Sam James ügyesnek tartott pszichológus, aki kivételes szintű empátiával közelít betegei helyzetéhez. Érti, átérzi az őrültek életét megnehezítő tényezőket, ugyanis – az olvasók előtt apránként világossá válik – a legtöbbel kapcsolatban személyes tapasztalattal rendelkezik.
Tárgyilagos, nemtörődöm szenvtelenséggel beszél hétköznapi életéről, mely tele van zavarba ejtő, vészterhes mozzanatokkal. Nincs panaszkodás, csak a mindennapi események ismertetése, például alkoholos üvegekkel van tele az óriási méretű szemetese a konyhájában, reggelente ápolatlanul, másnaposan jár dolgozni, egyre bizonytalanabbnak érzi magát abban, vajon tud-e segíteni pácienseinek stb. Sam emberi kapcsolatai is toxikusak. Rendmániás párjához, Lucashoz inkább egyfajta megmentési szándék fűzi szerelem helyett, és a drogok, alkohol és kölcsönös megcsalás mellett a mentális és fizikai bántalmazás is teret nyer a férfi és Sam viszonyában. Barátsága Daviddel, a kollégájával is kisajátító jellegű. Agressziót és a szeretethiány érzetét váltja ki Samből, ha a férfi más kollégákkal is barátkozik.
A főhős görcsösen kapaszkodik a munkahelyi, derűs, összeszedett, megbízható imidzsébe, de egyre gyakrabban csúsznak ki kezéből a dolgok. Közrejátszik ebben az a regényt még inkább valóságszagúvá tevő tény, hogy a Typhlos intézményben, ahol Sam már hat éve dolgozik, túl sok beteg jut egy-egy pszichiáterre, és a rengeteg feladat (adminisztráció, csoportterápiák vezetése, egyéni foglalkozások) mellett nem jut elég idő a dolgozók mentálhigiénés karbantartására. Pedig erre fokozottan szükség lenne, ugyanis Sam olyan megrázó közjátékokkal, emberi sorsokkal szembesül nap mint nap, amelyek bárki lelki épségét kikezdenék. Emellett pedig hatalmas felelősség nyomja a vállát, egyebek mellett a szuicid hajlamokkal küzdő egyének öngyilkossági késztetésére utaló jelekre is figyelnie kéne. Lépten-nyomon hibákat vét. Az államilag elrendelt globális pszichológiai alkalmassági vizsgálat eredménye (személyiségzavar gyanúja merül fel hősünk esetében) és egy új, titokzatos beteg (Richard McHugh) is tovább rontják a helyzetet.
Ez határozottan nem egy könnyed olvasmány, befogadói bőre alá kúszik és megviselheti az idegeket. Azonban, ha kibírja az olvasó a nehezebb szakaszokat, azzal a pozitív üzenettel gazdagodhat, hogy az általános nemtörődömség, toxikus emberi vakság légkörében is pozitív véget hozhat az önismeret, ha mi magunk szembe nézünk a rosszal, és hajlandóak vagyunk küzdeni a javulásért. (Juhász Kornélia)
