A Kari napok egyik legérdekesebb rendezvényére hétfő délután került sor, az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport szervezésében. Két kiváló kortárs íróval, Brandon Hackett-tel (Markovics Botond) és Moskát Anitával beszélgetett H. Nagy Péter és Keserű József.
A két vendég személye azért is érdekes, mert egyrészt a fiatal generáció igen tehetséges alkotóiról van szó, másrészt egyikük a sci-fi, másikuk pedig a fantasy műfajában alkot, így átfogják a popkultúra igen nagy szeletét.
Bevezetőjében H. Nagy Péter visszautalt egy korábbi beszélgetésre, melyben Markovics Botond arról beszélt, hogy van egy ötlete az időutazással kapcsolatban, amiből azóta két regény is született: Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja, melyek meglehetősen formabontóan közelednek a címben megjelölt eseményhez. A regények mögötti fizikai és technikai tudás kapcsán Markovics elmondta, hogy mindenekelőtt egy fogyasztható regényt akar alkotni – számára ui. fontos az, hogy az olvasónak ne kelljen speciális ismeretekkel rendelkeznie a regény megértéséhez.
Az időutazás napja onnan indul, hogy amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből. (Markovics Botond szerint kevés időutazós regény foglalkozik „nagyban“ az időutazással, koncepcionálisan, a klasszikus időutazásos történetek mind egy mikrokörnyezetben játszódnak. Ez a két regény más.)
Moskát Anita Horgonyhely című regénye egy olyan világot mutat be, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak.
Másképp íródik-e egy fantasy és egy sci-fi regény? – kérdezte Keserű József a két mű kapcsán, hiszen míg a sci-finél ismerni kell az aktuális tudományos eredményeket, addig a fantasy esetében az ember fantáziája – elvileg – szabadon szárnyalhat. Moskát Anita szerint van különbség, de ne feledjük el azt, hogy a fantasy világnak is működőképesnek kell lennie. Fontos, hogy a sztori a világból fakadjon, elválaszthatatlan legyen attól, mert csak így fog élni a történet. Markovics Botond szerint a világalkotásnál mindenkinek megvan a maga módszere. Ő maga igyekszik minél jobban elrugaszkodni a megszokott sablonoktól. Arra törekszik, hogy a bemutatott idegen civilizáció minél egyedibb legyen – ez persze azt a veszélyt rejti, hogy a létrehozott világ befogadhatatlan lesz az olvasó számára.
A sablonoktól való elrugaszkodás kapcsán merült fel az a kérdés, hogy ez mennyire lehet tudatos, különösen Moskát Anita esetében, aki szerkesztőként behatóan ismeri a megszokott fantasy-kliséket. Az írónő elmondta, hogy több regényt is írt, amelyek nem jelentek meg – s melyekkel saját bevallása szerint „embereket lehetne kínozni“. Ezek klasszikusabb fantasy-regények voltak. Csak miután ezek elkészültek, tette fel magának a kérdést, miben sikerült újítania. Ekkor döntött úgy, hogy tudatosan kerülni fogja a sablonokat. A fantasy-szerző megjelölést nem utasítja el, de felhívta rá a figyelmet, hogy jelenleg a zsánerek határai sokszor összemosódnak, a beskatulyázásnak semmi értelme.
Moskát elmondta azt is, hogy 10 év telt el az első regénye megjelenéséig. Az elején csak magának, az írás élvezetéért írt, s mikor eldöntötte, hogy szeretné, ha olvasnák a műveit bejelentkezett egy írókörbe. Itt írástechnikai dolgokat olvastak és külföldi workshopok anyagát kezdtél el feldolgozni, így javítva technikájukon.
Markovics Botond ezzel szemben nincs túl nagy véleménnyel az írókörökről, kijelentette, hogy az ő személyiségének ez a forma nem felel meg.
A kötetlen beszélgetés után a szerzők a jelenlévő hallgatók kérdéseire válaszoltak.
(Hegedűs Norbert)