Lőrinczy Judit Elveszett Gondvána c. regényének olvasása közben egy különös szöveghelyre bukkanhatunk. A 10., Utazók c. fejezet mottója így szól: „Réges-régen érkezett egy ember, letette zsákját, ahol a legjobb helyet találta a vadonban. Sok utazó követte őt aztán, akik nem mentek se vissza, se tovább. És épültek templomok, épültek iskolák, és jöttek a jogászok, jöttek a szabályok, jöttek a megpakolt vagonok, és mi fáradt lábbal tapostunk az öreg ösvényen, a Távíró úton.” Ez a részlet (Távíró úti felirat a Magtár egy mérföld hosszú falán, Sadness Springsben) – érdekes módon – felidéz egy dalszöveget és egy rocktörténeti pillanatot.
A Dire Straits 1982-es, Love Over Gold c. albumának nyitószáma a Telegraph Road. Knopfler szerzeménye a következőképpen indul (a zenei expozíció után): „A long time ago came a man on a track / walking thirty miles with a sack on his back / and he put down his load where he thought it was the best / he made a home in the wilderness / he built a cabin and a winter store / and he ploughed up the ground by the cold lake shore / and the other travellers came walking down the track / and they never went further and they never went back / then came the churches then came the schools / then came the lawyers then came the rules / then came the trains and the trucks with their loads / and the dirty old track was the telegraph road”. (Idézet az 1982-es bookletből)
Ez a párhuzam zavarba ejtő. Mit keres a Dire Straits-utalás egy olyan regényben, amely immanens (önmagába többszörösen visszatérő) világot épít fel? Ennek a szöveghelynek a funkciója – véleményem szerint – nem tisztázható megnyugtató módon. Nem kell érvelni amellett, hogy milyen jelentésgazdag az intertextus, ellenkezőleg, a szitu máshogy is megközelíthető. Könnyen lehet, hogy nem értelmi kapcsolásról van szó, hanem olyan performatív mozzanatról, amely felfüggeszti a kultúrszemiotikát. A szerző és a dal születési dátuma egybeesik, de ez lehet véletlen is, nem kell benne jelet látnunk; egy mű keletkezése amúgy sem tárható fel teljes egészében.
Mindenesetre az Elveszett Gondvána sárkányorientált világa egy ponton érintkezik egy másik médiummal (pontosabban egy következővel, mert a regényben a filmszerűség fontos), s ez az olvasók egy részét biztosan eltalálja. Valószínűleg nem lehetnek sokan, érdekes, hogy két, a popkultúrával kapcsolatos halmaznak olykor milyen kicsi lehet a metszete. A Dire Straits plusz magyar fantasy párosítás alighanem ritka. Így vagy úgy, ugyancsak érdekes módon, ez a megoldás beíródhat a tudatunkba, és pontosan azért marad emlékezetes, mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy mit kezdjünk vele. Újabb szálka az agyban. További kutatásra van szükség. (H. Nagy Péter)
