Thomas Vinterberg a dán filmgyártás és a dogma-filmek egyik legmeghatározóbb alakja. Munkái például: A vadászat (Jagten), A születésnap (Festen). Legújabb filmjében (Druk) Vinterberg és írótársa, Tobias Lindholm, ezúttal az alkoholizmust vették célba, de vajon sikerült nekik újat mondani erről az amúgy elég gyakori témáról?
A film egyik, de talán legegyedibb aspektusa, hogy ellentétben rengeteg más filmmel, Vinterbergék nem vetik meg az alkoholt és nem ítélik el, mintha az alkohol egy ördögi ital lenne, mely csak ártani tud. A film kiválóan emeli ki az alkohol pozitív és negatív oldalát is. A történet négy középkorú jóbarátról szól, akiket egyre jobban szorít az idő múlása és a tény, hogy már nem vár rájuk semmi az életben, csak a megöregedés és a halál. Ezért egy nap úgy döntenek, hogy azzal dobják fel az életüket, hogy minden nap bevisznek egy bizonyos alkoholmennyiséget a testükbe, de csak épp annyit, amennyi nem árt, hanem épp fordítva, segít nekik. A történet valahol a komédia és a filmdráma között ingázik, ami Vinterbergtől talán egy picit szokatlanabb, hiszen őt eddig főleg a kőkemény drámáiról ismertünk. A film az alkohol mellett olyan témákkal is foglalkozik, mint az élet értelmének keresése, a szerelem múlása, a család fontossága, a magányból kivezető út keresése, vagy épp a barátság fontossága. A film főszereplői (Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang és Lars Ranthe) egytől egyig kiválóan hozzák szerepüket, mindnyájukat más-más jellemmel ruházták fel az alkotók, és ezáltal az alkoholnak is más-más hatása van az életükre. Van, aki számára megváltás, és van, akit a vesztébe sodor.
Nagyon érdekes, egyedi és jó film lett Vinterberg új filmje. Nem élete legjobb darabja (bár ezt döntse el mindenki maga), ugyanakkor bizonyítéka, hogy Vinterbergnek semmi keresnivalója Amerikában, mert az igazán jó filmeket otthon készíti. A film egyszerre képes felemelő és lehangoló lenni, egyszerre nagyon optimista és nagyon pesszimista. Akiket taszítanak a hollywoodi sablonos sztorik, azok meg fogják találni magukat ebben az egyszerű, de nagyon hatékony kis műben. (Tóth Márk)
