont: 2015. november 18., 15:00 óra (várható terjedelem egy normál filmhossz: 120 perc)

Címkék: star wars szeminárium

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása