Széles körben ismert a Donner karaván hírhedt esete a pórul járt vándorokról, akiket foglyul ejtett a hegyek között a hó és a túlélésük kulcsa a kannibalizmus lett. Említés szintjén ez már számos rémtörténetben megjelent, például Stephen King Ragyogásában vagy a mostanság felkapott The Dark Pictures horror videójáték-sorozatban. Csak idő kérdése volt, hogy valaki vegye a fáradságot és egy teljes regényt építsen a vérfagyasztó legenda köré. Alma Katsu a regénye utószava alapján alapos kutatómunkát végzett történelmi horrorja megalkotásának érdekében. Az eredmény, az Éhség megérte a befektetett munkát, nem hagyja éhezni a félelmetes izgalmakat habzsolni vágyókat.
Az 1846-47-ben játszódó regényben felvázolt alapszituáció is izgalmas. Egy megterhelő karavánút mindennapjaiba nyerhet betekintést az olvasó Észak-Amerika nyugati feléről keletre, Independence-ből Kaliforniába a középső területeken égbe nyúló hegyeken át. Lassan világossá válik a befogadó előtt, hogy mindegyik szereplő valamilyen bűn miatt menekül a távoli cél felé vagy egyéb sötét múltelemet hordoz magában. Lelkileg súlyosan terhelt, stresszes és titkaik miatt elmagányosodott individuumok alkotják a karaván népét. Emellett az előítéletek és hatalmi játszmák labirintusai bonyolítják az utazást. A hősöket kínzó belső vívódásaik és a szereplők közti feszült kapcsolatrendszerek mind-mind érdekesebbé teszik a regényt.
Ráadásul kíséri a széthúzásra hajlamos csapatot sok idegborzoló kellemetlenség:
gyerekek rejtélyes eltűnései, furcsa hangok éjszakánként, szerencsétlen balesetek, folyamatos félsz a közelben ólálkodó indiánoktól, szájról szájra terjedő szellemhistóriák. Üldözi a karavánt valami sötét. A rémületes eseményekre keresett magyarázatok esetében az írónő ügyesen feszíti egymásnak a tudományos és a babonás szemléletet. Vajon Addison-anémia, a vérszegénység különleges formája, melynek tünete, hogy a beteg húst, vért, belsőségeket kíván fogyasztani, áll a dolog mögött vagy a na’it nevű indián rém szedi áldozatait, s ültet vérszomjat áldozataiba?
Ez tipikusan egy olyan könyv, ami alig érzékelhető finomsággal behúz a világába. Egy idő után szinte látod az út mellett elhagyott nyomasztó karavánmaradványokat, érzed a hideget és a kilátástalanságot. Tehát, ha részt veszel ebben a „nagyszerű amerikai kalandban”, ahogy régen a kontinenst átszelő karavánutakat nevezték, vigyázz, mert megérint, megfertőz az Éhség. (Juhász Kornélia)
